Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

16.Rész

- Hölgyem! Elnézést! - kopog Peter, de nem állok fel az ágyból.

- Gyere! - válaszolom lazán, ő pedig benyit, és ezzel együtemben Emily felém szalad, és rám ugrik. - Mi a... - fekszik rám.

- Stella! Végre... már nagyon hiányoztál!

- Te is nekem - nézek rá. - De hogy kerülsz ide?

- Úgy hogy lassan már egy hete nem tudok rólad semmit! Hívtalak, és írtam is neked is, és a pöcsfej maffiádnak is! Addig zaklattam míg nem mondta meg hol vagy!

- Örülök neki, hogy itt vagy! - ölelem át, és érzem hogy egy könnycsepp le gurul arcomon.

- Mindent el kell mondanod! Az elejétől a végéig! - fekszik mellém.

- Azt hiszem én megyek! - néz ránk értetlenkedve Peter, és bezárja maga után az ajtót, én pedig nagy levegőt veszek, és mindent elmondok Emilynek.

***

- Aztaa... - néz rám tágra nyílt szemekkel. - Tehát azt gondolod, hogy Kimberly miatt nem jön haza?

- Mi másra gondoljak? Tudom hogy sokáig távol voltam tőle... Gondolod, hogy nem ő miatta van? - kérdezem.

- Épp ez az! Távol voltál, tehát fogalmad sincs arról, hogy ő kikkel, és mit csinált! Nem biztos hogy Kimberly!

- Viszont én kérdeztem tőle, és állítólag köze van Kimberlynek ahhoz, hogy nem utazott velem haza. Em... ha láttad volna mikor berontott azon az ajtón... csupa vér volt az inge, az ökle... tisztán emlékszem rá, hogy arcán is volt belőle. Mintha egy gyilkos toppant volna elém... - merengek el.

- Stella... tudod mikor elmentél, ő teljesen más lett. A távolléted... teljesen átformálta... - néz maga elé egy pillanatra.

- Ezt hogy érted?

- Lehet, hogy veled ugyanúgy bánik, de...

- De mi? Mondd már!

- Évekig nem voltál melette, így csak a munkájára figyelt. Max nekem elmondta, hogy miket csinált. Nagyon sokszor ott volt vele Max, ezért féltem őt is... mert egyre többször megy vele. Nagyon sok emberrel végzett már, és senkit sem kímél! Ha kell bárkit megkínoz, és nem akár hogy! Max elmondta... - kezdi és kicsit közelebb hajol hozzám. - Hogy egy teljes héten át, minden egyes nap úgy kínzott két férfit hogy levágta az ujjait, mert azok nem voltak hajlandóak beszélni, azután pedig... hideg vérrel elvágta mindkettő torkát, és a testüket vissza küldte a főnöküknek!

- Hogy micsoda? - nézek rá tágra nyílt szemekkel.

- Ígérd meg hogy nem beszélsz erről senkinek sem! Főleg neki nem!

- Sohasem mondanék semmit! Ígérem Em, hogy semmit sem mondok, de... vajon meddig fog ez tartani? Mármint, hogy mindig távol lesz tőlem?

- Mikor beszéltetek utoljára?

- Tegnap... minden második nap fel hív, kábé öt percre. Unom már! Dühös vagyok rá, amiért nem avat be semmibe, és féltem is őt mert nagyon makacs, és folyton a feje után megy!

- Nem kell miatta aggódnod! Hidd el nekem!

- Miért vagy benne ilyen biztos?

- Mert, nem csak hogy New York, hanem Los Angeles, Mexikó, a teljes Oroszország, és sorohaltnám hány ország, és város van a keze alatt! - válaszolja, én pedig újra meredt szemekkel nézek rá. - Stella meg kell értened, hogy ő már nem az a Chris akit a suliban ismertél meg!

- Én értem, és nem félek tőle, de meglep mennyi mindent nem mondott el nekem!

- Mert megakar védeni attól az énjétől!