Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

22.Rész

Chris szemszöge

- Kérem siessenek! Nagyon sok vért vesztett! - szaladok a nővérekkel együtt, ahogy tolják Stellát

- Szólj a fő orvosnak! Azonnali műtétre van szüksége különben meghal! - parancsol az egyik nővér a másikra.

- Micsoda? - nézek idegesen a nőre. - A barátnőm várandós! Kérem mentsék meg őket!

- Uram ne aggódjon! Maradjon itt, és várjon! - válaszolja, én pedig hátra maradok, Stellát pedig a műtőbe tolják.

***

Már egy teljes órája kint várakozom. Azóta már Josh anya, és a többiek is eljöttek. Nem elég hogy Stella életveszélyben van, de még apát is meg kelett műteni.

- Hogy van Stella? Tudsz már valamit? - jelenik meg előttem William.

- Csak annyit mondott a nővér hogy túl sok vért vesztett, és hogy a golyó mélyen bele fúródott. Várnunk kell, mást nem tehetünk!

- Figyelj Chris... Sajnálom ami történt! - teszi kezét a vállamra.

- Ne sajnáld! Nem tehettél mást! - válaszolom egyhangúan. - Ha nem bánod... most szeretnék egyedül lenni!

- Persze! - feleli, és leül ő is.

Miért nem mondta el hogy terhes? Hogyan titkolhatta el előlem? Annyira kétségbe vagyok esve.... Életemben még soha nem féltem ennyire attól, hogy elveszítem őt. Ha nem éli túl... Ha nem éli túl... Azt nem bocsájtom meg magamnak!

Ki akarnék menni levegőzni, amikor végre kijön az orvos a műtöből.

- Doktor úr végre! - állok meg előtte, és amikor leveszi a maszkot, csak akkor jövök rá hogy ő Ryen!

- Sikeresen eltávolítottuk a golyót, és a vérzés is elállt, de...

- De mi? Mondd már Ryen!

- A baba... Túl kicsi volt még a magzat és... Sajnálom Chris! - válaszolja kétségbeesetten, én pedig úgy érzem hogy majd kicsúszik a föd a lábam alól, és ha nem a szék előtt állnék össze is esnék. - Chris! Figyelj rám! - guggol elém. - Miért ide hoztad Stellát? Hol van David? - suttogja.

- Nyaralni... De várjunk! - nézek rá. - Honnan ismered?

- Szerinted ki volt David előtt apád orvosa?

- Te dolgoztál apámnak?

- Elég sokáig! Mikor elöszőr megláttalak Stellával, már akkor tudtam hogy Dom fia vagy. Hatalmas szerencse hogy túl élte ezt az egészet!

- Köszönöm hogy megmentetted őket... Én...

- Csak ne hagyd újra egyedül... Legyél te az első aki az ágya mellett várja, hogy felébredjen! - veregeti meg a vállam és elmegy.

A baba... Stella bele fog bolondulni! Én pedig csak nem is tudtam róla, hogy terhes. Az én gyermekemmel.. igazi család lehettünk volna, de ők tönkre tettek mindent! Legalább most már végleg végük van..

*** Másnap***

- Reggelig nem mozdultál mellőle? - nyit be Josh.

- Amióta áttolták a műtöből azóta melette vagyok! De semmi... még csak meg sem mozdult!

- Biztos az altató miatt van! Figyelj... csak benéztem hozzád hogy szükséged e van bármire!

- Csak arra hogy végre felébredjen... - fogom kezét folyamatosan.