Tanárúr, kéremszépen

Nagy a nyomás

Na igen...Mikor azt gondoltam hogy nem fog fejen vágni a füves cigi elég hülyeséget gondoltam!
Felkaptam egy napszemüveget majd iskolába indultam bár ez nem volt igazán jó ötlet!

Az iskolába beérve szédülni kezdtem, a napszemüveget még mindig fejemen hagyva boldogan sétálgattam a folyosókon!
Jó érzés fogott el boldog voltam táncolni volt kedvem!
Az emberek körülöttem pillangókká változtak volt aki kék színű volt volt aki lila igazán vicces volt!
Úgy éreztem mintha nem lenne holnap lábaim hirtelen pihe könnyűvé váltak!
Nevetni kezdtem.
-Te jól vagy?-hallottam valahonnan egy hangot de fogalmam sem volt honnan jött.
Felindultam az emeletre és megbírkóztam egy lépcsőfokkal majd kettővel és a harmadiknál el is estem...
Meg se mozdultam a földön feküdtem mint egy hulla amikor valaki fel segített, azt hittem isten megfogta a kezemet!
Megint röhögő görcsöt kaptam nagyon vicces volt Aiden arca!
-Te be vagy állva?-kérdezte rémülten mire megráztam fejemet.
-Mé be vagyok állva?-dölöngéltem majd órára akartam menni de a fiú megfogta kezem.-Tudod nagyon kedves tanárúr hogy fogdos de nem szeretnék beléd szeretni úgyhogy jobb ha elengedsz!-mondtam sírásra álló hangon.
-Mit szívtál?
-Levegőt!
-Miért vagy napszemüvegbe?-emelte le rólam a szemüveget majd inkább vissza is rakta mikor meglátta szemeimet...
-Tanárúr kérem órára kell mennem!
-Te jóég Leti!
Ettől a pillanattól nem emlékszem semmire csak annyira hogy valahol ülök...
Oké de hol vagyok?
Egy kocsiba ülök!
Ahogy a sofőrre pillantottam fogalmam sem volt ki ő...
-Amúgy...-suttogtam.-Te ki vagy?-néztem rá a mellettem ülő férfira.
-Vedd már le a szemüveged mostmár nem kell rajtad lennie!
-Van szemüvegem?-ámultam el.
-Scarlet miért hitted azt hogy jó móka lesz be állva iskolába menni?
-Miért nem az?-nevettem.
-Édes istenem...
-Tudja tanárúr...Maga igazán elbűvölő személyiség!-vettem le napszemüvegemet.-És mostmár nem feketébe látok!
Aiden nevetni kezdett.
-Azta!
-Nem akarok beléd szeretni Aiden!-támasztottam fejemet az ablaknak.
-Már megtetted édesem!-mosolygott.
-Hé!-kaptam fel fejemet.-Én most kiszállok!-jelentettem ki majd kikapcsoltam a biztonsági övet.
-Nem szállsz ki miért szállnál ki??
-Mert itt lakom te hülye!
-Nem is itt laksz!
-De én tudom!-akadékoskodtam.
-Jézusom ne szállj ki a kocsiból Scarlet Miler!
-Babát akarok!-fordultam Aiden felé komoly arccal.
-Oké majd hoz a gólya neked egy gyereket!
-Azt mondod?
-Aludnod kéne egyet!
-Igazad van jóéjt!-helyezkedtem el kényelmesen az ülésen és lecsuktam szememet.
-De...-hallottam tompán a fiú hangját.

Ezután ismét Aidennél ébredtem fel...
Ezúttal a fiú az ágy végén ült és engem bámult.
-Miért nézel miközben alszom Benson?-mormogtam.
-Azt néztem hogy élsz-e!
-És élek?-néztem rá.
-Hát ahogy látom igen!-mutatott komolyságot de én elnevettem magam.
-Megint nálad kötöttem ki!-nyavalyogtam.
-Ezt most úgy mondod mintha nem tetszene!-húzta fel szemöldökét mire megforgattam szememet.
-Távol akarok tőled maradni!-néztem oldalra.
-Szerinted sikerül?
-Hát most jelenleg az ágyadban fekszem Aiden úgyhogy nem gondolom...
-Pattanj csináltam kávét!-állt fel majd a konyhába ment.
Kimentem a konyhába majd megkávéztunk.
-Honnan szedted a füvet?
-Az mindegy...
-Nem igazán!
-Miért is?-vontam meg szemöldököm.
-Ha kérdezek valamit akkor normális választ várok!
-Te még iskolán kívül is tanárosdit játszol?
-Igen és tudod a tanárral tisztelet tudóan!-kacsintott.
-Álmodozzon tanárúr!-kuncogtam.
-Igen??-vigyorgott rám.
-Igen!-bólintottam.
-Ne játssz a tűzzel kislány!-állt elém mire én is felálltam.
-Különben?
-Hamar megégetheted magad!
-Valóban?
-Bizony!
-Ne aggódj vigyázok majd apuci!-néztem fel az egy fejjel magasabb fiúra és ekkor már nem csak én álltam...-Viszont én most megyek köszi...MEGINT!-mondtam és faképnél hagytam a fiút aki mondataim után megszólalni sem tudott.
Most mivan ennyire sokkoló lett volna hogy úgy hívtam hogy apuci?? Hisz folyton apáskodik felettem azt hiszi ártatlan segítségre szoruló kislány vagyok???
Hát nem! Majd rájön!!!

Másnap:
Első órám jogi ismeretek!
Érdekes és kivételes módon időben beértem az iskolába és jelző csengőkor már a helyemen ültem!
Még Lia sem volt bent. Fejemet támasztva ültem az iskola padba és szinte le ragadtak szemeim!
Egyszer csak nyílik az ajtó és dühös barátnőm trappol be.
-Scarlet Miler!Te sunyi áruló!-mutatott feldúltan rám mire felkaptam fejemet.
-Lia Madison!??
-Miért nem voltál tegnap?-ült le mellém.
-Elaludtam sajnálom te pszichopata nő!-nevettem.
-Tudod mennyire unalmas volt nélküled!?-nyavalygott.
-De már itt vagyok és nem szabadulsz tőlem!-öleltem meg.
-Hát hála istennek bazdmeg!-kezdett el nevetni.
Elég unalmas napunk volt alig vártam a tesi órát hogy láthassam Aident...
Jaj Scarlet te hülye liba!

Mikor tesi óra előtt álltunk szokásos helyünkön beszélgettünk barátnőmmel és vártuk a tanár urat!
Na igen...A tanárúr megint csak szürke melegítőjébe volt és egy szürke atlétába...
Kicsinál amikor szürke melegítőbe van!!!!!
Minden egyes alkalommal az ájulás kerülget és az atléta ahogy feszül rajta uramteremtőm adj nekem erőt!!
Miután mindenki átöltözött szokásosan sorakoztunk, nagyon nagy akarat erő kellett hogy ne nézzek oda legalábbis ne feltűnően!
Elkezdődött a tesi óra minden alkalommal mikor a tanárra néztem elkalandozott az agyam...És ha most lenne az osztályba egy gondolat olvasó biztos hogy elég furán nézne rám!
Egyszerűen nem tudok távol maradni ettől a fiútól lehetetlen!!!!!

Mikor véget ért a tesi óra megkért hogy segítsek neki elpakolni...
Bevittem a labdákat a szertárba aztán a sámlikat is épp pakolásztam mikor bejött Aiden én pedig
"Véletlen" neki toltam fenekemet mire egy sóhaj hagyta el száját.
-Ne haragudjon tanárúr!-néztem rá sajnálkozóan.
-Ne nézz már így!-fordította el fejét.
-Miért tán zavarja?-léptem hozzá közelebb.
-Ne csináld már!-szólt rám.
-De mit csinálok??-hergeltem továbbra is a fiút.
-Scarlet Miler Sierra!!!-mondta ki erőteljesen nevemet.
-Aiden Benson mi a gond?-vigyorogtam láttam a fiún hogy egy kicsit furán érzi magát és a tény hogy ez miattam van örömmel töltött el ;)
-Állj le!-hátrált meg.
-Állíts le!-néztem továbbra is szemeibe.
-Huh te már nem az a kislány vagy akit megismertem!-ingatta meg fejét.
-Naaa tanárúr kérem!-néztem rá kérlelően.
-Scarlet!-sóhajtotta nevemet mire vigyorogni kezdtem.
-Igen az a nevem!
-Ne csináld!-mondta kissé remegő hangján.
-Mi az megijedtél?Te mondtad hogy ne játsszak a tűzzel de ha nekem ehhez van kedvem???-nyomtam csípőmet a fiúhoz.-Mutasd meg milyen az ha megégetem magam!-súgtam fülébe mire nagy levegőt vett és egy pillanat alatt számhoz tapasztotta az övét!