I think we can ⭑Tekergők ff⭑

Gyengélkedő

Miután realizáltam, hogy Lupinnal különleges a kapcsolatunk, lehet kerülni kezdtem. Hazudtam, dehogy kezdtem el, sose tenném. Nem érdemli meg, hogy ezt tegyem vele, még csak távolságot sem kezdtem el tartani. Legalábbis direkt, sajnos azonban van egy vizsgánk, amire készülni kell. Ha akarunk, ha nem. Az összes ötödikes rengeteg időt tölt a könyvtárban. Én leggyakrabban Lily társaságát élvezem, aki időközben legjobb barátnőmmé nőtte ki magát. Rengeteget időt töltök vele és persze a tekergőkkel de a fiúknak megvannak a maguk titkai. Ezeket megtartották maguknak, ezért pedig nem hibáztathatjuk őket. Öt éve folyamatosan együtt vannak, és amúgy is én sem rohantam első nap elmondani nekik mindent ami az életemben történt velem vagy a családommal. Így hát nem csoda, hogy nekem sincs jogom zokon venni eme döntésük. A bizalom nem fán terem. Türelem kell hozzá. Nem is kevés.

Halloween közeledtével a tanárok enyhülni kezdtek. Legalábbis az alsóbb évesek erről számoltak be. Én azonban nem láttam olyan 5-6 pláne nem 7.-est aki a lábát lóbálva ült a klubhelyiségben a tűz közelében. Sokkal inkább házi feladataik tömkelegén vagy könyv rakások felett görnyedve készültek óráikra. Még csak október végén járunk, de már most ki készültünk. Még a Potter- Black duót is rajta kaphattuk tanulni a sok csínytevés közepette, ellenben Remussal és Peterrel. Ők most még inkább kivonták magukat a csínyekből. Sokszor ültek velem a könyvtárban. Lupin néha még fáradtabbnak nézett ki, mint én valaha voltam, vagy leszek. Szerintem ha öt napon át nem aludnék, még akkor is üdébb lennék, mint ő volt azon a két napon. Minden hónapban egyszer, mindig telihold után. Mintha ezeken a napokon egy szemhunyásnyit nem aludt volna.

Most is éppen pennáját folyamatosan balról jobbra mozgatva ír. Koncentrál. Olyannyira, hogy fel sem tűnik neki, hogy rajta marad tekintetem. Azonban én sem méregetem őt sokáig. Vissza kell térnem a két tekercses házi dolgozatomhoz, amit átváltoztatástanból kaptunk. De ha mindennek a jó oldalát néztem, akkor annyit ki tudok jelenteni, hogy lassan a végére érek az első tekercsnek. Csak pozitívan Reveril, csak pozitívan!

Hamarosan úgyis kviddics meccs lesz, Griffendél kontra Mardekár. Le kell őket söpörni a pályáról. Idén is miénk a kviddics kupa és az első meccsünk, ennek csak az előszele. Ezzel ismertettem is a második okát fáradtságomnak. A késő estig húzódó edzések. Elhiheted nem irigységre méltó a hétvégi programom és a társasági életem se. Remus ismét magára vonta a figyelmem azzal, hogy felállt
- gyerünk Reveril, lekéssük a vacsora kezdetét - ahh tényleg, hát az is lesz ma még. Lenézve dolgozatomra realizálom, hogy már rég túlléptem a két tekercses kikötést. Nohát ez haladás, pláne mert szinte fel sem fogtam, hogy írok. Sóhajtva összepakolok majd Lupinnal együtt lépünk ki a könyvtárból. A klubhelyiségben szokatlan csend honolt. - megvárunk titeket - néz vissza a fiúk hálójába vezető lépcső aljáról. Egy fáradt mosollyal bólintok ezzel tudatom vele, hogy megértettem.

Felsietek majd szinte berontok. A bent lévő lány összerezzen és igen csúnya pillantásokkal illet.
- Haladj Evans - goromba tekintetével mit sem foglalkozva ismertetem vele a helyzetet- a fiúk megvárnak lent szóval haladj, had menjünk - a hírt hallva azonnal felpattan. A tükör elé rohanva néz bele. Mintha nem nézne ki már most csodálatosan - Jaj Potter így is úgy is beléd van esve - szavaim ellenére én sem hagyom ki, hogy hajam ismét színt váltson. Az éven ez az első most hátam közepéig ér és világosbarna. A fazon pedig wolfcut. Még egy picit ritkítok az alján. Tökéletes. Mint mindig

- én is megszólaljak Selwyn? - nevet Lily mire nekem is kuncogom kell. Cuccaim csak ledobom az ágyamra, majd együtt indulunk le
-Sziasztok - köszönünk a fiúknak akik valóban ránk vártak. Érkezésünkre pedig felkapják a fejüket
- nocsak milyen csinosak vagyunk, milyen okból? Csak nem miattam? Igazán nem kellett volna - vonogatja szemöldökét Sirius.
- Tudod reménykedtünk, hogy elcsábítunk, de ez már ezek szerint megtörtént így nem kellett volna ennyit vesződnünk - megyek bele a játékba amire a csapat többi tagja drámaian bólogatni kezd. Hát így indultunk el a nagyterem felé. Mivel mindenki fáradt volt és éhes így viszonylag gyorsan és csendben szedtük a lábunk.Én ismét Sirius és Remus közé ültem, csak most a másik oldalra. Így szinte első sorból nézhettem farkas szemet a roppantul fáradt mardekárosokkal. Tehát nem csak minket visel meg a rengeteg tanulnivaló.