Az utolsó levél- BEFEJEZETT

3. maradj

- Amelia! Fél órám van elkészülni de nem tudom mit vegyek fel- szaladok oda egy köntösben a barátnőm elé.

- Várj csak- oda ment a szekrényemhez és egy mélyen dekoltált, hátul kivágott fekete ruhát vett elő és nyomott a kezembe.

- Ugye most csak szórakozol- sóhajtok.

- Csajszi ez a ruha fantasztikusan áll rajtad. Egyszerűen tökéletes lesz erre az alkalomra- mosolyog bátorítóan.

- Liaa ez csak a negyedik randink lesz- forgatom meg a szemeimet, majd végül bele törődve sorsomba elmentem átöltözni és felvettem azt a ruhát amit Amelia választott nekem. Hajamat kiengedve hagytam és egy kevéske sminket is tettem fel amikor végre csengettek.

- Nyitom!- kiabáltam.

- Szia- köszönök Pierrenek mikor ajtót nyitottam neki.

- Aztaa gyönyörű vagy- mondja, majd egy csókot lehelt ajkaimra.

- Köszönöm- pirultam el.

- Na ne itt romantikázzatok- hesseget ki minket az ajtóból Lia.

- Neked is szia Henderson- forgatja meg a szemeit Pierre.

- Halii- mondja gúnyosan de mindenki tudja, hogy csak húzzák egymás agyát.

- Mehetünk?- kérdezi a fiú miközben derekamra teszi a kezét.

- Igen- adok egy puszit az arcára- Amelia ne várj meg- húzom mosolyra a számat- anyáék csak szerdán jönnek haza szóval tiéd a ház. Csak ne gyújtsd fel- nevetek.

- Menjetek már- nevet.

Egy hangulatos étterembe érkeztünk ahol egy eldugottabb asztalhoz ültünk le és beszélgetni kezdtünk.

- Holly- fogja meg az asztalon pihenő kezemet- holnap este hatkor indul a gépem Olaszba és egy darabig nem tudnék vissza jönni ide Franciaországba- kezdett bele nagy nehezen és mintha kicsit ideges is lenne de nem tudom mitől- ezért nincs e kedved eljönni velem a versenyeimre?

- Pierre én- éreztem, hogy könnyek gyűltek a szemembe nem azért mert nem akarok menni mert nagyon akarok de itt van a suli és a barátaim- nagyon szeretnék menni de itt van a családom, a barátaim és a munkám is...- hajtom le a fejemet.

- Akkor csak Olaszországba és Szingapúrba gyere el kérlek- nézett rám boci szemekkel aminek sosem tudtam nemet mondani.

- Egy feltétellel- emelem fel a mutató ujjamat- ha 3- án már vissza érek az előadásra- mosolyodom el.

- Megbeszéltük- puszilta meg a kézfejemet.

Nagyon sokat beszélgettünk és mint eddig is fantasztikusan éreztem magamat. Pierre egy nagyon udvarias és kedves srác és ha ebből nem is lesz semmi, találtam egy új barátot akire mindig számíthatok. De azért az egy kicsit furán fog kijönni, hogy egy szobában alszunk, elmegyek vele a versenyeire és még nem vagyunk együtt na de mindegy most nem a jövővel hanem a jelennel kell foglalkozni. Ami jelenleg az, hogy a házam ajtaja előtt állunk egymással szemben.

- Köszönöm az estét és akkor holnap találkozunk- fonom kezeimet nyaka köré.

- Akkor holnap- csókolt meg s elindult a kocsija felé.

- Várj!- kiáltom utána mire megfordult s én oda léptem elé- Nem maradsz?- kérdezem félve.

- Te akarod?- kérdezi mosolyogva.

- Igen!- mondom határozottan.

- Akkor maradok- mondja én pedig kezét megfogva vezettem be a házba ahol már nem égtek a villanyok ezért arra következtettem, hogy Lia már alszik. Egyenesen a hálószobába mentünk.

- Én gyorsan elmegyek letusolni te addig érezd otthon magadat- mosolygok a fiúra.

- Oké- ereszt el egy félmosolyt, majd én be is mentem a fürdőszobába.

Negyed óra múlva kiléptem a helységből. Pierre az ágyban telefonozott de amikor észre vette, hogy visszajöttem lerakta az éjjeliszekrényre a készüléket és rám nézett.

- Öhm tőlem aludhatsz így is engem nem zavar- vigyorodik el én pedig lepillantottam magamra s csak ekkor tudatosult bennem, hogy egy szál törölközőben állok.

- Baszki. Ne bámulj!- nevetek kínomban és a lehető legközelebb lévő ruha anyagot húztam magamra ami történetesen Pierre pólója volt. Ennél már nem lehetek gázabb igaz?- gondoltam magamban.

- Bocsi mindjárt le veszem.

- Hagyd. Rajtad jobban áll- kacsint mire elpirultam- gyere aludjunk mert neked holnap még be is kell pakolnod- emeli fel a takarót mellette ami miatt észre vettem, hogy a boxerén kívül semmi sem takarja testét. Paradicsom vörös fejjel feküdtem be mellé ő pedig derekamnál fogva húzott közelebb magához, majd így aludtunk el.