Lakótársam egy maffiózó

17.

Jasmin

Izgatottan vonultam le a lépcsőn, ahol V uraság, pardon Taehyung már várt. Ő is átöltözött szürke melegítőjét barna elegáns nadrágra cserélte, és fehér inggel párosította. Nagyon szereti a barnát, bizonyára feltűnt neki is mennyire dögös benne. Habár minden jól áll neki, egy csábító ördög. Engem biztosan elcsábított annyira, hogy akár a pokolba is követném.

Nem mosolygott, azonban csillogó tekintetéből arra következtettem, tetszik a látványom, én viszont vidáman megvillantottam fogaimat, boldogságom egyébként sem tudom elrejteni és nem is akarom. Az utolsó előtti lépcsőfokhoz érve a kezét nyújtotta felém, amit el is fogadtam, hála az égnek, mert annyire belefeledkeztem szemtelen kék tekintetébe, hogy nem vettem észre, hogy még van egy lépcsőfok, túl nagyot léptem, a bokám kifordult, de hála V biztonságos karjainak, nem nyaltam fel a padlót. Nem is én lennék, ha valami szerencsétlenség nem történne velem.

– Basszus! – halkan szitkozódtam, miközben megigazítottam a szandám.

– Jól vagy?

– Persze – kényszeredetten elmosolyodtam. Abban reménykedtem a kínos szituációk végre cserben hagytak, de mint kiderült mégsem.

– Nem úgy tűnik – aggódva ráncolta homlokát, majd hirtelen mozdulattal az ölébe kapott és megsem a kanapéig, olyan gyengeden helyezett a bútorra, mintha minden csontom eltört volna.

– Nincs semmi baj, nem fáj tényleg. – hebegtem, de ő hajthatatlan volt, térdre ereszkedett és meleg tenyerét a vádlimra helyezte, felemelte a lábam és megvizsgálta a bokám. Kezdett olyan érzésem támadni, minta ez is csábítási trükk lenne, mert bizony az érintése szinte égette a bőröm, bizonytalanul hunyorogtam rá, nem kellen mindig így éreznem magam, ha hozzám ér. De hát nem tehetek róla ezt az érzést nem én irányítom.

– Úgy tűnik jól van a bokád.

Felállította a diagnózist, miután tüzetesen megvizsgálta a bokám, a lábszáram, és a kezét még mindig nem akarta elvenni rólam, lassú simogató mozdulatokkal cirógatta végig vádlimat. Mindvégig figyeltem mozdulatait, majd őt néztem, ahogy áhítattal simogatja bőröm. Nem kellett több, a forróság eluralkodott rajtam.

– Mi lenne, ha inkább itthon maradnánk? – megnyalta ajkát, miközben mindkét tenyerét a ruhám alá vezette, majd kihúzta magát és egyszerűen magához rántott.

– V úr, ön nagyon telhetetlen. – leheltem játékosan ajkára, miközben átkulcsoltam nyakát.

– Bevallom, az vagyok. – suttogta, majd gyengéd csókot lehelt ajkamra. Míg pajkos nyelve fáradhatatlanul kalandozott a számban, addig ördögien izgató kezei a csípőmre csúsztak, majd hátra döntött és felém hajolt.

– Olyan gyönyörű vagy és kívánatos, ha tudnád milyen nehéz volt visszafogni magam. Mmm. – a vallomása egyben izgalmas és hihetetlen volt.

– Mond el! – követelem, miközben tincsei közé vezettem ujjaim és úgy vontam magamra, hogy ajkai még véletlenül se hagyják abba a kényeztetést.

– Először is tetszett a bátorságod, már akkor félfigyeltem rád, mikor betörtél hozzám. – elszakadt ajkaimtól, kicsit feltolta magát, és olyan káprázatos szemekkel pislogott rám, amitől teljesen elolvadtam. – Mmm...– morgott, mint egy tigris, majd ismét csókolt, és közben beszélt, és csókolt. – Tudnod kell, nem állt szándékomban elrabolni. – összeszorítottam ajkaim. Arra gondoltam, hogy jobb dolog nem is történhetett volna velem, de ha épp nem így alakul, akkor is itt lennék, mert az apám adósságát törleszteném.

– Tudom, én akartalak minden áron szolgálni. – mutató ujjam végig húztam arcélén, majd az állán, végül íves ajkain is elkalandoztam, mosolyra vonta ajkait, azt hiszem már tudja, hogy ez a gyengém.