Életem nyara

30.

-Hát először is fel hivom, hogy találkozzunk egyedül mert beszélni akarok vele, és tudjátokmit otthon a birtokon. Na és úgyse egyedül fog jönni, de mi többen leszünk, és körbe csaljuk őket. Ti az ő embereit meg ölitek, én eközben beszélek, szóval szendes gyilkost játszotok. Szoval én a bocsánatáért esedezem és azt mondom, hozzá megyek ha nem kell el vetetnem a gyereket! - mondom vigyorogva.
-És mikor éppen ölelkezünk fejbe lövöm! - mondom, mire megint össze néznek.
-Egész jó terv, de mi van ha el szurja valamelyik emberünk? - kérdezi.
-Akkor előbb ölöm meg! - mondom, mire bolintanak.
-Mikor legyen? - kérdezik.
-Kell még néhány hét kb egy hónap! - mondom.
-És az alatt az egy hónap alatt, toborzunk pénzt szerzünk ki fizetlek titeket vagyis mindenkit majd be tanitjuk az ujjoncokat és a legjobbakat be állítjuk ebbe! - mondom, mire bolintank.
-Ti ketten jöttök be minden nap kivéve jövő héten, akkor én is jövök, de csak Adam miatt, de a papírokat hozzátok haza! - mondom.
-Rendben főni, akkor mikor van vége a bárban a munkaidőnk? - kérdezik.
-Hát nagy reszt éjfél utána haza lehet jönni, mert az utolsó ember be zár az irodát mindig, mindig zárni, senkit se engedjetek be ide akkor se ha azt mondja ismer, soha nem jöhet ide be senki! - mondom, mire bolintanak.
-De ma csak 11-ig van a munka, mivel ez az első nap, meg nekem aludnom kéne! - mondom, mire a puha kanapéra mutatnak.
-Keltsetek ha megyünk, a papírokat majd hozzátok és hajnali 2-kor ma rakomány a tisztáson ott! - mondom, mire bolitanank, én le fekszem aludni, de hirtelen éhes lettem.
-Éhes vagyok Lea! - mondom, mire ki is ment, majd be hozott egy csomó kaját.
Én meg majd nem mind meg ettem, el tartották szájukat, de én is.
-Mi a... - mondom.
-Khm... Ez jó sok volt, kérsz még? - kérdezi Cole vigyorogva.
-Hm.... Hát most édeset kívánok! - mondom, mire Cole el nevette magát majd ki ment, aztán vissza jött egy tortával.
Aztán elém tette és fel vágta, el vett kettő szeletet, az egyiket Leanak adta, a másikat ő ette meg.
Én meg vagy három szeletet.
-Ez isteni, több kaja már nem fér belém! - mondom, és le öltem az ágyra, igy eludtam el, még éreztem, hogy valaki be takar,majd el aludtam.
Ugy 3 órával később, simogatásra keltem, Lea, és Cole volt, aztán mikor ki nyitottam a szemem és lassan fel ültem.
-Menni kell a szállítmányért, hajnali 1 van! - mondják, és Cole fel emel majd Lea össze szedte a papirokat, és ki is indultunk, Lea be zárt mindent.
Igy be ültünk a kocsiba, be kötöttem magam, majd be kapcsolták a zenét és adtak egy forró csokit.
-Úgy imádlak titeket! - mondom, a végét már majd nem sírva.
-Jaj ne, nekünk ne most sírjál Poppy! - mondja Cole, de láttam rajta, hogy meg érintették a szavak.
Egy 40 perc kocsikázás után oda értünk, ott volt már a szállítmány, igy a srácok ki szálltak, azt mondták intenek majd, igy én csak néztem őket, majd láttam hogy ordibálnak egymással igy ki szálltam és el orditottam magam.
-Kevin nem azért rendeltem tőled, hogy itt ordibálj az alkalmazottaimmal! - ordibálok, mire ide kapja a fejét, és furán néz.
-Ki vagy te kislány?-kérdezi vigyorogva,lassan én vigyorogtam el.
-Sikoly te tök fej! - kiabálom a képébe, mire meg fagy benne a vér.
-Szóval a rakományt most! - kiabálom, mire el kezdik le szedni a rakományt, én lassan el kezdem elő venni a pénzt.
-Erre semmi szükség, igy kérek elnézést a kellemetlenségért! - mondja, mire mosolyogva kezét fogok vele.
-Köszönöm, legközelebb találkozunk, de ha akkor is azt látom, vagy hallom hogy igy ordibál akkor ennél rosszabbul jár! - mondom, majd meg várom, mig Leaek fel pakoljká a szállítmányt, majd Levinek el mennek, én ellenőriztem, nehigy legyen benne valami, de nme is volt, csak a szállítmány,igy be ültem.
-Tessék ezzel be tudtok menni! - mondom, és oda adom nekik az egyik kapu kulcsot, amit csak most tettem el.
Majd megint el aludtam....