Lance x Keith One-shots (Voltron) /folyamatban/

Sweety

- Keith? Te meg mit csinálsz? - nevet, ébredés utáni kócos haját vakarva, amikor is meglátja barátját a konyhában. Párja kezében egy recés késsel trancsíroz egy jól megérett mangót. Éppen a sokadig vastag héjdarabot próbálja lehántani, de a puha gyümölcshús máladozva jön le vele együtt. Kézfejeiről sárgás nedű csorog lefele, amelyből egy kissebb tócsa már az asztalon is megtalálható. Amikor szájához emelne egy egészen egyben maradt szeletet a síkos, sárga darab azonnal lecsusszan a kés hegyéről. Lance-nek újból nevetnie kell, amikor szavára a könyékig ragacsos fiú, maszatos arcával dühösen felpillant. Akár egy durcás kisgyerek.

Szereti Keith-nek ezt az ügyetlen oldalát. Ettől olyan kis esetlennek tűnik néha. Ezt persze eleinte mindig igyekezett elrejteni Lance elől. Ha valami hasonló történt, egyből zavarba jött, és vagy elvonult, vagy felhagyott megkezdett tevékenységével. Sosem fogadta el a segítségét, sőt egyenesen megharagudott rá, ha a tudtára adta, hogy észre vette küszködését. Viszont az elmúlt időben feltünően sokat változott ezzel kapcsolatban is. Könnyebben engedi el magát mellette. Megbízik benne, érzi. És ez titkon nagy boldogsággal tölti el Lance-t.

- Póbálom megenni ezt a hülye gyümölcsöt - válaszolja idegesen, és olyan villogó szemekkel tekint le rá, amiből latszik, hogy tényleg nagyon neheztel erre a magát könnyen nem adó, ártatlan mangóra.

- Nah, várj. Segítek - megy oda kuncogva, hogy szemügyre vegye a pusztítás mértékét.

- Jesszus, mit ártott neked ez a mangó? - szaladnak fel szemöldökei, amint közelebbről meglátja a merénylet helyszínét. Keith most őrá veti gyilkos pillantását, mire Lance rémlülten és lassan nyújtja kezeit a felé tartott, éles kés irányába - Ezt most jobb, ha elveszem, rendben...? - beszél hozzá óvatosan, mintha az élete forogna kockán - Semmi hirtelen mozdulat...

- Csak fogd már meg - nyomja kezébe a fanyelet szemforgatva, és morcosan vonul a csaphoz, hogy gyorsan megmosakodjon. Eközben Lance egy másik, szép, nagy mangót vesz elő a kosárból, aztán fekete boxerében ledobja magát az étkező asztal egyik székére.

- Szóval - kezdi el a bemutatót nagy komolysággal, amint barátja az asztal letörlése után az ő combján foglal helyet. - Fogod és először levágod az egyik felét, aztán a másikat. Azért így, mert a közepén van ez a széles, de lapos magja. Aztán a két, levágott félbe ilyen barázdákat vágsz bele, majd óvatosan kifordítod őket. iListo! - fordul felé vigyorogva, és büszkén emeli a magasba művét. A másikat őszintén nyűgözik le az ebből letrejött, kis gyümölcskockák. - Egyszerű, de nagyszerű, látod? - vág le egy darabot, és Keith felé nyújtja.

- Ez milyen szuper! - csillanak fel szemei, majd bekapja a felkínált falatot. Elgondolkodva ízleli a ledús és selymes textúrát. Úgy tűnik nem egyértelmű a véleménye vele kapcsolatban.

- Ízlik? - fürkészi várakozva a másiknak reakcióját.

- Hmm... Ühüm - mosolyogva bólint, és már nyitja is a száját jelezvén, hogy kér még.

Végül csöndben és halkan dünnyögve majszolják el ketten az egész finomságot.

Ez aztán tényleg csak egy rövid szösszenet lett, de megihletődtem, és egyszerűen muszáj volt megosztanom veletek :3