Candy | ChanMin

two

-Jó reggelt álomszuszék.- kuncogott egy halk hang, miközben szeme hozzászokott a fényhez. Víz hiány miatt néhány köhögés után az előtte álló fiú felé fordult.

-Hol a francba vagyok?- kérdezte, majd fájdalmasan felnyögött, mert fájt az állkapcsa a tegnapi ütéstől és a kezeit is alig érezte a szoros kötél miatt.

-Szia, Chan vagyok és elraboltalak. Vagyis ez így nem helyes, kölcsönkértelek.- javította ki magát a barna, miközben a szobában járkált fel-le a másikat méregetve.

-Mi? Hogy a picsába vagy ilyen laza? Kibaszottuk elraboltál!- ordítozott a fiatalabb és megpróbált kitörni a székből, amihez ki volt kötözve.

-Hé, voltam olyan kedves, hogy bemutatkoztam, úgyhogy viszonoznád a szívességem?- kérdezte reszelős hangon, amitől a másiknak végigfutott a hideg a gerincén.

Őszintén szólva Chan teljesen megijesztette Seungmint. Volt valami az aurájában ami veszélyt és hatalmat sugárzott.

-Seungmin.- motyogta, majd azonnal elfordította a fejét az őt bámuló idősebbről. A másik halkan felkuncogott, és jót szórakozott a másikon.

-Jó fiú.- simogatta kedvesen Seungmin arcát, de a kisebb egyből elfordult.

-Miért raboltál el?- kérdezte nyugodt hangon a fiatalabb, abban reménykedve, hogy nem fogja újra felzaklatni a másikat.

Chan vállát vont és leült a vele szembe lévő ágyra. -Mindig egyedül voltam otthon és unatkoztam. Azt akartam, hogy valaki játszon vele és erre te tökéletes leszel.

Ő biztosan egy elkényeztetett kölyök.- gondolta magában Seungmin majd belül felnyögött mert egyből tudta, hogy nem lesz könnyű dolga megszökni ettől a pszichopatától.

-Oké-nyelt egy nagyot-és hol is vagyok pontosan?- kérdezte Seungmin miközben az idősebb hátradőlt a párnái között és elvigyorodott.

-A kastélyomban baby.