Chapter 49

368 33 2
                                    

Nem is kellett sokat várnom már, anya tényleg itt volt elég rövid időn belül.

Szerencsére ebben a kis időben sikerült teljes mértékben lehiggadnom, és átgondoltam a dolgokat is.

Először is, a pánikolással nem érek el az égvilágon semmit sem. Másodszor is, Jungkooknak tutira el kell majd menni egy orvoshoz, mert ez szerintem nem normális, ami vele történik, plusz nem áll semmiből elmenni egy kivizsgálásra.

Harmadszor pedig, ha már lecsillapodtak a kedélyek, elkezdhetnénk ismerkedni egymással is...

-Szia, Kincsem. Oh, basszus... ez Jungkook hangja? -ront be anya az említett lakására.

-Sajnos igen. Miket hoztál? -utaltam a kezében lévő dolgokra, míg a konyhába mentünk.

-Gyorsan elugrottam egy gyógyszertárba. Ez egy jó hatásos krém a hátfájásra. Ez egy gyógytapasz. Van itt egy masszírozós kis cucc, hoztam otthonról gyógyteát, meg... hát azt hiszem ennyi. -pakolt le anya az asztalra.

-Ezektől biztosan jobban lesz. Köszönöm, anya... -mosolyodtam el. -De ha valami baja lesz, esküszöm, hogy én fogom seggbe rúgni őt. -hervadt le egyből az arcomról a mosoly.

-Jimin. Nem lesz semmi baja. Én is ugyanúgy aggódok érte, mint te. Elvégre ő a lélekbeli támaszom, és ugyanúgy szeretem őt, mint te.

Hát azért ugyanúgy biztos, hogy nem.

-Teljesen hozzánk nőtt, és már megszoktam a házunknál is. Megoldjuk Jiminie. -nyugtatott anya.

-De nem enged be a szobájába. -markoltam fel a hozott cuccokat.

-Szerinted érdekel ez engem. Igaz, hogy Park van a neved elején, de azt jegyezd meg, hogy Kim vér folyik benned. És nem Kim Taehyungé, hanem Kim Jisooé... az enyém. -mosolyodott el, és ő is felmarkolta még a maradék dolgot az asztalról.

-Hát persze... motyogtam mosolyogva.

Anya... a legjobb ember a világon. Sokat köszönhetek neki. Tudtam, hogy rá bármikor számíthatok. Sosem hagyna cserben. Még most sem.
És én mit adtam neki cserébe? Egy jó nagy büdös semmit.
Már mondtam, hogy ezen is változtatnom kéne.
És ez változni is fog, ígérem anya.

Sebes léptekkel a becsukott ajtajú szobája elé értünk, majd megtorpantunk.

-Szerinted kéne kopogtatni? -kérdeztem bizonytalanul.

-Minek? Úgyis bementünk volna. -lökte be Kook ajtaját, majd mikor gyorsan besurrantunk rajta, vissza hajtotta azt, és ledobáltuk a nyakig betakarózott, nyöszörgő Jungkook mellé a dolgokat.

-Kooksi, itt van anya is. -másztam feje mellé.

-Kooksi? -lepődött meg anya, mire én gondoltban százhússzor fején vágtam magam egy gumi kalapáccsal.

-Ez csak egy becenév...

-Ez aranyos... -ült le anya is Kook másik oldalára.

-Minek van itt... Menjetek ki..! -fúrta izzadt fejét a párnába.

-Nem értem mi baja van, hiszen amúgy nem lázas. -fogdoztam meg fedetlen bőrét, de nem volt forró.

-Ez furcsa. Semmi szokatlant nem vettél észre rajta? -térdelt Kook mellé.

-A keze... remeg. Azt mondta már egy hete. -simítottam az említett arcára.

-Miért mondtad... el? -motyogta Kook.

-Ezt nem titkolhattad volna el anya elől is. Én is csak tegnap tudtam meg. Ez nem normális, Jungkook. És mi csak segíteni szeretnénk. -magyaráztam neki.

𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔Where stories live. Discover now