Betörhetetlen (Jikook) 🔞

15.rész

Sziasztok.
Hát elég régen hoztam részt, de ennek jelenleg egy oka van/volt.
Egyszerűen nem jött az ihlet😅.
Addig is sok wattpados könyvet olvastam és tagja lettem egy fantasztikus írói csapatnak és csináltam/csinálom velük a kihívást amit Mamzi75 oldalán megtaláltok.
De az írást sem hagytam abba amint lássátok elindítottam két könyvemet is amit jelenleg szintén ihlet hiány véget szünetel. 🙆‍♀️

Na de most ez az első könyvem és most ezt szeretném befejezni mivel hamarosan Március 25-én lesz, hogy egy éve publikáltam legjobb legkedvesebb író társammal CukedliJimin -nel.

Most egy rövid rész jön, de a következőt hosszabbra szeretném megírni.

Jó olvasást, ha tetszet nyomj egy vote-t de ha véleményt írsz annak is örülök mert így tudom olvastad a részt vagy olvasod a könyvet.

Jimin szemszög

Gyorsan magamra rángatom nadrágom, de közben veszem fel ingem is miközben egyre közel hallom nevelőapám hangját. Úristen most mi a frászt fogok mondani neki.

-Várj ne... . -szólni akartam Jungkooknak még várjon, de nyílt az ajtó és éppen a gombbal babráltam a nadrágomon.

-Mi a... . -láttam megdöbbentő pillanatását Namjoonnak.

-Öö... ez nem az amire gondolsz. -próbálok kiutat találni a nem éppen megfelelő helyzetben.

Felemelt kézzel jelez maradjak csendben, közben rá pillanatok Jungkookra aki a falnak támaszkodva figyeli a jelenetet karba tett kézzel. Na szép gyönyörű pont olyan mint aki mossa kezeit, oldjam meg én a problémát.

-Meg van, mindenki menjen a dolgára.-kiabál ki Namjoon a folyosóra és utána becsukja az ajtót maga mögött. Természetesen így most már hárman vagyunk a szobában.

-Jeon!-szólítja Jungkookot. -KIFELÉ!!

Rámnéz és jelzek minden rendben.

Így most ketten vagyunk a nevelőapámmal bent a, szobában.

Ahogy Kook kiment folytattam az öltözködést és elengedni minden szitok szót a fülem mellett. Namjoonból csak úgy ömlött a, szó mint a niagara vízesés, hihetetlen hogy tud ennyit beszélni. Többnyire kioktatot de nem nagyon figyeltem rá mert nem érdekelt mit mond.

Jungkookal megismertem milyen a Szabadság és ezt érezni is akarom nem pedig bezárva ide mint egy madár a kalitkába.

Szabad akarok lenni.

-Hozzád beszélek,hallod amit mondok....Hogy képzelted ezt Jimin? Tudod mi lesz ha ez kiderül? Felfogtad milyen nagy a te felelősséged?

Ja persze hallom de nem jut el a tudatomig.

-JIMIN. -Ajaj ha kiabál akkor abból baj lesz.

-Elég. -szinte suttogom amíg befejezem az öltözködést de Namjoon nem fejezi be.

-Azt mondtam ELÉG! -Soha nem kiabáltam, de elegem lett mindenből.

-Fiam...

-Nem... nem vagyok a fiad. -mondom ezt úgy hogy közben a szemébe nézek és tudom ez most nem volt szép de muszáj volt.

-Khm.. Ji...Jimin.

-Nem bírom ezt. Ez nem én vagyok. -és mutatok körbe.

Döbbent arcát láttom. Most olyan mint aki keresi a szavakat. Hát persze eddig ömlött belőle mint egy vízesés most meg hallgat.

-Tudod jól hogy ezt az egész mocskot sosem akartam. Nem én választottam, ezt apám dobta ràm. -idegesen hajamba túrok, közben látom Namjoon egy helyben áll és figyel.

-Élni akarok.Szabad akarok lenni. Hát nem érted!

-Khm.. Jimin. Sajnálom. Tudom neked hirtelen sok így minden egyszerre. Apád ha...

-Apám halála chh. Nem érdekel apám halála számomra már akkor halott volt amikor elhagyott.Az nem apa aki elhagy aztán ilyen mocskot hagy a fiára és ráadásul eltitkolja előlem hogy van egy bátyám is. -örjöngök nem bírom magamba tartani ezt már. Mindig másoknak feleljek meg de ebből most lett elegem.

-Nekem csak egy apám van...-odalépek Namjoonhoz és ránézek bele mélyen a szemébe és így folytatom. - az Te vagy.

Ezzel otthagytam Namjoont aki ledöbbent amit hallott és ahogy kirobbant minden belőlem.

Most itt ülök az irodában fogom a telefont a kezembe és gondolkodom mit csináljak. Még mindig nem tudom Minho miért lőtt meg mi volt ezzel a szándéka. De az hogy a saját bátyám rámlőt az egy kicsit fáj.

Kicseng. Igen Taemint hívom szeretnénk szembenézni Minhoval.