Elrabolva //BEFEJEZETT//

40. ~ A MÚLT PORAI

James és Carolin, Emmeline szülei már harmadik napja tartózkodtak náluk.

Sokat beszélgettek a lányukkal, felidézve a régi idők szépségét, s úgy látszott hogy végre minden révbe ér a családnál.

Carolin és Em éppen egy szófán ültek a nappaliban, amikor Nick lépett be telefonnal a kezében.

-Vanessát ma hazaengedik. -mondta.

-Remek hír! -örvendett Em.

-Vanessa? -kérdezte Carolin. -Vanessa Westerling? -kapott a fejéhez.

-Igen, miért? -kérdezte.

-Tudod mit gondolok a Westerling családról...

-Tudom. Én sem kedvelem őket. De Vanessa megmentett minket. És majdnem belahalt. Akár az életével is fizetett volna...

-Ha ő nem segédkezik önzetlenül annak a klinikai esetnek, meg sem kell menteni!

-Tudom, de megbánta amit tett! És tudni kell megbocsájtani. -csitította.

-Hát, a megbocsájtást neked kell megtalálnod. A szívedben.

Em pislogott, majd mélyen bólintott egyet.

-Ne aggódj, ettől még nem leszünk barátok. -mosolyodott el.

-Azt nagyon remélem! -meresztette ki a szemeit.

-Öhm, Nickkel azt beszéltük hogy, a kórházból kiengedve, lábadozhat nálunk.

-Tessék??

-Szerinted rossz ötlet?

-Szerintem ez a legrosszabb ötlet! -képedt el a nő. -Hát nem fáj eléggé a fejem? Mondd csak! Van neki családja, akik majd szépen törődnek vele! Nem hiányzik nektek ide még egy Westerling!

-Anya, Violet lelépett. Senki sem tudja hol van. Még a lányát sem látogatta meg. Sophia pedig, nem tudjuk hol lakik, de nincsenek jó tippjeink.

-Akkor sincs kötelezettségetek segíteni!

-Ennyivel tartozik, az édesapjuknak.

-Chhhh... -dőlt hátra Carolin. -Az öreggel akarsz nekem jönni?? Én ismertem őt...

-Anya...

-Rendkívüli ember volt, azt meg kell hagyni. De egyik lánya sem rá ütött.

-Anya! Kérlek, csak fogadd el a döntésünket. -mondta a lány.

Ekkor Polly jelent meg az ajtóban.

-Hát ez nem igaz... -fordult oda Emmeline. -Miben segíthetek, Polly?

-Asszonyom, azthiszem jönnie kéne. Egy férfi önt keresi.

A két nő összenézett, majd Em felállt, és szoknyáját megigazítva elindult Polly után.

-Uram! Üdvözlöm! Miben segíthetek? -nyújtott kezet udvariasan.

-Üdvözlöm! Mrs. Henderson, ugye?

-Igen, én lennék. -válaszolt.

-Nagyszerű. Azthiszem tudna nekem segíteni. Én Rosalinn Westerlinget keresem.

-Megbocsájt? -nevette el magát.

-Hölgyem? -húzta ki magát a férfi, sértésnek érezvén hogy gúnyolódik rajta.

-Ne haragudjon, de én nem ismerek ilyen nevű személyt.

-Pedig, ezt a címet kaptam. Megnézné a fotót? -nyújtotta át a papírokat a kezébe.

-Ez lehetetlen... -fürkészte Em. -Polly, idehívnád kérlek Rosalinnt?

-Igen asszonyom. -eredt dolgára a lány.

-Szóval, mégis ismer Rosalinnt? -vette vissza a férfi.

-Ismerek egyet, de ő nem Westerling. Biztosan nem. Ez valami tévedés lesz. Westerlingék már nem laknak itt. Jó ideje.

-Hát, talán ha beszélhetek a hölggyel, akkor tisztázni tudjuk majd a félreértést.

-Minden bizonnyal. -mondta Em, majd beinvitálta a férfit a dolgozó szobába.

Az említett lány is megjelent, aki mit sem sejtve foglalt helyet.

-Öhm, Rosalinn, az úr, ő... -kezdett bele Em.

-Üdvözlöm, Carter Dayne vagyok, -nyújott kezet. -és abban a hivatalos ügyben keresem önt, Miss Westerling, hogy megtaláltuk az édesapja eredeti végrendeletét. Mi szerint...

-Bocsánat, megállna egy pillanatra? -intett Rosalinn a kezével. -Ez valami félreértés lesz. -Az én nevem Rosalinn Hartell. Nem, Westerling...

-Ezek szerint mégis. -nyújtotta át a papírokat.

-Kérem, megtenné hogy felvilágosít? -nézett a férfira értetlenül.

-Violet Westerlinget letartóztatták, hamis végrendelet kiállitása és annak felhasználása miatt, az eredeti példány ami előkerült, abban a férje minden egyes érmét és vagyontárgyat önre hagyott. A harmadik gyermekére.

-Ez lehetetlen. -dermedt le a lány.

-Uram, biztos hogy nem téved? -kérdezte Emmeline.

-Óhajtja átolvasni?

-Ez azt jelentené hogy... -bámult maga elé Rosalinn.

-Sajnálom, további magyarázattal nem tudok szolgálni ezt a helyzetet illetően.
Tudhatunk valamit esetleg, az ön korábbi családi életéről?

-Öhm, örökbe fogadtak. -törölt le egy könnycseppet.

-Értem, hát, nagyon sajnálom. -mondta a férfi. -Ha velem jönne, vagy lenne szíves befáradni később a hivatalba, akkor beszelhetnénk az örökségéről.

-Mr. Westerling nem hagyott maga után semmit. -mondta Emmeline.

-Igen, mindenki ezt hitte. Vagy csak jól eltüntette. Olyas valaki részére, akit valóban megillet. -húzta fel a szemöldökét.

-Magamra hagyna most kérem? -kérdezte Rosalinn.

-Természetesen. Ha bármi kérdése van ezzel kalcsolatban, keressen bátran. -köszönt el a férfi, mire ő csak bólintott egyet.

Rosalinnak időre volt szüksége hogy megeméssze az ügyet. Végül Emmeline rábeszélte őt, hogy éljen a lehetőséggel, és fogadja el.

Pár nap múlva elmentek a Westerling család nyári rezidenciájára, ahová korábban csak időnként jártak pihenni. Afféle menedéknek számított a gondok elől. Ide rejtette el Violet férje megmaradt vagyonát, mivel tudta, hogy gonosz felesége az utolsó érmét is elverné. Egy titkos ajtó mögé rejtett mindent, amire a végrendeletből lehetett következtetni.

Találtak még egy levelet is amely Rosalinnak volt címezve.

Drága kislányom! Ha olvasod ezeket a sorokat, az azt jelenti, hogy már nem lehetek melletted.
Tudom, sosem voltam igazán. De azért mindíg figyelemmel kísértem az életedet.
Talán sohasem fogod tudni megbocsájtani nekem, hogy nem vállaltalak fel, de nem tehettem. Úgy gondoltam jobb lesz neked az örökbefogadó szüleidnél. Nem akartam méginkább felkavarni az életedet. Azonban most, amikor a halálom utáni életedről gondolkodok, most értettem meg igazán, hogy mennyire szükséged lett volna rám. Azért bízom rád az örökséget, mert tudom, nálad lesz a legjobb kezekben, s mert megérdemled. Nem kárpótlásképp az elvesztegetett időért, mert arra nincs semmiféle bocsánat. Kérlek, próbálj meg jóban lenni Sophiával és Vanessával. Nem olyan rosszak ők, hidd el nekem. Ők is a gyermekeim, és a testvéreid. És kérlek, ha majd gondolsz rám valaha, ne haraggal a szívedben tedd azt. Merj álmodni, merd megélni az álmokat, s megvalósítani. Kívánok neked mindenben sok szerencsét a jövődben, s kívánom, hogy légy mindíg boldog, és vidám.
Szerető édesapád,    J.C.         Westerling.