Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

17.Rész

Úgy tűnik nem oda visz ahol eddig voltam. A város központjában lévő egyik hotel előtt megállunk, és ahogy kiszállok a kocsiból egyből kiszúrom a hotel legfelső szintjén lévő szobát, mert hogy egy darab ablak sincs rajta. Az egész egy hatalmas üvegből áll, amin keresztül teljesen kiszűrődik a piros már, már vöröses led fény. Biztos hogy az lesz az ő szobája vagy is a miénk. Megfogja csuklóm a bejárat előtt, és liftell megyünk az emeletig. Milyen érdekes még most sem szól hozzám, ami kicsit megrémít. 

Kinyitja előttem az ajtót, és csak utánam jön be. A szoba mint mindenhol az ő ízlésének megfelelően van berendezve. Fehér szürke árnyalatok mindenhol. Ahogy besétál megáll mögöttem, és érzem hogy engem bámul, de nem közelít meg. Helyette leül a fekete bőrfotelbe, és a melette lévő üvegből álló dohányzó asztalról felemeli, a most vöröses színben pompázó üveget, és tölt belőle a jéggel teli poharába. Mielőtt bele inna kecsesen forgatja meg kezében a poharat,  és csak utána kortyol bele. Én is nagyot nyelek mikor iszik, mert  engem bámul közben. 

– Jól nézel ki bébi! – szólal meg, én pedig kicsit összezavarodom, és eléggé dühös leszek, amit próbálok nem kimutatni arcomon.

– Jól nézek ki? – nevetek rá, és egy lépéssel közelebb sétálok, a férfihez, aki ingjét félig kigombolva, laza terpeszben ülve, kortyol újra poharaba. – Van fogalmad róla... min mentem keresztül? – felelem elcsukló hangon, és merészebben közeledek felé. – Napokon heteken keresztül semmit sem tudtam rólad! Aggódtam érted, és te csak ennyit tudsz mondani? Hogy jól nézel ki? – emelem fel kicsit hangom, és kezem készen áll arra hogy felpofozzam, de egy hirtelen mozdulattal elkapja csuklóm, és ölébe ránt. Teljes... testközelben vagyunk egymáshoz. Hirtelen tett mozdulatától szívem majd kiugrik helyéről, ajkai szinte már majdnem hozzám érnek, és nyelni sem tudok, de ennyivel nem ússza meg. Nem engedek a kísértésnek, és fel egyenesdnék, de ő elkapja a nyakam, és még közelebb húz magához. Háttal ülök az ölében, ő pedig még mindig fogja a torkom.

– Igen, jól nézel ki bébi! Ez a ruha... annyira rövid... – suttogja fülembe, és ujjaival végig simít a combom belső részén. – Hogy egy pillanat alatt beléd hatolhatnék.

– Ne kertelj... ne beszélj másról! Azt hiszed, hogy ezek után mindjárt ágyba vihetsz? Haragszom rád Chris! Haragszom mert... – kezdenék mondandómba, ha nem csókolna a nyakamba.

– Folytasd csak... – suttogja újra, és visszatér előbbi dolgához, közben hatalmas kezével végíg simit testemen, és melleim markolássza, de én akkor is elmondom amit akarok. Igaz hogy már a testem teljesen elalélt miatta, de akkor sem adom át magam ilyen könnyen bármilyen nagy is a kísértés. Megköszörülöm torkom, és újra belevágok.

– Haragszom mert, semmit sem tudtam rólad... Haragszom mert... – sóhajtók fel kissé amit nem akartam, de kíhozza belőlem. – Mert... egyedül hagytál, és bezárva tartottál! Haragszom... mert... attól féltem hogy már soha... többet nem foglak látni – akadnak meg szavaim érintéseitől.

– De itt vagyok... és visszajöttem hozzád – simít végig egy újjal arcomon, azután hallom ahogy poharába nyúl, és csak akkor jövök rá mit akar mikor a nyakamhoz érinti a hideg, nedves jégdarabot. Egyszerre rémülök meg, és izgulok fel. A jégdarabot óvatosan kezdi lejjebb húzni a börőmön, mellkasom pedig lassan  fel, le  jár hatalmas sóhajaim miatt. A ruhán keresztül áztatja el mellbimbóm, és mire észre veszem maga felé fordít, így már szemben ülök vele kezeim mellkasán pihennek ő pedig egy pillantra hátra dől, és elkényelmesedik. A jeget a szájába veszi, és rá iszik egy kortyot.

– Mondd miért csinálod ezt velem? – kérdezem tőle, de ő lassan felém hajol megfogja az arcom, megcsókol, és ezzel egy időben átadja a szájában lévő folyadékot, amit direkt csorgat végíg nyakamon keresztül a mellemig.