Lakótárs a bárból (Befejezett)

3. Fejezet

Délután már nem találkozok Nickel. Reménykedtem benne, hogy el megy dolgozni, de gondolom szabadságot vett ki a költözés miatt. Este gondosan bezárom a fürdőajtót amíg tusolok. Tudom, hogy nem rontana rám ok nélkül, de még sosem laktam pasival apán kívül szóval nem tudom mire számítsak. Azt hittem figyelmen kívül tudom majd hagyni, hogy itt van, de a tusolóban ott van az ő tusfürdője is az enyém mellett. Sajnos csak ez az egy pici polc van itt bent, de engem zavar, hogy oda pakolt ezért az ő flakonját le rakom a zuhanyzó sarkába. A második dolog ami szembe jön velem, az a fogkefe. Az enyém egy lila színű, ami pohárban van. Most ott díszeleg mellette egy sötétkék is. Na azt már nem! Ki veszem a pohárból, aztán oda rakom mosdókagylóra.  A párok szoktak egy helyre pakolni ilyen dolgokat. Egy kicsit jobban érzem magam ezektől. Lehet gyerekes dolog, de nekem igenis számít. Nagy a csend a folyosón, lehet elaludt. Még készülök egy kicsit a holnapi napomra, aztán tíz körül el teszem magam. Amint a párnára ér a fejem, hallom, hogy nyílik a másik szoba ajtaja és aztán neszezés jön a konyhából. Tehát még eszik. Remélem el mosogat maga után. Nem bírom, ha másnap reggel piszkos edények fogadnak. Maggie néhányszor kiakadt ezen. Hallgatom a kinti zajokat és kb 20 perc múlva az ajtó csukódást. El mosogatott maga után vagy nem? Ide vajon behallatszik a vízcsobogás? Próbálok ezen túllépni, de nem megy. Egy darabig forgolódok, de az agyam egy kis része arra biztat,hogy nézzem meg. 40 perc szenvedés után feladom. Halkan osonok az ajtóhoz, majd miután kinyitom, fülelek, de a másik ajtó mögül nem jön nesz. Igyekszem halkan lépkedni, és amikor belépek a konyhába, látom hogy az edény ott van, egy pohár és egy villa társaságában. Tudtam! Gyorsan fogom a szivacsot és el mosom ezt a pár dolgot. Amint végzek, érzem, hogy az agyam azon része, ami eddig ezen rugózott végre megnyugszik.
- Te meg mit csinálsz?- szól rám egy hang a sötét konyhaajtóból, amitől akkorát ugrok, hogy majdnem beverem a fejem a szekrénybe. Nick áll az ajtóban és furán néz rám.
Érzem, hogy elpirulok.
- Semmit! Csak...megszomjaztam.- füllentem.
Kétkedve néz végig rajtam, majd a szeme megállapodik az üres mosogatón.
- Aha! És ezért el kellett mosogatnod?- húzza fel a szemöldökét.
Legjobb védekezés a támadás, ezért úgy döntök, hogy bunkó leszek.
- Semmi közöd hozzá, hogy mikor, mit csinálok! Most pedig megyek aludni!- húzom ki magam, és igyekszem elfurakodni mellette, ami csak úgy megy, hogy a vállam végig dörzsöli az ő meztelen vállát. Még a pólóm ujján keresztül is érzem, milyen forró a bőre.
- Fura egy lány vagy te!- mormogja utánam.
Hát ez elég ciki helyzet volt. Remélem nem lesz több ilyen. Mondjuk abban igaza van, hogy egy kicsit fura vagyok, de engem nem érdekel. Szerintem mindenkinek meg vannak a maga kis rigolyái. Ezek után végre el tudok aludni.
Hajnalban csörög az ébresztőm, és azt sem tudom melyik univerzumban vagyok. Mindig 1 órával hamarabb kelek, hogy el tudjak menni futni órák előtt. Csukott szemmel vánszorgok a mosdóba és huppanok le megszokásból a wc-re. Amint leér a fenekem ugrok is fel, mert majdnem bele csúsztam a kagylóba.
- Hogyaza....!!!
A srácok rossz szokásához híven a deszka fel van hajtva. Ezt nem hiszem el! Rögtön ki megy az álom a szememből és el kap a méreg. Tényleg ennyire nehéz lenne visszahajtani?! Mivel nagyon kell pisilnem, sokáig nem töprengek ezen. Teszem amit kell, aztán megyek kezet mosni és mosakodni, de a kézmosó előtt megtorpanok. A kékfogkefe megint ott virít az enyém mellett. Ajj már! Kézmosás után határozottan ki veszem és a mosdókagylóra csapom! Morcosan indulok öltözni a szobámba, aztán pedig futni. Imádok reggel futni. Ilyenkor ki tudok kapcsolni. Mélyet szippantok a friss levegőből, és élvezem a csendet, ami még körülvesz.
A lakásba vissza érve ki veszem a fülesemet, de csend fogad. Ezek szerint Nicholas hétalvó, bár meg csak fél hét múlt. Gyorsan le tusolok és fel veszem az iskolai szerkómat, ami egy koptatott farmerből és egy sötétkék termopulcsiból állt. Gyorsan össze ütök egy kis rántottát és átlapozok néhány oldalt az egyik könyvemben a mai órára.
Már el mosogattam, amikor meghallom a lépteket a fürdőszoba felé, majd nem sokkal később a konyhairányába.
Igyekszem figyelmen kívül hagyni a srácot, aki megáll a konyhaajtóban és némán figyel.
- Én nem kapok reggelit?- kérdezi álmos hangon.
- Szolgáld ki magad!- intek a hűtő felé, de nem nézek fel a könyvemből.
- Maggie azt mondta, hogy jó fej csaj vagy de nekem nem úgy tűnik. Legalább ez kompenzálná a kinézetedet!- szól be, ahogy közelebb jön. Szerencsére nadrágot vett fel, ha már pólót nem is.
Nem szeretném, ha el rontaná a napomat, ezért nem szólok vissza neki, csak leugrok a székről, el mosom a narancsleves poharamat és indulok a szobámba a táskámért. Igyekszem nem mutatni, hogy mennyire bántóak ezek a szavak, de mélyen belül régi sebeket tép fel. Amikor általános iskolába jártam, volt egy nagyon jó barátnőm, Christal. Gyönyörű szőke haja volt és kék szeme. Okos is volt és a fiúk mindig versenyeztek érte. A gimiben volt egy srác, aki nagyon tetszett, de nem volt bátorságom ki kezdeni vele. Ő inkább a menő diákok táborát erősítette. Aztán egyszer egy bulin észrevett. Nagyon örültem, de nem mertem el hinni, hogy tényleg tetszem neki. Sokat beszélgettünk, aztán el kezdett Chrisről érdeklődni és nekem leesett, hogy csak a barátnőmhöz akar közelebb férkőzni. Amikor közöltem vele, hogy kapja be, akkor kiröhögött és azt mondta, hogy én se gondoltam komolyan, hogy egy ilyen szürke egérrel összeállna. El meséltem mindent a legjobb barátnőmnek, aki először meglepődött, aztán közölte velem, hogy a srácnak igaza van. Az olyan  unalmas csajok mint én, mind szüzen halnak meg. Aztán egy hét múlva járni kezdett a sráccal és nem beszéltünk többé. Aztán 11-ben jött Adam az életembe, aki adott egy kis önbizalmat. Pont olyan volt mint akivel el tudom kézpzelni az életem akár később is. Egyszerű, nyugodt és kedves. Sajnos mivel másik államba ment egyetemre szakítottunk, de még néha néha írunk egymásnak. Szeretnék találni valakit, akinek nem csak az számít mekkora a mellem, hanem az, hogy milyen vagyok belül. Az ilyen srácok azonban elég ritkák. És a legtöbbnek csak egy éjszakára kellenek a lányok.
A napom gyorsan el telik, és remélem, hogy mire haza érek, a lakás üres lesz, de sajnos nem. Maggie régi szobájából hangok szűrödnek ki, ahogy el haladok mellette a fürdőbe. Az ajtó nyitva van egy picit, ezért minden szót hallok.
- Nyugi Mags! Nem fogok vele kikezdeni! Nem mozgatják meg a fantáziámat az ilyen semmit mondó lánykák!- nevet a telefonba Nick.
Semmit mondó lányka?! Meg a jóanyád!
- Tudom! Igyekszem jó fiú lenni, de ez a csaj elég bunkó. Jól van. Majd beszélünk még. Szeretlek Mags!

Gyorsan beiszkolok a fürdőbe mielőtt lebukok. A rohadt fogkefe megint az enyém mellett van! Dühösen megfogom és a pipere kukába dobom! Nesze gyökér!
- Hello! Haza értél?- dugja ki a fejét a szobából, amikor elhaladok a konyhafelé mellette. Gondolom hallotta, hogy molyolok a fürdőben. Csak át nézek rajta és nem szólok semmit. A konyhában meg melegítem a mikroban az anyától hozott maradék grill csirkét, és igyekszem le higgadni.
- Hahó! Hozzád beszélek.- csörtet mellém.
- Hallottam! És amint látod, haza értem!- vágom oda. Értetlenül pislog a dühös hangnemem miatt.
- Mi bajod van?
- Te! Te vagy a bajom!- bököm meg a mellkasát.
- Mégis mit követtem el ellened?!- kérdezi dühösen.
- Az egy dolog, hogy nem kedveljük egymást! De te folyton belém rúgsz azért, mert nem vagyok egy nagymellű, plasztik szájú picsa! Hát tudd meg haver, hogy nem vagyok semmitmondó!- kiabálok rá.
Először megdöbben, aztán megint dühösen ráncolja a szemöldökét.
- Te hallgatóztál?
- Nem nehéz meghallani valamit a nyitott ajtón keresztül, főleg ha az illető hangosan beszél!
- Nézd! Nem akartalak megbántani, de jobb ha tisztázzuk, hogy nem vagy az esetem.
- Ezt eddig is tudtam baromarc! Sértegetni attól még nem kell!- kiabálok rá. A mikro közben csipog, és kikapom a tányért, majd dühösen le csapom a pultra és enni kezdem a forró csirkét. Nem érdekel, hogy közben leég a nyelvem.
- Jól van. Igazad van! Bunkó voltam. Örülnék, ha nem veszekednénk, mert hosszú lesz még ez az egy év.- mondja békítően.
Nem nézek rá, csak le nyelem a forró falatot és bekapom a következőt.
- Nem fogsz velem beszélni?- kerüli meg a pultot és rá támaszkodik velem szemben, hogy az arcomba tudjon nézni. Nagyon szép zöld szemei vannak!
Némán szemezek vele és makacsul rágok, majd eszek még egy falatot. Nagyot szusszant, ellöki magát a pulttól és keresztbe font karral neki támaszkodik a hűtőnek.
- Ki tudlak engesztelni valamivel Hei Hei?- kérdezi mosolyogva.
Hogy nevezett?! Félre nyelem a falatot és fulladozni kezdek, mire gyorsan mögém szökken, meg ütögeti a hátam majd a kezembe nyom egy pohár vizet.
- Jól vagy?- néz aggodalmasan.
A szemem még mindig könnyes, de már nem fogok megfulladni. Dühösen nézek rá.
- Te most komolyan egy mesebeli hibbant tyúkhoz hasonlítottál?!

Gyorsan arrébb lép, és igyekszik el folytani a mosolyát.
- Valamiért az jut rólad eszembe.- vonja meg a vállát.
- Kapd be Nicholas!- ugrok fel és be dobom a tányérom a mosogatóba, aztán be viharzok a szobámba.
Egy évet nem fogok ki bírni ezzel a csávóval! Hogy el tereljem a gondolataimat róla, előveszem a jegyzeteimet és tanulok egy kicsit, aztán el határozom, hogy személyesen fogok beszélni Maggievel, vagy pedig el kezdek új lakást keresni. Igen! Azt hiszem az jobb megoldás lenne.