Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

20.Rész

Hajnali három óra lehet. Nem tudok aludni. A melettem lévő gyönyörű nő arcát figyelem ahogyan alszik. Semmi hír... sem apám, sem Josh... senki sem hívott azóta. Nem tudom mi történhet ott, és ha lehetne már ott lennék velük viszont Stellát nem hagyhatom egyedül. Úgy érzem lassan a saját démonjaim felemésztenek, és ezt Stella is megérzi. Nem fer, hogy így viselkedek vele. De ő valamiért... mindig megpróbálja higgadtan kezelni a dolgokat. Mintha megpróbálná keresni bennem a fényt... Mindennél jobban szeretem, és megteszek mindent annak érdekében hogy biztonságban tudjam.

- Szeretlek... - suttogom halkan, és szeretnék felállni az ágyból, mikor a telefonom csörögni kezd. Azonnal felveszem.

- Halló!

- Chris! Josh vagyok!

- Josh! Végre! Mi történt? Hol vagytok!

- Azonnal üljetek repülőre! Apád azt kérte menjetek Olaszországba! Ott a legbiztonságosabb!

- Mi van? Miért?

- Chris ne kérdezz! Csak induljatok! Csomagolj, és menjetek! Nincs sok időnk!

- Hogy érted, hogy nincs sok időnk? Nem megyek sehová, ott a helyem nekem is! Ez az én dolgom nem az apámé!

- Fiam! - szólal, meg apám mély hangon.

- A-apa...

- Ez az én dolgom... neked ehhez semmi közöd! Ez az én lezáratlan ügyem! Nem keverlek bele titeket is! Most az egyszer... csak most az egyszer hallgas rám, és csináld amit mondok. Kérlek... - mondja könyörgő hangon.

- Rendben! Megteszem amit kérsz, csak ígérd meg hogy nem esik bajod!

- Megígérem! Csak induljatok! Tudod kihez kell menned ugye?

- Tudom.

- Ott lesztek a legbiztonságosabb helyen! Ha kérdezné miért mentél hozzá csak annyit mondj, hogy én küldtelek... tudni fogja mi történt!

- Rendben...

- Most pedig induljatok!

- Csomagolok, és indulunk!

- Chris... Szeretlek fiam! Mindennél jobban! Ezt ne felejtsd el! Büszke vagyok arra aki lettél! Nálam... sőt a nagyapádnál is hatalmasabb vezető vált belőled!

- Miért most mondod el ezt nekem?

- Még beszélünk...

- Apa! Apá várj! - akadnak meg szavaim, és mire mondhattam volna bármi megszakadt a vonal. - A picsába! - csapom le a telefont!

- Chris... mi történt? - ül fel Stella.

- Sajnálom hogy felébresztettelek, de van egy kis probléma!

- Mi a baj?

- El kell utaznunk... méghozzá azonnal!

- Mármint... most? Azonnal?

- Igen.

- De miért?

- Valami baj lehet, az apám... semmit sem mondott el nekem! Figyelj rám... - fogom meg puha arcát. - Talán nem látszik az apámon, de ő az a fajta ember aki mindenkinél veszélyesebb... és ha rólunk van szó akár tűzbe is ugrana. A lényeg... nem hagyjuk hogy bajod történjen! Szóval most elfogunk utazni egy rokonhoz Olaszországba.

- Ez az egész dolog... túl sok minden történik egyszerre! Érzelmileg... teljesen kikészültem!

- Tudom, babám... de erősnek kell maradunk, úgy hogy kérlek öltözzünk fel, és induljunk mielőbb. Rendben? - símitok végíg arcán. Annyi mindenen mentünk már keresztül... ezt is túl éljük... muszáj túlélnünk...