Prológus.

515 35 3
                                    

2 évvel a szabadulásom óta most a tengerparton sétálgatva kis családomat nézegettem, akik a homokban próbálnak várat építeni. Elgondolkodom, hogy is jutottam el idáig.

Nagyon sok szenvedés árán! De ezt nem most részletezem.

Ma reggel felébredtem és szerelmem nem volt mellettem, ezért elindultam megkeresni, hogy merre lehet. Szobánkból kilépve meghallottam életem legszebb csilingelő hangját, a lányom ujjongását és elindultam a forrás irányába. A konyha ajtóban megláttam mikor kedvesem a tűzhelynél állva próbál reggelit készíteni egy fehér pólóban, meg egy fekete rövidnadrágban. Elindulok feléjük és hátulról átölelve reggeli puszit adva arcára. Próbálom átvenni tőle a, reggeli készítés, de nem engedi helyette az asztalhoz tessékel lányommal együtt, aki ujjongva meséli el, hogy apa palacsintát süt. Reggeli közben megbeszéltük, hogy ma a tengerpartra megyünk homokvárat építeni. Hamar összepakoltam a reggeli után, és útravalónak beraktam pár darab szendvicset, míg kedvesem a lányokkal együtt készülődött a kirándulásra. Míg készülődnek, én is felmentem a szobákban felöltözni.Mire elkészültem mindennel lányom hangja csapta meg a fülem kintről

-Apu gyere.- elindultunk a tengerpartra egy gyönyörű napsütéses szombat délelőtt. Odaérve lányom csodálkozó boldog arcát figyeltem, és kedvesem szemében elégedettséget látva indultunk a homokos partra sétálva. Ujjainkat összefűzve lépkedtünk egyszerre.

Amennyire boldog vagyok most, annyira kilátástalan volt a helyeztem jó pár évvel ezelőtt. És ezt fogom nektek itt és most elmesélni.

Sziasztok itt volna, az első történetem a számotokra. Remélem tetszett a bevezető, hamarosan jövők az első résszel.
Millió puszi aki olvasta. Sziasztok.

Betörhetetlen (Jikook) 🔞Место, где живут истории. Откройте их для себя