Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

23.Rész

- Kell egy kis idő hogy túltegyem magam a történteken! És nem hibáztatlak semmiért, sőt egyáltalán nem mondtam hogy a te hibádból történt, de meg kell értened hogy időre van szükségem! - mondja Stella, az ágyban fekve.

- Még is azt érezteted velem hogy én vagyok a hibás, és én teljesen tisztában vagyok vele hogy minden miattam történt!

- Chris...

- Stella ne! Amióta hazajöttünk a korházból, teljesen magadba zárkóztál, amit ismétlem teljesen megértek! De az hogy nem eszel, és még Emilyvel sem beszélsz, aki szó szerint a meggyilkolásomra készül, nem megoldás!

- Ki mondta hogy nem beszéltem vele?

- Miért beszéltél vele?

- Igen, Chris beszéltünk... a tegnap telefonon.

- Babám... - ülök le az ágyra, és megfogom a bokáját. - Ne tedd ezt velem! Megőrít a tehetetlenség!

- Ezt hogy érted? - néz rám kérdően.

- Úgy értem... Vagyis tudom, hogy ezt a hibámat nem fogom tudni jóvá tenni soha....

- Te nem vagy hibás! - vág közbe.

- De igen! Ha nem hagylak egyedül...Ha akkor a kocsiban maradok veled, nem történt volna meg ez a sok rossz dolog! Csak... - nézek szemébe. - Mondd el mit tegyek... Mondd mit tegyek, hogy ne kelljen így látnom téged... Így összetörve, magadba zárkozva! Ha szükséged van....

- Ki ne mondd! Nincs szükségem pszichológusra!

- Oké! - emelem fel kezeim védekezően. - Akkor mit szeretnél? - kérdezem tőle, és Josh pont akkor lép be mikor válaszolni akar.

- Beszélhetnék? - kérdezi, én pedig felállok.

- Valami baj van? - kérdezi Stella Josh-tól.

- Ne aggódj semmi komoly! A szokásos miatt rabolom el! - sétálunk ki.

- Oké, mostmár tényleg mondd el mi történt! - indulunk el az irodám felé.

- Elkapták a fickót aki teszem hozzá újra megpróbált kokaint lopni!

- És ki az?

- Valami Felixnek hívják, de nem nagy durranás. Azt állítja csak is azért probált lopni hogy elszívja, és pénzt csináljanak a haverjaival!

- A lényeg hogy elintéztétek!

- Chris... van még valami! - csuklik el hangja én pedig hátra fordulok, és ránézek. - Mike...a temetése... most szombaton tartják.

- Rendben - felelem mert mást nem is tudnék mondani. Tovább sétálunk az irodáig néma csendben. Vajon anyát hogy érintette ez az egész? És apa... Kész tragédia ami velünk történik. Stella pedig megőrjít. Mit kéne tennem hogy minden a helyére kerüljön?

***

Már több mint három órája az irodámban ülve gondolok a velünk történteken, amikor Stella benyit, és leül velem szemben. Kissé kócos haja, és fáradt arca ellenére gyönyörű mint mindig. Talán az ajkai vesztett vöröses színéből.

- Azt kérdezted nem rég tőlem mit szeretnék, hogy mitől érezhetném jobban magam! - mosolyog enyhén.

- Mondd csak nyugodtan!

- Haza szeretnék menni!

- Tessék? - kérdezek értetlenül vissza.

- Haza szeretnék menni! Hiányzik anya... És Hannah olyan régen láttam már őket! Helyre kell hoznom vele a dolgokat!