Tanárúr, kéremszépen

Múlt és jelen

~Ahogy mellette ülök minden olyan szürreális mintha csak tegnap lett volna!
-És tényleg tanár akarsz lenni?-kuncogtam.
-Igen mert?-nézett rám gesztenye barna szemeivel.
-Lenne idegzeted a gyerekekhez?
-Hozzád is van!-nevette el magát.
-Jó de én a feleséged vagyok!-forgattam meg szemem mire arcon puszilt~

Szinte éreztem az ajkát arcomon és ugyanolyan volt mint 14 évvel ezelőtt...
Aztán felébredtem!
Most mivan???
Kinek nem volt gyerekkori férje???
Már 9 év eltelt hogy nem láttam és még hallani sem hallottam felőle...9 éve...És néha még vele álmodok
Eléggé zavaros a múltunk de egy kicsit mesélek róla!

Én csak 5 voltam ő pedig 9 buta kis gyerekek voltunk!
1 éves korunk óta ismertük egymást együtt nőttünk fel!
Azok a délutánok amiket együtt töltöttünk...Néha még érzem a napsugarát bőrömön.
Aiden olyan volt mint a testvérem!
Igaz hogy négy évvel idősebb volt nálam de akkor is minden hülyeségbe benne volt!
Még arra is rávettem hogy kérje meg a kezemet! ;) (csak négy voltam ő pedig nyolc)

~Épp a helyi játszótérhez indultunk mikor megláttam egy ékszer automatát (tudod amibe bedobsz egy 200ast és kiad egy kis fos karikát amit még gyűrűnek sem lehetne nevezni) de akkoriban nekem az egy igazi gyémánt gyűrűt jelentett!
-Néézd Aiden!-mutattam az automatára.
-Szemed becsukod!-takarta el szememet apáskodóan.
-Naaa azok ott eljegyzési gyűrűk látod?
-Aha!-kezdett bólogatni.
-Megkéred a kezemet?-csillant fel szemem mire kissé elkuncogtuk magunkat.
Aiden rám nézett gyönyörű nagy gesztenye barna szemeivel majd diadalmaskodóan az automata felé indult én pedig izgatottan vártam az eljegyzési gyűrűmet!
Aiden felém indult már akkoris elég magas volt!
-Scarlet Miler Sierra! Lennél a feleségem -térdelt le elém felmutatva a kis gyűrűt amibe egy rózsaszín kis kő csillogott.
-Persze Aiden Benson William!-mondtam mire felhúzta ujjamra a gyűrűt és elcsattant életembe először az első csókom, vagyis inkább szájra puszinak nevezném!
Másnap meg is tartottuk az esküvőt a közeli tisztáson!
Én magamra aggattam egy fehér csipkés függönyt és elloptam anyukám sminkjeit!
Aiden a tisztáson állt öltönybe és ahogy meglátott hatalmas vigyorra húzta száját és énis!
Lassan és drámaian oda sétáltam hozzá egy szál pitypanggal a kezembe.
Csináltam neki egy gyűrűt amibe bele véstem a kezdőbetűmet, ahogy elé értem elő is húztam és gyorsan kezemről levettem a gyűrűt majd a kezébe nyomtam!
-Nos Aiden Benson William!Megfogadod hogy örökkön örökké hűséges leszel hozzám és nem fogsz magamra hagyni?-néztem szemébe.
-Igen megfogadom hogy örökké hűséges társad leszek és bármikor számíthatsz majd rám!-bólintott majd felhúzta ujjamra újból a gyűrűt és én is az övére!~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Igen megígérte hogy nem fog elhagyni és hogy örökké hűséges lesz...Amit akkor én kis naívan elhittem!
A barátságunk részemről egy idő után átfordult szerelemmé...
Apukám sosem nézte jó szemmel hogy van egy legjobb fiú barátom, de mivel anyukám és Aiden anyukája legjobb barátnők voltak így anyám mindenbe mellettem volt és ő is azt hitte hogy lesz köztünk valaha is bármi a Bensonnal...
Még úgy is hogy apám nem csípte a "Benson gyereket" ( mindig így hívta)
10 éves voltam egy újabb szép napnak néztem elébe vagyis azt hittem!
De életem legmeghatározóbb napja volt és az egyik legrosszabb.
Éppen Aidenékhez indultam ő már az ajtóban várt gyorsan oda szaladtam hozzá majd megöleltem de ő ezúttal nem úgy ölelt ahogy azelőtt!
Elmondta hogy barátnője van és hogy lehet hogy nem lesz ideje már velem foglalkozni...
Akkor aznap a kis 10 éves Scarlet szíve összetört!
A legjobb barátom és egyben a szerelmem összetörte...
Csalódott voltam és szomorú!
Ezután Aidenék egy hétre rá elköltöztek a városból és a fiú el sem köszönt...Magamat hibáztattam hogy biztos én rontottam el valamit..!?
Egyszerűen könnyelműen maga mögött hagyta szülővárosát, és engem...
A velem töltött emlékeket, a gyerekkorát a sok hülyeséget amit ketten csináltunk...
Szó nélkül eldobta még el sem köszönt tőlem...
És talán ez volt az ami a legjobban fájt
Ez történt 9 évvel ezelőtt és azóta Aiden Bensonnak se hírét se hamvát nem láttam...
Nem hallottam többé felőle semmit :/

Na de vissza a jelenbe!
Nem rég töltöttem be a 19 életévemet, és nem rég érettségiztem le sikeresen !:)
Igaz hogy néha már sírva tanultam és legszívesebben eret vágtam volna de teljesen megérte!
Most az egyetemen tanulok majd tovább, egyszerre izgulok és rettentően félek!
Ügyvéd szeretnék lenni már kis korom óta úgyhogy most arra koncentrálok leginkább hogy kihozzam magamból a maximumot!
Magamra szeretnék az egyetemen koncentrálni és semmi másra.
Valójában csak egy hét választ el az egyetem kezdetétől ami egyszerre jó és egyszerre rémisztő!
Egy teljesen új társaságba fogok kerülni már ez a gondolat is teljesen megrémiszt!
De nembaj...Próbálom a dolgok jó oldalát nézni!!

Egy héttel később:

Éssss igen...A nap eljött, eljött az első napom az egyetemen!
Egész éjszaka alig bírtam aludni ezért elég gyorsan feltudtam ma reggel kelni!
Felkaptam egy fekete farmert és egy fekete toppot a kelleténél talán egy kicsit többet sminkeltem de ezt most az izgulásra fogom ;)
Félig göndör fél hátig érő szőkés hajamat most kivasaltam és szinte teljesen más ember állt előttem így!
Izgatottan elindultam az iskolába igaz hogy az ájulás kerülgetett de minél jobban próbáltam magam nyugtatni hisz ha nem így tenném még időnap előtt szívinfarktust kapnék...:/