My Ice Prince [Sunghoon ff.]

Chapter 9

Filmeket pótoltunk be együtt, miközbe néha beszélgettünk a kanapén ülve. Meséltünk Sunghoonnal a közös élményeinkről és apa is a munkájáról, még ha nem is értettem meghallgattam. Anya és apa még mindig nagyon szerelmesek voltak, amin Sunghoon csodálkozott a legjobban, aki szorosan mellettem ült. Viszont nagyon rosszul éreztem magam, gyengének és mint akivel forog a világ.

-Bora, minden rendben? - bújt közelebb Sunghoon.

-Persze. - mondtam. - Mert?

-Sápadt vagy. - karolt át, majd szemügyre vett közelebbről.

-Jaj ne, Sunghoon ne nézz rám. Sápadtan biztos csúnya vagyok. - takartam le szemét viccből. Nevetve elvette a kezem.

-Mindenhogy gyönyörű vagy. - mondta. Apa erre próbálta visszafogni nevetését míg anya suttogott neki valamit. - A lényeg, hogy biztos jól vagy-e. Nem érzel semmi furát? - kérdezte.

-Hát...kicsit szédülök, gyengének érzem magam meg ráz a hideg, de nem akarom elrontani hangulatot. - legyintettem.

-Mutasd magad. - térdelt le elem anyukám és homlokomhoz rakta a kezét és aztán a hátamat is megfogta.

-Talán egy kis gyenge hőemelkedésed van.

-Én is hagy nézzem meg. - mondta apa. - Valóban, hogy esne jobban, itt elfeküdni vagy a szobádban? - kérdezte apa.

-Én szívesen maradnék itt, de fél óra múlva úgyis mennetek kell.

-Lehet nem kéne elmennünk. - mondta anya apának. - Kimarad vele, ha Sunghoonnak is lassan mennie kell.

-Itt maradhatok. Vigyázok rá. - fogta meg a kezem Sunghoon összekulcsolva ujjaink.

-Az arca is milyen piros, ajaj. - mondta apa. Bár szerintem ez nem a betegségtől volt, hanem valami más miatt...

-Biztos nem lenne baj, ha itt maradnál? - kérdezte anya a fiútól.

-Dehogy, itt is aludhatok, ha gondoljátok. - anya egy huncut vigyorral rám pillantott.

-Rendben. - mondta anya. Felhúztam a szemöldököm lepődötten. Tényleg egy fiúval fogok ma este aludni?

-Gondolom nem baj, ha egy ágyon osztoztok, hisz körülbelül mindent együtt csináltok. - mondta anya.

-Biztos nem zavar? - súgta apa.

-Dehogy, tudom, hogy Sunghoon egy nagyon rendes srác. Legjobb barátok vagyunk. - mondtam.

-Tényleg legjobb barátként tekintesz rám? - kérdezte Sunghoon meghatódottan.

-Persze. - mondtam. Aztán a szüleim elmentek és ketten maradtunk Sunghoonnal. Lekapcsoltunk a nappaliba mindent és aztán bementünk a szobába. Befektetett az ágyba és betakart, aztán úgy is felültem mivel ő is ült az ágyamon és a szemébe akartam nézni.

-Kérsz valamit? Csináljak teát? - kérdezte Sunghoon aggódva.

-Nem kell. - mosolyodtam el. - Igazából haza mehetsz, ha szeretnél. Nem vagyok annyira rosszul. - mondtam. Megrázta a fejét.

-Kicsit bűntudatom is van, Bora. - hajtotta le a fejét. - Sokat voltunk a pályán is és eléggé túl hajtottad magad. Olyan hülye voltam, hogy beleegyeztem abba, hogy hétvégénként is gyakoroljunk. Még csak 15 vagy. - temette kezébe arcát.

-Nem a te hibád. - vettem el kezét. - Én akartam menni, de időnként lebetegedik az ember. Nem hiszem, hogy túl hajtottam magam.

-Bora, rengeteget edzettünk. - mondta.

-De az nem baj, hisz imádjuk amit csinálunk. - mondtam.

-Állj le. - mondta. - Mikor fogsz végre kicsit lepihenni? Sosem pihensz. - mondta.