I think we can ⭑Tekergők ff⭑

Realizáció

A sikerén fellendülve a társaság keveredve indult meg. Sirius saját maga jött oda hozzám óra után majd kezemet megragadva megrázta azt majd gratulált bravúros teljesítményünkhöz majd fojtott hangon megdicsérte a Pitonhoz intézett szavaimat. Az ajtóban vártuk meg a többieket. Peter egy Griffendéles lány társaságában sétált felénk. Vele dolgozott párba, nem tűnt túl boldognak. Mihelyt mellénk ért csak intett elkerülve ezzel a kérdéseket majd együtt indultunk reggelizni. Lily-t lekötötte James és Peter így az én figyelmemet most Sirius és Remus élvezhette. Pláne azért mert az előbbi mesélni kezdett.

- De hallottad volna miket mondott utána, hogy reagált - kezdett kuncogni újra - végig az orra alatt morogva szidott, alig bírtam visszatartani a nevetésem. Nagyon felbőszítetted - szinte látszott az arcán, hogy minden percét élvezte az órának - zsíros hajú Pipogyuszt megalázta egy lány, de méghozzá milyen jogosan - egy igazi Sirius Black féle 1000 wattos mosolyt kaptam "jutalmul"
- Még egy ilyen vicsorgás és sikítva fog elmenekülni szerencsétlen Reveril - löki meg barátja vállát, majd helyet foglal az asztalnál. Őt követi Tapmancs, de távolabb így tudom, hogy azt várják, hogy közéjük üljek, ennek pedig én eleget is teszek.
Remus megjegyzését most én jutalmaztam meg egy mosollyal.
- Megérdemelte, hogy végre rajtatok kívül valaki más is tudassa vele a dolgokat. Rátok már számít talán fel sem veszi amit ti mondtok. Hát ha így végre egy picit magába néz, vagy legalább hajat mos már az eredményes lenne - grimaszolok a gondolaton. A velem szemben ülő trió is egyszerre nevetnek fel a mellettem ülőkkel egyetemben. Egyébként a legrosszabb, hogy igazam van. Tényleg sosem láttam még úgy, hogy a haja ki lett volna mosva, és ezt most minden rosszindulat nélkül mondom.
- Sosem gondoltam volna, hogy ha valaki kiáll magáért, vele szemben, az te leszel. Mármint én azt hittem, hogy ilyen kis csendes ember vagy, akit hogyha megsértenek elrohan és nem firtatja tovább a dolgot esetleg sír egy kicsit rajta, Remus ugyan próbált meggyőzni arról, hogy nem ilyen vagy de egész eddig nem hittem neki. De már bánom - vesz el egy pirítóst. Feltűnik, hogy Lily is fülel, de nem tulajdonítok neki nagy figyelmet - ha hallgatok rá már rég beszélgetésbe elegyedtem volna veled - harap bele végül a kenyerébe.
- Nahát Black erre mondják azt, hogy szívás - húzok én is magam elé egy tálat. Gabonapehely mellett döntök. Ma ezzel kezdjük a reggelt - pedig tudhatnád, hogy Remusnak mindig igaza van - kuncogok miközben tekintetemmel már Holdsápon állapodik meg. Kicsit zavarba hoztam a mondatommal. De ezzel csak annyit értem el, hogy közelebb csúszva csak fülembe súgva annyit mondott, hogy "bár ez nem igaz, de neki ezt nem kell tudnia" majd visszacsúszott helyére. Pontosabban távolabb csúszott csak, sokkal közelebb ült hozzám mint azelőtt. Mosolyom lankadhatatlan, a kedvem pedig csak jobb lett mikor Sirius felcsattant.
- persze hagyjatok figyelmen kívül - játszotta el a nagy halált, amivel sikerült James figyelmét is ránk irányítania. A fiú pedig beszállt a játékba.
- Aki a griffendél fogója az rossz ember nem lehet - nos igen, Potter a csapat hajtói közé tartozik. (Ugyan a filmben fogónak van feltüntetve, de én a könyv cselekményeit követem ott pedig ő hajtó) - ezt bezzeg te hagytad figyelmen kívül és most is elfelejtettem megemlíteni, szóval megérdemelted - húzta fel orrát. Ő is tettetve mennyire vérig sértette őt barátja. Lupin nevetés közben átdobta kezét a vállamon. Elsőnek ez fel sem tűnt, de miután leesett azután se zavart. Jelenléte inkább megnyugtatott. James és Sirius egymást túl harsogva sorolták sérelmeiket. Másodikos korunkban kerültünk be a kviddics csapatba mindketten McGalagony jóvoltából. Neki a drótot pedig Yolanda Hooch tanárnő adta le, miszerint vérünkben van a repülés. Onnantól a pozíciónk már rajtunk múlt és azon, hogy mit produkálunk. Az akkori csapatkapitány pedig meg volt velünk elégedve. Pont ezért mindketten bekerültünk a csapatba és jelenleg is tagjai vagyunk.
- Jól van Potter, ezért most elátkozlak - Sirius elvékonyítja hangját majd felkiált - Bibidi Babidi Boo, arcodon vajas kenyér landol! - és valóban hozzávágta a félig megevett pirítósát. Olyan nevetőgörcs kapott el, hogy Remus mellkasának dőlve vagyok kénytelen levegőért kapkodni. Lily sokat mondó pillantása és Peter furcsa mosolya hirtelen fel sem tűnik. Remus is hangosan röhög. Tudom, hisz annyira közel vagyunk egymáshoz, hogy még a hevesen dobogó szívét is érzem, nemhogy azt ahogyan rázkódik.