Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

18.Rész

Két hete, hogy Chris visszajött New Yorkba, és azóta valahogy minden másabb lett, persze jó értelmben. Ő mint mindig most is valami fontos és veszélyeset csinál, míg én az irodámban dolgozom. Igen, megbeszéltük hogy a munkámtól nem tilthat el, hiszen ez az egyetlen dolog amivel el tudom terelni a gondolataim róla, ha nincs velem. Wiliamnek pedig azt hazudtam higy náthás voltam. Annyira ironikus ez az egész. Pár évvel ezelőtt Chris hazudott össze vissza nekem, most pedig én hazudok mindenkinek. De mit tehetnék? Hajt a vágy, a szerelem, a szenvedély amivel a lelkem, és a testem is tele van. Ha csak belegondolok abba miket csináltunk, a múlthét szombaton is....

*** Múlthét szombat ***

- Chris! Kérlek ne! - suttogom neki, miközben a moziban ülünk. Kivételesen horrort nézünk, de csak miatta. Viszont valamiért jobban érdekli az hogy a bugyimban kotorásszon, mint a film.

- Nem csinálok semmit! Nézem a filmet! - néz egyenesen a előre, közben mosolyogva masszíroza csiklómat, én pedig kínomban felé fordulok, és arcom erősen nyakához szorítom.

- Chris.... Könyörgöm... - szorítom össze lábaim, de nem sokat érek vele.

- Szeretem mikor könyörögsz! - suttogja, és újjaival belém hatol én pedig tétlenül dölők hátra a széken. Még szerencse, hogy a leghátsó sorban ülünk. Ujjait fürgén használja, és mire észre veszem lábaim közé mászik. Nyelvével végíg nyal nemi szervermen. Finoman megszívja csiklóm, azután újra és újra cirogatni kezdi. Újra belém hatol, és így folytatja tovább kényesztetésem. Megőrülök ezektől a vadító érzésektől. Nem vagyok hozzá szokva hogy vissza fogjam magam, ezért hajába túrva, enyhén meghúzom tincseit közben átveszem az irányítás, és mozgatom a fejét, amitől még nagyobb lázba jön, és gyorsabb tempóra vált. Remegő lábakkal, érek a csúcsra, és szinte azonnal befogom a szám, hogy még csak egy halk nyögés se ejtsek ki. Ezután Chris...

- Stella! Hahó? - kopog valaki erőteljesen az ajtón. Atya ég! Ez Wiliam! Annyira belemerültem a gondolkodásba hogy észre sem vettem mikor jött be. A szétrágott ceruzát ami eddig a számban volt, azonnal leteszem. Torkom megköszörülöm, és azonnal felállok.

- Wiliam! Bocsi csak... izé... ‐ nevetek idiótán.

- Elbambultál? - kulcsolja össze karját maga előtt, egy pimasz mosollyal.

- Igen... azt hiszem.

- Jól van! Nos először is azért jöttem, mert nagyon sok mindenről lemaradtál! Sok munka vár rád! Nem akarlak megijeszteni, de...

- De mi?

- A lényeg hogy Sam mindjárt áthozza neked a papírokat! Nem kérem azt, hogy még a mai nap befejezd az összest, de maximum három nap haladékot tudok adni szóval...

- Köszönöm! - vágok szavaiba. - Meg sem érdemlem, hogy itt legyek ennyi kiesés után, a legtöbb amit tehetek hogy bepótolóm az elhalasztott munka időt!

- Ugyan Stella! Tudod hogy nem harapok! Megértem hogy beteg voltál, és ezzel letudva. Csak arra kérlek mint mindig, hogy légy precíz!

- Azzal nem lesz gond!

- Tudom! - mosolyog rám, és megfordul hogy kisétáljon, de megállítom. - Wiliam!

- Igen? - fordul felém.

- Szeretnék tőled bocsánatot kérni Chris nevében is! Ő egy kicsit... hogy is mondjam...

- Semmi baj! - legyint mosolyogva.

- Igen, de...

- További jó munkát! - mosolyog újra, és kisétál.

Egek ezek a férfiak! Nem felejtem el a köztük lévő feszültséget, amit az nap éreztem a bárban. Chris annyira félt engem! De megértem hiszen, kábé folyton veszélyben vagyok. Végre megtanultam lőni is, ami irtó nehezen ment, de végül belejöttem. Kaptam is egy kisebb pisztolyt Christől ami mindig nállam van. Persze ő az elejétől kezdve nem akarta, de végül belátta hogy muszáj.