A kitaszított (18+) (BEFEJEZETT)

2. fejezet

Angyal

- Ú, csajszi, hogy neked milyen jól áll a fekete – dicsért a legjobb barátom, Chad, mikor beszálltam az autójába.

Fáradtan rámosolyogtam, majd áthúztam magam előtt a biztonsági övet és becsatoltam a megfelelő helyre. Chad közben útnak indította az autóját, rádiójából egy számomra ismeretlen nő énekelt, Chad pedig vele együtt tátogta a dalszöveget.

- Ma lesz annak a két fasznak a temetése – szólt, mikor vége lett a dalnak és elkezdődött egy másik, majd cinikusan megforgatta hatalmas kék szemeit. – Tudom, tudom, halottról vagy jót, vagy semmit, de abban egyetérthetünk mindannyian, hogy igazi seggfejek voltak.

Két korunkbeli srác a gimiből nem olyan rég rejtélyes körülmények között meghaltak. Csak a holttestüket találták meg az erdő szélén. A pletykák szerint hiányzott a nyelvük és mindkét szemük. Valójában pedig senki nem tudta, mi is történt velük. A rendőrség hírzárlatot rendelt el, a szülők bezárkóztak magányukban, a fiúk barátai pedig csak tanácstalanul széttárták karjaikat a történtekre. Senki nem tudott semmit.

És ahogy Chad említette igazi seggfejek voltak. Tipikusan azok az egyének, akik mások szívatásában lelték örömüket. Egy ideje én is a radarjukon voltam az arcomat díszítő sebhelyeim miatt. Neveztek rusnyának, olvadt képűnek és tűzribancnak. Fellöktek a folyósón, obszcén vicceket kiabáltak utánam, órán megdobáltak. Azonban utolsó tettük, mikor elképzelésem sincs, hogy hogyan, de fekáliát tettek a szekrényembe, egyszerűen túl ment minden határon. Még mindig összerezzentem az érzésre, amikor gyanútlanul benyúltam a szekrényembe és nem találtam ott mást, csak valami bűzös és nedves izét. Elsőnek csigára gondoltam, aztán tévednem kellett.

Tiszta szívemből gyűlöltem őket, sok más társukkal együtt. Utolsó utáninak lenni az iskola hierarchiáján nem volt éppen leányálom. Utolsó utáninak azt jelentette, hogy konkrétan mindenki ellened van és mindenki próbál keresztbe tenni neked. Még legjobb barátom, Chad, az egyetlen homoszexuális fiú is megelőzött a ranglistán, bár ő sem kerülhette el az atrocitásokat.

- Milyen vicces lenne, ha a szellemed tette volna – mondta Chad ábrándozva, én pedig kínlódva lehunytam szemeimet, visszatartva nem éppen kedves megjegyzésemet a szellememről.

Hetekkel ezelőtt furcsa dolgok kezdtek történni velem. Kezdetben folyton az volt az érzésem, hogy nem vagyok egyedül. Hogy valaki ott áll mögöttem és figyel, még szellőt is éreztem a tarkómon alkalmanként. Éjszakánként a parketta ropogására ébredtem, mintha valaki járkált volna a szobámban. Egyszer még láttam is a félhomályban, hogy valaki becsukta maga után a szobám ajtaját.

Ebben az egészben az volt a legijesztőbb, hogy aznap éjjel egyedül voltam a házban, és nem lehetett egy betörő, mert minden a helyén volt, semmi nem tűnt el. A biztonság kedvéért a szüleim zárat cseréltek, viszont az éjszakai léptek zajai ettől függetlenül nem szűntek meg. Ahogy az érzés sem, miszerint nem vagyok egyedül.

Ezután megmagyarázhatatlan módon különböző betegségek tüneteit kezdtem produkálni. Iszonyatosan fájt a fejem. Úgy éreztem, mintha valami nyomná az agyamat, mintha ki akarna törni valami a koponyámból. Az MRI vizsgálat, ahol képet készítettek az agyamról, nem mutatott ki semmit. Az orvosok csak legyintettek; hormonok és a frontok, szedjek fájdalomcsillapítót és igyak elegendő vizet.

Ezután influenza –és megfázásszerű tüneteket produkáltam. Köhögtem, folyt az orrom, folyton belázasodtam és a hátam annyira fájt, hogy napokig mozdulni se bírtam. Újabb vizsgálatok, mellkas röntgen és az eredmény; nincs tüdőgyulladás, ez csak egy kis megfázás, öltözzek rétegesebben és igyekezzek változatosan étkezni a vitaminok bevitele miatt.