Candy | ChanMin

six

Író szemszög

Seungmin újra felnyögött amikor egy nagy buckán haladtak át.
-Meddig megyünk már? Konkrétan itt nincs is út.- nyöszörgött a fejét hátra hajtva.

-Hagyd abba a nyafogást mindjárt ott vagyunk.- mondta jól szórakozva a kisebben. Eközben egy másik elhagyatott homokos útra fordult.

Nagy fák vették körül a helyet, így elrejtve a nyilvánosság elől nem is beszélve arról, hogy mennyi őr áll az út szélén.

A két fiú kiszállt a kocsiból és a bejárat felé indult.
-Isten hozta Mr. Bang.- üdvözölte az őr, mikor elhaladtak mellette. Seungmin összeráncolt szemöldökkel követte a másikat. Nem igazán értette mi ez a hely, és miért van így elrejtve. Meg persze az is érdekelte mostmár, hogy ha így köszöntik elrablóját lehet fontos személy errefelé.

-Mi a fene ez?- suttogta amikor megérkeztek egy fényűző szoba felé. A bal oldalon egy férfi portréja lógott, a másik oldalon pedig Chan arca virított.

Pár perc séta után a fiúk megérkeztek egy nagy étkezőba, ahol sok pincér nyüzsgött.

-Látom visszatértél Chan.- visszhangzott a mondat a nagy falakon. Chan egyből hátrafordult és lehajtotta a fejét.

Seungmin továbbra is mozdulatlanul állt, teljesen összezavarodva.
-Hajolj meg te idióta!- sziszegte indulatosan az idősebb, mire a másik azonnal követte a parancsát.

-Nos, igen hyung. Ő Kim Seungmin akit kértél, hogy hozzak.- Chan megköszörülte a torkát mielőtt felnézett a másikra.

Seungmin vette a jelet így ő is felnézett. A tekintete találkozott egy férfival. A lila haja hátrasimult, fekete öltönyt viselt.

Seungmin gerincén végigment a hideg, ahogyan az idegen minden porcikáját végig páztázta. Olyan érzés volt a tekintete, mintha borotvapenge táncolt volna a bőrén.

Az lila hajú egyre közelebb jött felé, ő pedig ijedtében nem mert máshova nézni.

A férfi előre nyújtotta a kezét. Kezetfogtak majd a másik végre megszólalt.
-Lee Minho vagyok.