Kék, arany, ezüst; ezerszín...
Mind az ő szemeiben csillogott.
Bőrén márványként ragyogott az éj; ő volt a mindene.
A lágyan omló karácsonyi fények alatt, őszintén vallott a szív; ő egyetlen volt mindig és örökké.
Szenteste előtt egy nappal, mindenki megőrült.
A boltok telis-tele kapkodó vásárlókkal, akik az utolsó ajándékokat szerezték még be amelyek eddig kimaradtak.
Jimin is pontosan így járt. Pár ajándékra még szüksége volt.
A pénztárnál hatalmas sor állt, ha tippelne kéne húsz percig is biztos várnia kellett mire kifizethette a dolgait.
Nagyon megkönnyebbült amikor kifelé indult a plázából a rengeteg ember közül, de aztán valami mégis megállásra késztette.
Jeonggukot pillantotta meg hirtelen, amikor az hozzá hasonlóan éppen kilépett egy üzletből.
Először csak felvonta szemöldökét, hiszen furcsa volt, hogy pont egy ilyen helyen találkoznak, de aztán túllépett meglepettségén és azonnal odaszaladt a férfihez, akit szintén váratlanul ért a szőke felbukkanása.
– Hát te hogyhogy itt vagy? – érdeklődött a fiatalabb.
– Én csak elemet cseréltettem az órámban – felelte a férfi mire Jimin hirtelen megvilágosodott, mivel éppen egy ékszerbolt előtt álltak.
– Így már világos, hogy miért jártál egy ilyen helyen – bólintott a kisebb. – Én még néhány ajándékot szereztem be – mutatja fel a kezében tartott szatyrot.
– Ha nincs más dolgod már itt, akkor hazavihetlek – ajánlotta fel a férfi, amire a kisebb rá is bólintott.
– Az jó lenne, de először még gyere el velem valahová – ragadta meg az idősebb kezét, szemeiben játékos fény csillant, mosolya pedig épp oly' édes volt mint ahogy az tőle megszokott.
– Jimin, már egészen késő van, mégis hová akarsz menni? – akadékoskodott a fekete hajú.
– Pont ezért mert már sötét van, muszáj megnéznünk kivilágítva a karácsonyi vásárt – lelkesült a kisebb és bár Jeongguk a háta közepére sem kívánta a dolgot, miatta mégis beadta a derekát.
Végül is, gyönyörűek voltak a fények.
A hideg levegőben forralt bor, kürtöskalács és forrócsoki illata szállt. Karácsonyi dalok ismerős ritmusa töltötte be a teret, a hangulat magával ragadta az embert, ha az hagyta...
Jimin forrócsokit akart inni, így Jeongguk meg is hívta egyre s a kisebb addig nem hagyta békén, amíg magának is kikért legalább egy teát.
Ráérősen sétáltak a tömegben kezükben a forró italokkal, Jimin a karácsony varázslatos hangulatát ecsetelte s azt, hogy mennyire is imádja a vásárban kapható forrócsokoládét, míg a férfi itta édes szavait s szemeit képtelen volt levenni a kisebbről.
Valahogy ebben a megvilágításban a szépsége csak még jobban ragyogott.
Tündökölt a tömegben.
Nem lehetett nem észrevenni...
Talán kérdezett valamit a másiktól a szőke, de mivel az nem válaszolt, felé fordult, rá emelte gyönyörű szemeit, melyekben mintha csillagok ezrei ragyogtak volna.
Jeongguk lélegzete egy pillanatra elakadt; olyan szépséges volt.
Nem hallott, nem látott mást, rajta kívül.
A tömeg elnémult, az idő megállt; csak ő volt.
Az ő gyönyörűsége; a karácsonyi fények alatt.
A szíve mintha már nem is lenne jégből; lüktetett izzó vért pumpálva.
S mondott valamit...
Mondott valamit, ami megrémítette.
Kétségtelenül akarta az előtte lévő édes szőkeséget.
Vágyott a fiúra, s már nem volt elég csupán vele lenni, mint a család barátja, egy jó ismerős vagy tanító.
Ő egy férfi akart lenni, aki a karjaiban tartja ezt a szépséget és a fülébe súgja; mennyire is gyönyörű. Egy férfi, aki csókkal pecsételi az esküt; örökké szeretni fogja. Egy férfi, akinek érintése alatt megremeg s vágyik rá...
Milyen kár, hogy ő nem az a személy, s soha nem is lehet.
A tudatlan szív, amely kiszabadult a börtönéből; telhetetlen s naiv.
Jeongguk a szőke fiú szemeiben megpillantotta az igazságot.
Az érzelmei túlléptek egy határt, amelyet ő sosem kívánt túllépni.
Nem lehetett...
De nyughatatlan szíve egyre csak dobogott; úgy szerette, úgy kívánta.
Kék, arany, ezüst; ezerszín...
Mind az ő szemeiben csillogott.
Bőrén márványként ragyogott az éj; ő volt a mindene.
A lágyan omló karácsonyi fények alatt, őszintén vallott a szív; ő egyetlen volt, mindig és örökké.
______
Hey<3
Mivel ez karácsony utolsó napja, igyekszem sietni, de remélem, még ezután is érdekel benneteket a lezárás<3
KAMU SEDANG MEMBACA
snowdrop ~ jikook |✔
Fiksi Penggemar"gyönyörű volt, egyetlen szépség, a zord télben is; hóvirág." bűnös vonzalommal égett iránta, de sosem szólt, hallgatott. egyszerre volt meginditóan tiszta és mocskos az érzelmek összhangja benne, de már túl késő volt ahhoz, hogy elfeledje. gyalázat...
