Életem nyara

19

Haza mentem Poppyval, motorját vissza hozattam. Utána be mentünk, anyám ott állt és nézett.
-Mi történt vele? - kérdezi aggodlamasan.
-El ájult de te is tudod, hogy le van gyengülve, de ő ezt nem érti meg még a saját egészségét sem veszi figyelembe, csak azt hogy jól legyenek a barátai és a családja! - mondom, és mosolyogva meg puszilom a homlokát.
-Jó anya lesz az biztos! - mondja, mire egyetértően bólintok.
-Holnap amint fel kel be megyünk a kórházunkba, ahol kb 50 embert vitték be, és mindegyikből ő szedte ki a golyot, sokat ő varrt össze és kötött rájuk nyomó, vagy fedő kötést! - mondom büszkén és még egy puszit kap.
-Úgy örültem volna neki ha előbb tudja meg az igazat! - mondja, és meg rázza a fejét.
-Akkor most nem lenne ez sem, már mint úgy értem nem lenne lázas és gyenge! - mondja mire én is bólintok.
-Fel viszem aludni, át költözteted? - kérdezem, mire bólint.
El indultunk fel felé, majd be vittem a szobánkba én meg el vittem a fürdőbe.
-Fürdesd le kérlek, nem annyira nehéz, elég könnyű, de nagyrészt izmok vannak rajta más nem! - mondom, mire mosolyogva bólint. Mindig is szerettem Elisabethet, vagyis az Anyukám, olyan gondoskodó és el büvölö.
De Poppy azokkal a bambi szemeivel felül múlják, és jobban áll neki ez a haj, mint az előző, vagyis a rózsaszín szerintem nem az ő színe....
Csak gyakran látnám mosolyogni.

Elysabeth szemszöge

Ugy rá akarom venni Poppyt egy kis gyerkőcre, szeretnék egy unokát.
Szerintem jó anyuka lenne ha ennyire védeni akár valakit akkor legyen az a gyereke.
Remélem most tudok majd rá hatni bár nem hiszem, hogy fel kelne.
Hoztam tengeri sót, és az orra alá tettem, mire lassan ki nyitotta szemeit.
-Mi történt? - kérdezi kicsit rekedtes hangon.
-Elájultál és a fiam hozott haza, nagyon aggódik, de azt mondta fürdesselek meg, de úgy gondoltam előbb meg próbállak fel kelteni.
Mondom kedvesen, latszott rajta hogy nagyon nem akar beszélni, igy lassan fel állt és le vetkőzött, ekkor vettem észre az egyik sebet, az oldán volt, amit Ryan okozott ahjj...
Majd mikor be akart szállni a szíve felett is láttam egy sebet, ekkor el kerekedett a szemem.
-Khm...mind a kettő Ryan volt! - mondja halkan, mire fel kapom a fejem.
-Hát... Sejtettem! - mondom és oda sétálok, majd le ülök a kád szélére.
-Arról is szeretnék beszélni, hogy gondolkodtál már az anyaságon? - kérdezem, mire egy fél mosoly szökött szája szélére,majd meg szolalt.
-Tudtam, hogy akar valamit, de bele megyek ebbe a jatkéba. Igen gondolkoztam! - mondja végül, és valahonnan elő szed egy szál cigit, majd meg gyújtja.
-Tudom ha lesz, nincs cigi se pia! - mondja, mire nyugodtabb lettem, legalább ezzel nem kell bajlodnom.
-És nem, még nem lesz gyerek! - mondja azzal a pici vigyorral a szája szélén.
-Te is tudod, hogy jót tenne neked és a fiamnak! - mondom, mire ki fújja a levegőt.
-Képzelje, nem tenne jót mert még semmi nincs kész, minden mázsás súj a fiára nehezedik nem másra rá, és ezzel még nagyobb lenne ez majd miután minden rendeződik majd akkor! - mondja teljesen nyugodtan, és meg mindig azzal a mosollyal és maga elé meredve.
-Mielőtt meg szólalna Elisabeth, tudom milyen rossz érzés amikor el vesztek egy olyan dolgot ami nem pótolható, például egy barát, szülő, gyerek.... - mondja de el csuklik a hangja, majd ki fujja a füstöt.
-Ezt hogy érted? - kérdeztem.
-Volt egy unoka húgom úgy 2 éve majd mikor rám lett bizva meg öltek, aztán az anyját és az apját is, és engem gyanúsított a rendőrséd, hogy én tettem, pedig nem csináltam semmit! - mondom.
-Ő volt a mindenem, az akis pici angyal arcok kis gyerek imádtam, anyu is azt mondtam persze egy ideig viccből, hogy keressek egy pasit és legyen gyerekem, de én nemet mondtam, főleg miután meg gyilkolták a kis Mirandát! - mondja és le gördül egy könnycsepp.
-Értem, és köszönöm, hogy ezt meg osztotta velem. - mondom, majd fel állok, ő lassan el nyomja a cigit és fel áll majd meg törölközik. Én ki megyek.

Poppy szemszöge

Majdnem el nevettem magam... Igaz a vége tényleg őszinte voltam, de akkor is ez annyira egy pofátlan dolog volt.
Még nem állok készen egy gyerekre, ahogy Adammel a kapcsolatunk sem.
Nem azt mondom, hogy egy gonosz ember mert amugy nagyon nem.
Nagyon kedves aggódó, segítőkész és nála ezek a fontosak meg néha tudjon viccelődni, és a jelenléte meg nyuktat.
Csak benne bízok meg Emylinebe. Most szállok ki a kádból, és öltözők fel.

Ebbe öltöztem, aztán ki mentem, a hajam egy laza kontyba csaptam, majd bele ugrottam az ágyba, be takaroztam és már majdnem aludtam, mikor be jött valaki, oda kaptam a fejem Adamvol, igy visssza forditottam.
-Bocsánat, hogy nme szóltam, de nem engedtlé volna le, és nagy szükség volt rám, úristen hol van Mina, mondtam hogy jöjjön a bázisra és nem jött. Kérlek figyeltesd meg néha nagyon gyanus tud lenni hallgasd le a telefon beszélgetésiet is és követtesd mindenhova, de úgy hogy ne lássa! - mondom mire sohajtva bólint és élő kapja a telefonját, majd beszél valakivel és le teszi.
-Holnap ha jobban leszel meg látogatjuk a barátaidat, és el mehettek vásárólni Emylinevel! - mondja mire ki ugrok az ágyból, és a nyakába ugrok, majd adok neki egy csomó puszit.
-Köszi, köszi, köszi! - mondtam és meg pusziltam, majd el pirultam és vissza feküdtem az ágyba, ő el mosolyodott, és ide jött.
-Te is tudod bármit meg teszek érted és nem csak egy kalitkába akarlak bezárni, boldognak akarlak látni! - mondja, és el tür egy kósza tincset,megint el pirultam,majd nyomtam egy puszit az arcára, mire ő meg csókolt, először meg lepődtem, de én is viszonoztam.
Amin el mosolyodott, aztán be feküdt mellém a fejem a melkhasára tette, majd a derekát ölelve aludtam el.