Tanárúr, kéremszépen

Én hősöm

Amikor indulni próbáltam volna Aiden megfogta csuklómat.
-Hova akarsz menni taccs részegen te hülye nő?
-Meg leszek magamnak hagyjál!
-Aha nem!
-Aha de!
-Na szállj be a kocsiba!-nézett kocsijára.
-Nem fogok beszállni!-tettem karba kezeim.
-Scarlet!
-Nem fogok beszállni és kész!
-Rendben akkor menj magadnak menj csak!-biccentett egyet mire el is indultam de alighogy léptem párat cipőm sarka kitörött én pedig romantikusan megcsókoltam a földet...
Ezután pedig képszakadás!

Semmi más nem maradt meg annak a jónak ígérkező éjszakából...
Hát igen Scarlet ezt is elszúrta!

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, ahogy kinyitottam szememet feleszméltem hogy már pedig én nem otthon vagyok!
És nem az én ruhámba!
Egy férfi ing volt rajtam ami vagy hat számmal nagyobb volt a saját méretemnél méghozzá rosszul is volt begombolva...
Felültem az ágyon és körbe néztem
Aha hol is vagyok???
-Szia csipkerózsika!-jött be a szobába Aiden meztelen felső testtel.
Ekkor éreztem hogy a szervezetem és az idegrendszerem felmondott!!!
Lefeküdtem Aiden Bensonnal?????????
-Jaj neeee!-húztam fejemre a takarót és visszadőltem az ágyba.
-Nem erőszakoltalak meg nyugi nem is veled aludtam!-nevetett.
-Milyen kedves hogy nem erőszakoltál meg!-mosolyogtam rá.-És miért vagyok a te ruhádba?
-Hát a tiéd szó szerint leszakadt rólad...
-Micsoda???
-Úgyhogy szerintem csak rontott volna a helyzeten ha egy szál fehérneműbe lettél volna!
-Anyuék tuti azt hiszik meghaltam!
-Beszéltem anyukáddal!-mondta Aiden mire ki kerekedett szemem.
-Hogy micsoda??
-Hívott vagy százszor téged én pedig felvettem!
-Eléggé önállósítod magad nem gondolod?
-Hát talán!?-nevette el magát.
Kis idő elteltével ki cammogtam a konyhába és leültem az asztalhoz.
-Kávé?-fordult felém a fiú és már nyújtotta is a csészét.
-Köszönöm!Figyi Aiden én meg sem merem kérdezni hogy mi történt tegnap...
-Háát nem volt amúgy vészes!
-Ja gondolom...-néztem el kínomba

Nem gondoltam volna hogy egyszer 9 év után Aiden Bensonnal fogok kávézgatni...
Édes istenem mibe keveredtem?!

-Figyi még mindig úgy vélekedsz rólam ahogy a múltkor?-törte meg a csendet Aiden.
-Megtudtam hogy apám dugta el a leveleket amiket írtál nekem...
-Tudom hisz sose bírt engem!-vont vállat.
-Sajnálom Aiden...
-Hát már a múlton nem lehet változtatni!
-De a jövőn igen!-mosolyodtam el.
-Nem is tudom...-mondta ki szavait mire kissé elkeseredtem más válaszra vártam!
-Viszont én azthiszem haza megyek bármit is tettél köszönöm és tegnap bármit is mondtam nem igaz!-nevettem el magam.
-Máris mész?
-Igen csak nem tudom mibe megyek haza?
-Haza viszlek majd én!
-Rendben de gatya nélkül menjek?
-Vegyél fel tőlem egy boxert vagy mit tudom én az én nadrágjaim kétlem hogy jók lennének rád!-nevetett.
-Jézusom!-mondtam majd kikaptam fiókjából egy boxer alsót.-Hát ez fenomenális!-álltam elé láttam hogy röhögni akar a szemétláda-Ne ne röhögj!!!-mondtam mire előtört belőle a röhögés.
Kb két percen keresztül rángatta a görcs Aident édes istenem ezek a férfiak!
-Na jolvan menjünk már!-fújtattam majd végre valahára el indultunk haza!
Jaj már anyám szavai a fülembe csengtek!

Ahogy házunkhoz értünk Aiden elmosolyodott.
-Ugyanaz a kis otthonos ház...
-Igen oly sok év után is!
-Van ami nem változik!
-Hát igen!Najolvan Aiden Benson köszönöm a fuvart!-mosolyogtam rá.
-Szia Scarlet Miler Sierra!-mosolygott rám édes mosolyával.
-Szia Aiden Benson William!
Ez a köszönés az amit talán csak mi érthetünk...
Kicsi korunk óta így köszöntünk el egymástól és bár sosem mondtuk de az hogy a másik teljes nevét mondtuk egy fajta kimondatlan szeretlek volt!
Nem tudtuk miért még talán most se tudjuk..
De érezzük!

Ahogy a lakásba értem anyám már szinte elém is teleportált.
-Kicsike lányom lefeküdtél a tanároddal?-ráncolta össze szemöldökét.
-Jézus anya nem!
-Csak megjelent tegnap este a buliba és én meg rottyon voltam és magához vitt de nem volt semmi még nem is aludt mellettem!
-Jaj ez az Aiden ugyan olyan édes úri ember mint volt!-mosolyodott el.
-Oké erről apunak egy szót se!-néztem szúrós tekintettel anyukámra mire ő cipzárt rakott szájára.
A csodálatos anya lány beszélgetés után felmentem a szobámba és az ágyamba dőltem, Aiden illatától áradtam amit bár nem igazán bántam!
Remélem Benson számít rá hogy többé nem kapja vissza a ruháit!?
Ahogyan az ágyamba feküdtem felvillant a telefonom képernyője Lia volt az szegény lány csak felszívódtam tegnap szó nélkül...
Biztos hogy nekem fog esni!

-Mizu csajos fej fájás?🤣
-Nem vagy mérges??😲
-Miért lennék?
-Hát csak mert..-kezdtem el gépelni de végül kitöröltem mert megláttam az üzenetet miszerint tegnap inkább haza mentem mielőtt sztriptizeltem volna
Jaj Aiden!
Talán még sem veszett el a figyelmes védelmező Aiden...Kedves volt tőle hogy nem hagyta barátnőmet hogy halálra aggódja magát miattam!
Bár Aiden mindig ilyen volt egyszer csipkelődött egyszer meg kedves volt talán ez zavart már régen is annyira össze engem!
Nála nem lehet tudni mikor viccel és mikor nem!?
Lassan már megbolondulok...
De most hogy fény derült mindenre így most már nyugodtan és minden buktató nélkül az egyetemre és a tanulásra fordíthatom az időmet!

Amikor újra vissza szándékoztam menni az iskolába kiderült hogy csak délig leszünk mert fogalmam sincs miért elmondta az ofő csak nem figyeltem...
A harmadik óránk matek volt ahol helyettesítést kaptunk mert a matek tanár lebetegedett.
Aiden helyettesített...
Ahogy bejött egy farmerba és egy fekete feszülős pólóba hát eléggé felmelegedett a levegő meg kell hogy valljam, na de semmi figyelem elterelődés!
-Sziasztok! Mivel a tanárotok lebetegedett engem raktak be helyettesítőnek elárulom annyit tudok a matekról hogy semennyit és a tanár sem adott semmilyen feladatot úgyhogy azt csináltok amit akartok!-ült le a székbe lazán mire kuncogni kezdtem.-Scarlett kisasszony valami gond?-vonta meg szemöldökét.
-Nyilván nincs tanárúr!-néztem hosszasan szemébe amitől kissé zavarba jött.
Ahányszor belenéztem Aiden szemébe valami furcsa érzés fogott el! Nem akarom hogy szerelmes legyek belé egyáltalán nem akarom...
Távol kell maradnom tőle!