Holly Price egy gazdag családból származó fiatal lány aki egészen kicsi kora óta balett táncos. A 24 éves Holly Franciaország egyik leghíresebb balett iskolájában tanul és vesz részt a külön féle versenyeken. A lány életében a sport az első és egész...
- Daniel mondd, hogy nem velem jöttél!- fordulok az ausztrál felé, ám ő nem szólalt meg.
- DANIEL!
- Csalódtam benned Holly, újra-rázza a fejét, majd elsétált.
- Ez meg mi a fasz volt?- lököm meg a mellkasát.
- Mi lett volna?- mondta idegesítően nyugodt hangon.
- Miért nem mondtál semmit!?- lépkedek egyre közelebb hozzá és borzasztóan dühös vagyok rá.
- Azért, hogy újra összejöjj vele? Kösz nem- mondja gúnyosan.
- Daniel, nem vagyok szerelmes belé de elvesztettem, mint barát. Szükségem lett volna rá amikor megírtad azt a levelet és én egyedül voltam. Csak Pierre volt az aki ismert téged is és engem is és tudott volna segíteni a nehéz időszakokban!
- És miért okolsz még mindig csak engem a történtekért?
- Hányszor mondjam el, hogy nem csak te vagy a hibás?
- Elég sokszor rávilágítottál arra, hogy ennek az ellenkezőjét gondolod!- kiabáltunk és egy kisebb tömeg körénk gyűlt, köztük Lia, Max és...és Pierre.
- Miért írtad azt a levelet? Miért válaszoltál rá csak napokkal később? Egy napot hagytam arra, hogy beletörődjek ennyi volt. És bele törődtem. Megpróbáltam új életet kezdeni nélküled erre majdnem másfél hét múlva elküldöd azt a levelet...
- Ez már nem is a levélről szól, ugye?- néz fel rám pillanatokkal később ezzel félbe szakítva engem.
- Ha együtt vagyunk csak sérülünk, mind ketten! Ezt fogd fel!
- De szeretlek!
- Az már nem számít!
- Már, hogy ne számítana Lily!
- Megmondtam, hogy ne hívj így!- hullottak a könnyeim.
- Miért taszítasz el magadtól folyamatosan?
- Mert mi nem lehetünk együtt! Nincs jövőnk! Miért jössz ide ha már a levélben elmondtál mindent? Engem okoltál, hogy szakítottatok Heidivel is. Mindketten beláttuk nekünk jobb külön, akkor miért erőlteted?
- Baszki mert szeretlek! Kurvára szeretlek és ez az egy év borzalmasan telt nélküled! Ezerszer jobban hiányoztál, mint előtte. Elveszítettelek, mert nem mentem utánad!
- Egyszer sem!
- Tudom és hibáztam! Csak egy kibaszott esélyt szeretnék! Csak egyet!- lépett közelebb hozzám de én hátrálni kezdtem amikor Maxnak mentem neki. Vissza fordultam Danny felé aki szinte könyörögve állt előttem. Fejemet rázni kezdtem és kirohantam az épületből. Percekkel később Amelia és Max futott utánam.
- Ti szerveztétek, hogy ide jöjjön, igazam van?!- kabálok rájuk.
- Holly mi csak azt akarjuk, hogy boldog legyél de csak mellette tudsz az lenni, mert szeretitek egymást!- kiabál velem Max is.
- De megmondtam, már nektek, hogy nem akarok vele többet találkozni! De ti akkor is bele szóltok az életembe! Nem vagytok a szüleim!- Lia sírva fakadt és Max karjai közé vetette magát míg én a sötét utcákon indultam el haza. Hajnali három lehetett mire haza botorkáltam. Csendben mentem be a lakásomba hátha Ameliáék már alszanak de a szobában égett a villany.
- Hol voltál Holly??- futott oda hozzám sírva a barátnőm akit akarva, akaratlanul is de vissza öleltem- Nagyon aggódtunk érted és annyira sajnáljuk ezt az egészet!- kezdett el még jobban sírni és most már én is csatlakoztam hozzá.
- Megharagudnál ha azt kérném tőled, hogy aludj ma velem?- szipogom.
- Úristen dehogy!- nevetett fel, majd egymást átölelve mentünk be a szobámba.
Reggel a frissen őrölt forró kávé illatára ébredtünk. A konyhában Max ügyeskedett és várt minket három bögrével és három tál palacsintával.
- Jó reggelt!- mondja élettel teli hangon még nekem a sok alkohol és, sírás miatt, majd széthasad a fejem.
- Jobbat!- morgom és bele iszok a kávémba. Amelia és Max szinte már hozzám költöztek és szeretem, hogy itt vannak velem a nehezebb időszakokon is.
- Srácok megtennétek, hogy nem itt előttem csináljátok és ébresztetek rá minden egyes pillanatban arra, hogy szingli vagyok?- sóhajtok mire felnevetnek és abba hagyták a nyalakodást. Mind hárman szépen csendben reggeliztünk és halkan beszélgettünk.
- Nincs kedvetek velem jönni a Szingapúri hétvégére?- " (...)Arra gondoltam hogy eljöhetnél a Szingapúri hétvégére! Persze, ha ráérsz. Légyszi gondold át, szerintem nem haragudnának ha kihagynál egy-két edzést. (...)"
Mielőtt még válaszolni tudtam volna csengettek.
- Maradjatok csak, majd én kinyitom- az ajtó mögött Pierre Gasly állt az az ember aki szerintem tegnap este a világon a legjobban utált engem. Szó nélkül a nyakába ugrottam és szorosan átöleltem amit ő viszonzott is.
- Sajnálom én tényleg nem tudtam, hogy ott lesz!- fúrom fejemet mellkasába és szabad utat engedtem könnyeimnek.
- Shhh! Nem baj csak ne sírj kérlek!
- Hiányoztál!
- Te is nekem!
- Lily ki az?- jött mögém barátnőm- ohh szia Pierre- hallottam hangjában, hogy mosolyog- gyertek beljebb!
- Haver!- fogott kezet Max a franciával.
- Amúgy mit keresel itt?- csimpaszkodtam nyakában és úgy éreztem nem akarom elengedni. Lehet, hogy még mindig szeretem és nem csak barátként hiányzott?
- Téged- suttogta s bennem megfagyott a vér.
- Amelia elmegyünk sétálni, majd jövünk!- kiabálok barátnőmnek.
- Oké de kint esik a hó! Öltözzetek fel mert hideg van!
Szó nélkül felöltöztünk és kimentünk az utcára. Egy darabig csendben sétálgattunk egymás mellett amikor egyszer megtörtem ezt a csendet.
- Még mindig szeretsz?
Sziasztok csajszik!
Mivel nekünk ez volt az utolsó tanítási nap a suliból ezért készültem nektek egy karácsonyi történettel ami picit rövidebb lesz és új évig le is szeretném zárni de ez csak rajtatok fog múlni, mert ha tetszik folytathatom. A történetet Elfojtott karácsonyi vágyak címen találjátok, majd meg az oldalamon amit a tervek szerint ma délután már publikálok is! Ez lenne a karácsonyi ajándékom nektek!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A Méreg című könyvemet pedig úgy terveztem év elején adnám ki és azzal nyitnánk az évet ha nektek ez így tetszik. Csodás napotok legyen és jó olvasást!
