A lány fánkos fülbevalóval

Harmincötödik fejezet: Lehetőségek tárháza

Miután Noel elhatározta magát azt illetően, hogy megy a szülei esküvőjére és engem is meghívott, már csak egy teendő maradt vissza: valamilyen ruhát venni az esküvőre. Noel persze nem értette, hogy minek kell nekem ruhát vásárolnom, miért nem jó az, ami otthon van nekem, de szerencsére Poppy az én pártomat fogta, és megígérte nekem, hogy elkísér vásárolni, mert még ő sem választott ruhát. Wyatt, mint újdonsült barát azonnal felajánlotta, hogy elkísér minket, mert neki egyetlen öltönye sincsen otthon, amit hallva Noel is nagy nehezen belement, hogy velünk tart, de ragaszkodott hozzá, hogy nem akar sem színes öltönyt, sem összeöltözni velem. Ezt azért meg tudtam érteni, mert azért kettőnk stílusa nem éppen volt hasonló, tekintve, hogy Noel sosem viselt más feketén és nagyon-nagyon sötétkéken/szürkén kívül, míg én imádtam az élénk színeket minden mennyiségben.

Azért egyikünk sem akart csődbe menni vagy csődbe vinni a szüleit egy esküvő miatt (ami még csak nem is a sajátunk volt), szóval egy használtruhaboltba mentünk, remélve, hogy lesz a méretünkben olyan ruha, ami elnyeri a tetszésünket. Mindannyian nagyjából átlagos testalkattal rendelkeztünk, ezért a méret talán nem okoz problémát. A másik érv természetesen a használtruhabolt mellett az volt, hogy egyikünk sem járt esküvőkre vagy egyéb formális eseményekre annyit, hogy megérte volna teljes áron egy vadiúj ruhát vásárolni, ami aztán évekig a szekrényeinkben porosodik.

Poppy a szokásához híven azonnal hozzálátott ahhoz, hogy az internet segítségével megtalálja a tökéletes helyet, amiben úgy fél órával éjfél előtt sikerrel is járt. A honlap alapján tényleg ez tűnt a tökéletes helynek: hatalmas bolt, tele mindenféle alkalmi ruhával, és a bevétel egy részét bántalmazott nőkkel foglalkozó alapítványok kapták.

Másnap élőben is láthattam a boltot és őszintén szólva, egy kicsit sem csalódtam. Élőben az üzlet még hatalmasabbnak tűnt, mint a képeken, tele ruhákkal, amíg csak a szem ellátott. Izgatottam mértem végig a szivárvány minden színében pompázó göncöket, alig várva, hogy jobban is szemügyre vehessem őket. Noelre pillantva azonban azt láttam, hogy az ő arcára valami egészen más ült ki. A különböző ruhákat és öltönyöket szoros sorokba rendezték, főként szín szerint, de ez sem szűkítette le túlságosan a lehetőségeket, mivel a nagyobb focipálya méretű boltot teljesen beterítették a ruhák, éppen csak annyi hely maradt a sorok között, hogy egy ember nagyjából elférjen. Szerintem Noelt nem hozta lázba a lehetőségek tárháza, sőt, ő talán jobban örült volna neki, ha két fekete öltönyből csak rá tudott volna bökni az egyikre. Talán Wyatt majd segít neki megküzdeni a bőség zavarával.

A fiúkat magukra hagyva, Poppyval ketten indultunk a bolt azon része felé, ahol a női ruhákat tették ki, ami egy ilyen üzletben természetesen majdnem a teljes termet jelentette. Poppynak egy kicsit talán könnyebb volt a dolga, mint nekem, vagy talán nehezebb – nézőpont kérdése a dolog. Mivel az esküvő színeiben már megállapodtak, Poppyék családja azt találta ki, hogy Poppy és a nagynénje, a két nyoszolyólány, ugyanolyan világoskék árnyalatú ruhát választ, viszont a szabásuk bármilyen lehet. A lány még egy kis szövetdarabot is kapott, hogy azt tudja az itt lévő ruhákhoz viszonyítani. Szóval, könnyebb dolga volt azt illetően, hogy a szín már adott volt számára, viszont ez a megkötés egyben nehézséget is jelentett, hiszen még egy ilyen hatalmas helyen is lehetséges volt, hogy csak egy-két csúnyább ruha van ebben az árnyalatban, vagy még rosszabb: semmi nem egyezik meg vele, ami a Poppynak megfelelő méret lenne.

Mivel úgy láttam, hogy Poppy boldogul egyedül is, én is a megfelelő ruha keresésére indultam. Eleinte két dolgot vettem figyelembe: először is, hiába veszek csak alkalmi ruhát, azért jó lenne valami olyasmit választani, amit más alkalmakra is fel tudok venni, a másik pedig, hogy ha az eladók már voltak olyan kedvesek és színek szerint csoportosították a ruhákat, akkor színek alapján én is leszűkíthetem magamnak a kört. Mindezek alapján pedig arra jutottam, hogy még egy narancssárga ruha igazán elfér a gyűjteményemben.