Hozzád láncolva ( BakuDeku)

12.

A szobámba érve első utam a fürdőbe vezetett. Fogalmam sem volt mennyi lehet az idő, de nem is érdekelt. Úgy éreztem mintha már napok óta talpon lennék, miközben az agyam folyamatos terhelés alatt állt volna. Nem vágytam másra csak nyugalomra és úgy gondoltam az alvás segíthet ebben.
Mikor végeztem vettem egy tiszta fehérneműt, megmostam a fogam, majd kiléptem a fürdőből, de ami a szobámban várt arra egyáltalán nem számítottam.
Kacchan az ágyam szélén ült előre dőlve, egyik kezében forgatva valamit. Annyira ledöbbentem, hogy levegő után kapva hátráltam egyet, majd megcsúszva majdnem hátraestem. Szerencsére még épp időben meg tudtam kapaszkodni a fürdőszoba kilincsben.
   - Kacchan! Mi-mit csinálsz itt?- kérdeztem a szívemet fogva még az ijedség utóhatásaként.
Kacchan először csak a fejével fordult felém, majd szó nélkül felállt az ágyról.
A szívem hevesebben kezdett verni, úgy vártam a folytatást.
   - Azt vártam, hogy végezz.- adott szerinte magyarázatot, majd elindult felém.
 "Már csak az a kérdés, hogy beszélni akar, vagy elvinni magával. Bár egyre inkább úgy érzem, hogy az előbbiről van szó."
   - M-miért?
   - Mert dolgom van a fürdődben.- lépett el mellettem.
Abban a pillanatban úgy éreztem mintha átléptek volna rajtam.
 "Nem is miattam jött??"
   - A fürdőmben?- fordultam utána, majd kikerekedett a szemem mikor megláttam, hogy épp a vissza tett kamerát veszi ki a helyéről, majd komoran fordult felém.
Nagyot nyeltem, tudva, hogy nem véletlenül fedi fel előttem a készülék honlétét.
   - Ho-honnan tudtad?
Tudtam, hogy nincs értelme titkolni a dolgot, és hogy ha hazudnék, csak még rosszabb lenne.
   - Lehet, hogy kivetted és vissza raktad a helyükre de kikapcsolni már elfelejtetted őket.- sétált vissza a szobámba.
 "Mégis hogy lehettem ilyen hülye? Kacchan minden valószínűség szerint megnézte a szobájában a felvételeket amiken rajta van ahogy kiveszem a kamerákat, ahogy a kezemben forgatom, majd vissza is teszem. Te jó ég!"
   - Én... sajnálom.- mondtam ki, bár tudtam itt nem segít, ha sajnálkozom.- Csak nagyon zavart a tudat, hogy figyelnek...
   - Tudom.- vágott a szavamba.- De megnyugodhatsz. Ezentúl nem foglak.
   - Hogy... hogy érted ezt?- döbbentem le válasza hallatán.
 "Még csak nem is tűnik dühösnek!"
   - Ahogy mondom. Leszedtem a kamerákat.- mutatta fel a kezében lévő két kamerát.
 "Akkor tényleg csak az a kettő volt... és mikor kijöttem a fürdőből a szobai kamerát forgatta a kezében. De..."
   - Ezt nem értem...- motyogtam teljesen tanácstalanul.
 "Szembe szálltam vele, legalábbis a szabályával vagy minek is nevezzem. És még csak nem is dühös, helyette megszabadul tőlük? Mégis mi történt Kacchannal?"
   - Mit nem értesz? Mostantól nem lesznek a szobádban kamerák, ennyi.
   - De én azt hittem... gond lenne ha leszedném őket.
   - Eredetileg az lett volna. De miután végignéztem a vívódásod, meg hogy vissza rakod a kamerákat láttam, hogy nincs rájuk szükség. Ha lenne valami titkolnivalód azonnal megsemmisítetted volna őket. De így, hogy ez nem történt meg tudom, hogy semmi értelme tovább figyeljelek. Teljesen megbízom benned.- magyarázta mire a szívem hatalmasat dobbant.
Abban a pillanatban valami fura érzés kerített a hatalmába, de fogalmam sem volt mi lehet az. A szívem hevesen vert az arcomra pedig pír szökött, ebben biztos voltam. Csak figyeltem Kacchan vörös szemeit és úgy éreztem elveszem bennük.
   - Én...- próbáltam kinyögni valamit, de a szám kiszáradt, a torkom pedig elnyelte a szavakat.
Kacchan egy ideig még figyelt, majd elindult az ajtóm felé.
 "Nem hagyhatom, hogy így elmenjen!"
   - Várj!- ragadtam meg a kezét lihegve, mire csodálkozva fordult felém.- Én... köszönöm, hogy bízol bennem!- fúrtam tekintetem az övébe.
A szája kissé elnyílt mintha mondani akarna valamit, majd gyorsan becsukta és elfordította a fejét.
   - Engedj el Deku.- szolt rám, mire zavartan elengedtem a kezét.
Ezután szó nélkül hagyta el a szobámat, így egyedül maradtam teljes tanácstalanságomban.
 "Egyre távolságtartóbb, lassan már beszélni se beszél velem. Ez az egész a második napja tart még sem tudok rájönni az okára. Abba meg már tényleg belefáradtam, hogy ez miatt aggódom ahelyett, hogy örülnék neki."
Sóhajtva sétáltam az ágyamhoz és ültem le rá.
 "Ha akarnék se tudnék most aludni."
Az agyam folyamatos kattogásba kezdett mint a falón lévő órám és próbált rájönni mi okozta Kacchannál a változást.
 "Ha a Kirishimaval való beszélgetésüket nézzük akkor én. Vagy legalábbis közöm van hozzá. De mégis mit csináltam? De talán ha én tettem vissza is tudom csinálni. De miért is akarnám visszacsinálni? Mindenesetre jobb ha megkérdeznem."
Felállva az ágyról az ajtó felé indultam, de mikor kezemet a kilincsre raktam megtorpantam.
 "Mégis mit akarok kérdezni? Figyelj Kacchan mit csináltam két nappal ezelőtt ami miatt kerülsz és nem akarsz hozzám érni? Ennél már csak az lenne jobb ha azt kérdezném nem akar-e megdugni."
A gondolat hatására a szívem hevesebben kezdett verni, a gyomrom pedig bukfencet hányt és akkor mint a villámcsapás ütött arcon a felismerés.
 "Én tényleg azt akarom... Vagyis a testem, nem én!"
Beláttam, hogy akár a testem akár az egész lényem kívánja őt, az attól még erős vágy marad. Eszembe jutott a legutolsó együttlétünk, ami pont két nappal ezelőtt történt, majd a csókunk.
 "Tényleg! Én csókolóztam Kacchannal! Mégis hogy felejthettem el? Várjunk... A csók... Lehet, hogy a csók az oka? Hiszen miután megcsókolt szó nélkül hagyott ott, és azóta kerül."
Az, hogy jó nyomon járok fellelkesített, de egyből leolvadt a mosoly az arcomról mikor rájöttem, hogy a "miértre" még mindig nem jöttem rá.
Próbáltam emlékezni hátha volt ott valami más is, de a csók tűnt a legvalószínűbbnek.
 "De miért taszít el magától azok után, hogy megcsókolt?"
*Ő nem csókolózik olyannal aki iránt nincsenek érzései*
Uraraka válasza mint egy fénycsóva tört be a fejembe.
 "Lehetséges, hogy azért távolodott el, mert nem akar érzéseket táplálni irántam? Lehet, hogy a csók megijesztette? Hogy általa azt gondolta ha most folytatja ezt belém fog szeretni? És azért nem akar belém vagy bárkibe szeretni mert nem akar csalódni... sérülni? Mikor megkérdeztem Kirishimat, hogy azért ilyen Kacchan mert a másik rabszolgája szakított vele a hangja komor lett és megkérdezte mennyit tudok. Ezek szerint lehetséges, hogy igazam volt? Lehet, hogy Kacchan szívét tényleg összetörték és ezért zárta el a világ elől, hogy többé ne keljen fájdalmat éreznie? Ez mindent megmagyarázna!"
A tudat, hogy közel vagyok a teljes kirakós összerakásához boldoggá tett és minden fáradságot kiűzött belőlem.
 "Mindenképpen meg fogom tudni a teljes igazságot!"
Befejezve az elmélkedést visszatérve a valóságba ráeszméltem, hogy még mindig a kilincset fogom indulásra készen. Már épp elengedtem volna, de valami visszatartott. Csak bámultam a kilincsen lévő kezemet, és egyre idegesebben szorítottam.
A szívem hevesebben kezdett verni főleg azután, hogy Kacchan újra befészkelődött a gondolataimba ezúttal félmeztelenül. Az ágyán fekve aludt egy száll alsóban. Éreztem, hogy odalent elindultak a folyamatok mire egyre vörösebb lettem.
Az órára pillantottam, aminek mutatói még csak a öt órát ütötték.
 "Mi a... Én meg ilyen korán akartam lefeküdni? Bár az is igaz, hogy alig aludtam valamit az este. De akkor Kacchan is biztos ébren van."
A stressz szintem az egekbe szökött és félő volt, hogy leáll a szívem.
 "Én most komolyan azon gondolkozom, hogy átmenjek-e Kacchanhoz vagy sem?"
*Te is kereshetsz*
 "És én még hitetlenkedtem mikor ezt mondta, most pedig... Szánalmas vagyok. Ráadásul lehet, hogy már nem is áll fenn ez az ajánlat. De ha mégis... Ahhhh..."
Egy mélyről jövő sóhaj keretében lerogytam a földre de a kilincset nem engedtem el.
   - Mi a fene van velem?- suttogtam az üres szobának.
 "Beszélnem kell valakivel. Tanácsot kell kérnem. Egyedül nem fog menni. De kivel beszéljek? Urarakaval? Kirishimával? Azt hiszem útóbbi könnyebben megértené a helyzetem de... Kacchan most itthon van és bármikor felbukkanhat. Viszont... Ahh, elég volt ebből."- álltam fel a földről majd feltéptem a kilincset és utólag csodálkoztam is, hogy nem maradt rajta a kezem.
Lerohantam a lépcsőn, majd körbenéztem, de szerencsére tiszta volt a levegő. Abban reménykedve, hogy Kacchan nem nézi a ház többi kameráját indultam a fiókhoz és vettem ki belőle a telefont.
Szóltam Urarakanak, hogy figyelmeztessen, ha Kacchan a közelben van, majd kimentem a kert legeldugotabb részébe és tárcsáztam Kirishima számát.
   - Igen?- szolt bele az első csöngés után.
   - Én vagyok. Midoriya...- motyogtam a nevem, mire Kirishima elnevette magát.
   - Minek köszönhetem, hogy a mai nap folyamán már másodjára hívsz fel Midoriya?
   - Szükségem van a segítségedre!- szóltam a telefonba sürgetőn.
   - Mi történt?- váltott komoly hangsúlyra Kirishima.
   - Én... én nem tudom mit tegyek! Én...
De nem tudtam befejezni. Annyira kínosnak éreztem kimondani a dolgot, hogy már meg is bántam, hogy felhívtam Kirishimat.
   - Igen?- kérdezte, mikor feltűnt neki, hogy nem fogom fojtani.
   - Mindegy... Felejtsd el, hogy hívtalak!- tettem volna le, de Kirishima nem engedett.
   - Oi, oi, oi! Valamiért felhívtál Midoriya. Szívesen segítek, de ahhoz tudnom kell miben.
 "Igaza van. Én hívtam."
   - Igazad volt...- kezdtem egy sóhaj után.- Én tényleg kívánom az együttlétet Kacchannal. Vagyis a testem. De nem vagyok képes elé állni ezzel. Ő pedig... már a második napja nem keres ez ügyben. Fogalmam sincs mit tegyek.- szóltam kétségbeesetten.
   - Jó, hogy sikerült ezt tisztáznod magadban. Az első lépést megtetted ezzel. Amit tanácsolhatok, hogy minden ellenérzésed ellenére állj elé és mond ki mit akarsz. Ha már kimondtad onnan minden jön magától. De Bakugou hogyhogy nem ér hozzád két napja?
   - Nem tudom.- hazudtam.- Ezért is félek még inkább attól, hogy rossz vége lenne, ha elé állnék.
Kirishima egy darabig gondolkozott, majd újra megszólalt.
   - Ha nem keres, akkor valószínűleg arra vár, hogy te keresd. Vagy pedig összeszedett valamit.
 "Kirishima nagyon rossz nyomon jár... Viszont eddig nemi betegségre nem is gondoltam. De azt biztos kizárhatjuk."
   - Ő... Akkor mégis mit tegyek?
   - Beszélj vele. Mond el, hogy akarod őt. Ha nem megy a beszéd akkor mutasd meg neki. Ez a két lehetőséged van. A megfutamodás hosszú távon nem opció. Ezek az érzések nem fognak csak úgy egyik napról a másikra eltűnni és minél tovább maradtok mindketten kielégületlenek annál rosszabb lesz.
 "Kirishimanak igaza van. Futhatok akár a végtelenségig is a vágyaim elől, de ha ebben a házban maradok akkor előbb vagy utobb szembesülnöm kell majd velük."
   - Köszönöm a tanácsaidat. Ígérem, hogy többet nem foglak zavarni.
   - Semmiség. Örülök, hogy segíthetek nektek.- vidult fel a hangja.- Amúgy pedig nyugodtan hívhatsz, ha tanácsra van szükséged. Ha szeretnéd azt is elárulom, hol van Bakugou gyenge pontja.- nevetett, és pedig úgy éreztem az összes vér kifut az arcomból.
Hallgatásomat halva Kirishima még jobban nevetni kezdett, majd letette a telefont.
 "Ennél kínosabb telefonbeszélgetésem se volt még."
Lassan visszasétáltam a házba és miután meggyőződtem a biztonságról vissza tettem a telefont a helyére. Ezután csak álltam a nappaliban azon gondolkozva, hogy mit is tegyek.
 "Ha most elé állok nincs vissza út."
Legszívesebben megpofoztam volna magam amiért már megint elmélkedésbe kezdtem, majd a lábaimra fókuszáltam, hogy elindítsam őket. Miután sikerült egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy Kacchan ajtaja előtt állok.
 "Kopogjak vagy nyissak be?"
Végül a kopogás mellett döntöttem, de válasz nem érkezett. Bizonytalanul nyitottam be az ajtaján de Kacchan nem volt a szobában és a fürdő felől sem hallottam hangokat kiszűrődni.
 "Hol lehet? Várjam meg bent vagy jöjjek vissza később?"
   - Mit csinálsz itt Deku?- jött egy mély hang a hátam mögül mire az ijedségtől kissé megugrottam.
Nagyot nyelve fordultam a komor tekintetű Kacchan felé, aki pedig lenézett rám.
   - Én...- kezdtem, de a dübörgő szívem minden józan gondolatomat kisöpörte a fejemből.- T-téged kerestelek.- nyögtem ki paradicsom piros fejjel.
Kacchan a válaszomat halva felhúzta egyik szemöldökét.
   - Miért?- kérdezte nyugodtan.
 "Mert a testem akar téged."
   - Mm... me... me... mm...
 "Basszus ez így nagyon nem lesz jó!"
   - Egyre furcsább vagy.- jegyezte meg, majd belépett mellettem a szobába.- Ha akarsz valamit csak nyögd ki. Nem leszek dühös miatta.- tett le néhány papírt a komódjára, amiket eddig a kezében tartott.
 "Ha ez ilyen egyszerű lenne!"
   - Én...- kezdtem újra neki, majd mikor belenéztem Kacchan szemeibe a gyomrom szaltózott egyet.- Nekem ez nem megy...- motyogtam, majd az ajtó felé fordultam, hogy visszatérve a szobámba újra kaphassak levegőt, de nem jutottam messzire.
Kacchan megragadta a karom és finoman a falhoz lökött, mire éreztem, hogy elvörösödöm ezért lehajtottam a fejem.
   - Sosem láttalak még ennyire zavarban.- emelte fel a fejem, mire a szívem őrült tempóba kezdett verni, odalent pedig beindultak a folyamatok.
Olyan közel volt egymáshoz az arcunk, hogy levegő után kaptam és igyekeztem a falhoz préselni magam amennyire csak tudtam, de mivel már ott voltam erre nem volt esélyem.
   - Na, elmondod amit akartál?- kérdezte szemeimbe nézve, mire szóra nyitottam a számat, de nem jöttek ki szavak a torkomon.
Kacchan egy darabig fürkészte a tekintetem, majd megunva ezt ellépet tőlem. Rögtön ezután megszólalt a telefonja, amit azonnal fel is vett. A beszélgetést gyorsan lezavarta, ami alatt én kínosan álltam tovább a falnál, majd mikor letette a telefont sóhajtott egyet és rám nézett.
   - El kell intéznem pár telefont. Elmondod még ma amit akartál vagy sem?
 "Egyszerűen képtelen vagyok kimondani..."
*Ha nem megy a beszéd akkor mutasd meg neki*
 "Megmutatni..."
Kacchan szeme sürgető volt, és úgy gondoltam, ha így folytatom a türelmét is elveszíti lassan.
Becsuktam a szemem, hogy ne zavarhasson a koncentrációban a látványa, majd nagy levegőt vettem. Kicsit bent tartottam, majd miután kifújtam elindultam felé csukott szemmel remélve, hogy nem fogok nekimenni semminek. A sötétség megnyugtatott és ez akaratlanul is felvidított. Szerencsémre az első és egyetlen akadályom Kacchan izmos mellkasa volt, aminek nekicsapódtam.
   - Mit művelsz Deku?- hallottam fölöttem értetlen hangját, amit minden erőmmel igyekeztem kiszűrni. Nem nyitva ki a szemem indultam felfedezőútra a mellkasán. Kitapogattam kidolgozott hasizmát, majd mellizmát aminek érintése még ruhán keresztül is nagy hatással volt rám. Ezután a kezem lejjebb vándorolt míg meg nem találta Kacchan övét. Csukott szemmel sajnos nem sikerült olyan gyorsan szétcsatolni ahogy szerettem volna, de végül éreztem, hogy sikerrel jártam. Meg azt is, hogy Kacchan növekszik odalenn.
Mikor ezt megéreztem elvörösödtem, és elkaptam a kezem az alsójától, de ő hirtelen megragadta a kezem és vissza rakta rá, mire úgy meglepődtem, hogy kipattant a szemem. Tekintetem először a Kacchan nemi szervén pihenő kezemre meredt, majd az engem figyelő íriszeire.
   - Végre rám nézel.- szólt.- Elárulnád mit csinálsz?
   - Azt... azt hittem ez egyértelmű...- motyogtam félre nézve.
Egy darabig nem szólt én pedig idegesen néztem a falat és próbáltam kiverni a fejemből Kacchan metsző pillantását és hogy a kezemet még mindig a péniszén tartja.
Mikor megelégelte a falbámulásom szabad kezével megfogta az arcom és maga felé fordította. Mikor tekintettem újra találkozott az ő vörös íriszeivel a szívem nagyot dobbant és úgy éreztem mintha megállt volna az idő. Kacchan végül elengedte a karom így el tudtam húzni odalentről, viszont nem hátráltam. Alig pár centi választotta el egymástól a testünket, de én úgy éreztem mintha egy mágnes folyamatosan húzna felé.
   - Csókolj meg!- szolt lágyan a semmiből, mire észbe kaptam milyen helyzetben is vagyok.
Tekintetem Kacchan ajkaira tévedt, majd újra a szemére és szájára. Lassan elkezdtem felé hajolni míg ajkaim el nem érték az övét a szemeimet pedig lecsuktam. Egy kis ideig a száján tartottam az enyémet, de mivel nem éreztem, hogy akarná elhúzódtam kissé. A következő pillanatban elkapta a tarkómat és hezitálás nélkül nyomta rá ajkait az enyémekre, majd szenvedélyesen csókolni kezdett.
Azonnal bekapcsolódtam a csókba, elragadtak az érzelmeim és már csak azon kaptam magam, hogy kezeimmel a hátát simogatom. Ismét a falnál kötöttünk ki ahol végül lihegve elváltunk egymástól.
   - Légy gyengéd!- suttogtam kipirultan szemébe nézve.
   - Bízd rám magad.- szolt Kacchan lágyan, majd a nyakamra hajolt és csókolni kezdte mire egy jóleső nyögés hagyta el a számat, ám ezúttal nem bántam.
Kacchan kezei ezután benyúltak a felsőm alá és felfedezőútra indultak míg elérték a mellbimbóim és ingerelni kezdték azokat.
   - Ahh... Ott... ott neh...- lihegtem, és éreztem, hogy nemi szervem már ki akarja szakítani a nadrágomat.
Kacchan nem figyelve rám folytatta a mellbimbóimmal való játszadozást, majd egy kis időre elvált tőlem míg le nem szedte rólam a felsőm. Egy kis ideig bámulni kezdte csupasz felsőtestem, majd újra ráhajolt a nyakamra miközben kezével benyúlt a nadrágomba és rámarkolt a fenekemre. Már egy levegőnyi hely sem maradt köztünk így tisztán éreztem ágaskodó tagját, ahogy biztos ő is az enyémet. Elválva a nyakamtól szájával csókot nyomott a kulcscsontomra, majd szája közé kapta egyik mellbimbómat mire erősen beszívtam a levegőt. Ahogy nyalogatott egyre erősebben éreztem a vágyat, hogy ott helyben a magáévá tegyen amit magam sem tudtam hova rakni, de jelen helyzetben egyáltalán nem érdekelt, hogy gondolkodjak rajta.
   - K-kacchan... már... nem... nem bíromh...- nyögtem a hajába túrva, mire elvált kipirosodott mellbimbómtól és lábaim közé nézett.
   - Igen, úgy látszik kezelésre szorulsz.- mosolygott, majd leguggolt elém és lehúzta a nadrágom, majd az alsóm is.
   - V-várj! Nem... nem azt mondthad, hogy ezt csak két rabszolgádnak csinálthad? És... és hogy a múltkor csak csak ju-jutalom volt?- lihegtem lenézve, már szinte remegve a vágytól.
   - Fogd be, és engedd, hogy kényeztesselek!- szolt, majd lassan elnyelte egész tagom.
Ahogy a fejével mozogni kezdett a lábam azonnal megremegett és úgy éreztem rögtön szétrobbanok a gyönyörtől.
   - Kacchan... kacchan... ahh... gyors... gyorsabban.- lihegtem miközben hajába túrtam.
Kérésemet halva azonnal gyorsított, mire önkívületi állapotban nyögtem fel, majd rövidesen a szájába élveztem.
Mikor felemelkedett a szemembe nézve elmosolyodott.
   - Ez gyors volt.
   - Azért... azért mert már régóta gyű...- kezdtem magyarázkodásba de Kacchan egy csókkal félbeszakított.
Nyelve azonnal utat tört a számba amitől úgy éreztem ismét ágaskodni kezdek. Mindkét kezemmel átkaroltam a nyakát úgy húztam magamhoz ő pedig a fenekem alá nyúlva megemelt és elcipelt az ágyig. Óvatosan rádőlt velem együtt egy pillanatra sem szakítva meg a csókot. Gyakorlott kézügyességgel lekapta rólam a nadrágom és az alsóm, majd a sajátjait is míg végül meztelenül tornyosult fölém. Végignézett rajtam minden egyes pontomon elidőzve kissé, majd megfordított. Ösztönösen négykézlábra álltam, mire Kacchan egy pillanatot sem várva belém dugta két ujját.
   - Ahh...- szisszentem fel a fájdalomtól.
   - Nagyon fáj?- kérdezte Kacchan, akinek hangjából aggódást hallottam ki, bár lehet csak beképzeltem.
   - Nem... Nem csak meg kell szoknom... Ezalatt a két nap alatt elszokott a testem...- magyaráztam miközben egyre kellemesebbnek éreztem Kacchan ujjait.
   - Ne aggódj, ez nem fog többé megtörténni.- suttogta a fülembe lágyan, majd kihúzta az ujjait.
Éreztem ahogy tagját nyílásomhoz igazítja, majd lassan belém hatolt. Ahogy mozogni kezdett bennem úgy éreztem mintha egy másik világba kerülnék. Hamar gyorsult, aminek örültem. Vagyis a testem. Egyre mélyebbre hatolt elvesztve a kontrollt, mire fájdalmasan felnyögtem.
   - Neh... V-várj Kacchan ez túl... túl mély...
Úgy tűnt meg sem hallott, mert ugyan olyan beleéléssel folytatta ahogy addig.
   - Ahh... Deku...- lihegte felettem, mire a szívem még hevesebben kezdett dobogni ha ez egyáltalán lehetséges.- Leszel a szeretőm?- suttogta a fülemhez hajolva.
 "Szerető..."
*Fogd fel úgy, hogy szeretők vagyunk...*
 "Szeretők..."
Mivel nem válaszoltam Kacchan hirtelen rámarkolt hímtagomra mire hátravetett fejjel felnyögtem.
   - Nem hallom.- suttogta a fülembe, majd tövig belém hatolt.
   - AHHH... Leszek... Leszek...!- nyögtem, majd az ágyra élveztem és szinte rögtön utánam Kacchan is belém.