14. Fejezet

688 10 0
                                    

Hailey:

Miután Nick el megy, úgy döntök összekapom magam, és be megyek a délutáni óráimra. Amint ki nyitom az ajtót, valami lehullik a földre. Egy fehér boríték, rajta a nevemmel. Sem bélyeg, sem feladó nincs rajta. Megforgatom a a borítékot és a fényfelé tartom, hogy meg tudjam tippelni, mi van benne, de nem sikerül. Fel tépem a lezárt részen és ki veszem ami benne van. Egy fekete kartonból kivágott szív, ketté hajtva. Ahogy szétnyitom megáll a szívem egy percre. A fényképem virít a ronda szív közepén. Ez a facebookos profil képem! Mi a fene ez? Körbe nézek a lépcsőházban de nem látok mozgást, és nem hallok semmit sem, a megszokott neszeken kívül. Ki küldte ezt a borzalmat? Mivel sietnem kell, gyorsan bele dobom a válltáskámba a borítékot és a szívformát, és közben igyekszem elnyomni a rossz érzésemet.
Az egyik előadó terem előtt bele futok Tessába.
- Szia! Te meg hol jártál?- karol belém, és indulunk tovább együtt a közös óránkra.
- Fárasztó éjszakám volt, és inkább tovább aludtam.- vonom meg a vállam. A magyarázatom még félig meddig igaz is.
- Ohh. Csak nem? Következő szint Leoval? - húzogatja a szemöldökét.
- Nem. Semmi ilyesmi.- motyogom és nem nézek rá.
Szerencsére megérkezünk a teremhez, és a tanár már bent van, így ezt a témát nem feszegetjük tovább. A délután gyorsan el telik, és már haza felé tartok. Még nincs túl késő, ezért úgy döntök, hogy eszek egy kicsit, tanulok, aztán el megyek futni. A testem hiányolja a szokásos rutint. Fél nyolc körül járhat, mire úgy érzem elégge le zsibbadt az agyam. Sikerült meg csinálnom két határidős beadandót is. Fel veszem a futó ruhámat, és már indulok is. Este nem igazán szeretek futni, az okát nem tudom, de egyszerűen engem a reggeli mozgás jobban feltölt. Most is csendes a város, mint reggel. Egy egy autó halad csak el az úton, és néhány fiatal sétál velem szembe. Mikor úgy érzem, elég volt elindulok haza. Már majdnem a mi tömbünkhöz érek, amikor észre veszem, hogy valaki jön utánam. Hallani nem hallom a zenétől, csak érzem. Gyorsan ki kapom a fülest és meghallom a határozott lépteket. Lehet csak megint beképzelem magamnak és csak egy másik kocogó. A biztonság kedvéért felgyorsítok és hallom, hogy mögöttem is tempósabban halad az illető. A szívem felpörög a félelemtől. Nem vagyok elég gyors ahhoz, ki nyissam az ajtót és be fussak. Ráadásul sötét van és már kb 10 perce nem láttam senkit az utcán. Érzem, hogy elönt a pánik. A követőm fel vette az én tempómat. Gyorsan hátra lesek, és egy magas sötét alakot veszek észre. Az arcát nem látom, mert kapucni van a fején. Basszus! Mi legyen? Gyorsítok még egy kicsit és hallom, hogy ő is. Aztán hirtelen jobbra fordulok és futni kezdek a Drink's felé. Nem tudom miért pont oda, hiszen nincs túl közel, de az ösztöneim azt súgják, hogy oda menjek inkább mint hazafelé. A tüdőm már ég a megerőltetéstől. A szívem még mindig zakatol a rettegéstől. Kezdek fáradni, és remélem a másik alak is, de a határozott léptei nem erről árulkodnak. Szerencsére az utca végén embereket látok. Majdnem el sírom magam a boldogságtól. Még két sarok és a bárnál vagyok. Jasper, a biztonsági őr mosolyog amikor felismer, de aztán elkmorodik.
- Szia Hailey! Mi történt?
- Szi...szia!- lihegem.
- Jól vagy?- néz rám aggódva.
Még mindig lihegek, és megrázom a fejem. Hátra nézek és az utca túloldalán egy fa mellett meglátom a kapucnis alakot. Jasper követi a tekintetem és összehúzza a szemöldökét. A sötétbe burkolózó férfi gyorsan elsiet.
- Követett téged?- kérdezi dühösen.
- Igen.
A szívem még mindig zakatol, de már kezdem felfogni, hogy biztonságban vagyok.
- Gyere be! Szólok Nicknek.- karolja át a vállam és még egy szúrós pillantást vet a másik oldalra.
A bárban nyüzsögnek az emberek, még így hétköznap is. A pultnál kiszúrom a lakótársamat, ahogyan egy platina szőke csajjal flörtöl. Egy kicsit rosszul esik,de most nem ez a legnagyobb gondom. Amint észre vesz Jasper mellett a mosolya leolvad és aggódó arcot vág, majd faképnél hagyja a szőkét.
- Hei Hei! Mit keresel itt? Minden oké?- bombáz kérdésekkel és közben a két kezébe fogja az arcomat.
- Valaki követte!- világosítja fel a biztonsági őr, mielőtt megtudnék szólalni.
- Tessék?- pislog értetlenül a nagydarab fickóra, majd rám.
- Menjetek be az öltözőbe!- javasolja Jasper.
Nick áfogja a derekamat, és bekísér a sötét folyosóra, de még előtte szól Marknak, hogy tart egy kis szünetet.
Érzem, hogy remegek ezért a karjaimmal átölelem magam. Az öltöző elég pici. Csak négy szekrény és egy pici pad van benne a szoba közepén. Le ülök, Nick pedig elém guggol.
- Mi történt Hailey?
Érzem, hogy mégjobban el fog a remegés, ahogy visszagondolok az előbbi eseményekre. Nagy levegőt veszek és elmondom mit éltem át. Mire a végére érek a könnyeim már potyognak. A lakótársam elgondolkodva figyel.
- Biztos vagy benne, hogy téged követett? Nem lehet, hogy csak egy másik futó volt?- kérdezi.

Egy kicsit dühbe jövök amiért nem hisz nekem.
- Jasper is látta! Nem hallucinálok!- mondom élesen.
- Jól van. Ne haragudj! Volt már ilyen máskor is?
Megrázom a fejem. Még sosem fordult ez elő velem. Egy zaklató. Vagy nem is tudom, hogy hívjam. És mit akar tőlem?

- Figyelj! Haza viszlek. - mondja és feláll.
- Nem szükséges. Majd hívok egy taxit vagy ubert.- tiltakozom.
- Hailey! Teljesen ki vagy borulva, ami érthető. Nem akarom, hogy egyedül legyél. Mindjárt jövök.- azzal ott hagy a pici helyiségben. Két perc múlva vissza is jön.
- Gyere.- fogja meg a kezem és vissza vezet a hangos tömegbe, majd a bejárathoz. Beülünk az autóba és csendben haladunk haza felé. Közben minden árnyékot, minden zugot megfigyelek, ahogy elsuhan mellettünk. Még mindig ráz egy kicsit a hideg, ha a követőmre gondolok. Ki lehet? És mit akar tőlem? Amikor a házunkhoz érünk, Nick száll ki elsőnek, körbe néz, majd nekem is nyitja az ajtót. Én is alaposan megfigyelek mindent, és mint egy gyámoltalan gyerek, megfogom Nick kezét és igyekszem minél jobban hozzábújni. Így sétálunk be a lépcsőházba és fel a lakáshoz. A közelsége biztonság érzettel tölt el és megnyugtat. A házba belépve elönt a megkönnyebbülés. Lerúgom a cipőmet, fel kapcsolok minden lámpát és besietek a fürdőbe.
- Hailey!- kopog az ajtón Nick.
- Igen?- a hangom még mindig elég reszketeg. A tükörben meglátom a rémült, fakó arcomat.
- Tusolj le nyugodtan. Készítek valami kaját.
- Nem vagyok éhes!- válaszolok, és tényleg nincs étvágyam. A gyomrom egy merő görcs.
- Jól van. Itt leszek kint.

Azzal el megy. Gyorsan levetkőzök, és beugrok a tus alá. Megmosom a hajamat is és alaposan átsikálom a bőrömet mindenhol. Szeretném lemosni magamról a rettegést, és a rossz érzést.

Nick:

Nagyon meglepődtem amikor a lakótársam megjelent a bárban. Rögtön láttam rajta, hogy valami történt. Reszketett mint a nyárfalevél, és fehér volt mint a fal. Nem tudom ki az a pöcs aki követte, de remélem több ilyen nem lesz! Teljesen tehetetlennek éreztem magam, amikor láttam összekuporodva ülni az öltözőben. Nagyon rá ijesztett az az alak. Elönt a rémület, ha arra gondolok, hogy rosszabb is lehetett volna. Mi van ha utoléri el rabolja? Vagy bántja? Vagy megerőszakolja?  Nem bírnám ki, ha bármi baja esne! Ezután jobban fogok rá figyelni az is biztos. Ki derítem ki az a kretén, aki a csajom riogatásával szórakoztatja magát! Csajom?! Ettől a szótól lesokkolok! Nem az enyém! Még. És nem is kéne érte nagyon aggódnom. Egyenlőre csak egy édes lakótárs, akit az ágyamban szeretnék látni. Az autóban nem szólt hozzám és nem is tudtam volna én sem mit mondani. Amikor hozzámbújt eltöltött a birtoklás érzése és az öröm, hogy hozzám fordult először és nem az igazi pasijához. Hallom ahogy a fürdőből át siet a szobájába, majd nem sokkal később megjelenik a konyhában. Megint a lila felső van rajta. A haja vizesen omlik a hátára. Gyönyörű lány! Hogy nem vettem ezt eddig észre?
- Jobban érzed magad?
Félénken mosolyog és bólint, majd hirtelen megindul és a szorosan átöleli a derekamat. Köréfonom a karomat és bele puszilok a hajába. Olyan természetes ez az egész. Imádom a karomban tartani ezt a lányt.
- Köszönöm, hogy haza hoztál. Menj vissza most már nyugodtan a bárba.- motyogja a mellkasomba.
-Itthon maradok veled. Markkal megbeszéltem.
- Biztosan nem gond?- néz fel rám barna szemeivel. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogyha egy kicsit lejjeb hajtanám a fejem, akkor meg tudnám csókolni. Viszont a mai események után nem lenne túl szerencsés. Szerintem még mindig elég zaklatott. Gyorsan megpuszilom a homlokát, és kibontakozom a karjaiból.
- Biztos. Megyek tusolok én is. Menj feküdni.
- Jól van.- bólint és együtt indulunk a folyosón. A szobaajtóban vissza fordul felém.
- Nick?
- Tessék?
Lesüti a szemét, és beharapja az ajkát. De szeretném ezt én csinálni!
- Velem aludnál ma?- suttogja olyan halkan, hogy először nem is hallom rendesen, ezért vissza kérdezek. Aztán másodjára már hangosabban kérdez. Először meglepődök, de aztán bólintok. A testem ujjong a gondolatra, hogy egész éjjel ölelhetem. Becsukja az ajtót, aztán megyek én is, hogy tusoljak egyet. Próbálom lehűteni magam, mielőtt be megyek hozzá, mert bármennyire is szeretnék többet tőle, ma biztosan nem fogom elcsábítani. Ha megtenném, egy utolsó szemét lennék. Háttal van nekem amikor belépek a szobába. Halkan oda heverdek mellé és szorosan hozzásimulok. Ő még fészkelődik egy kicsit, majd sóhajt egy nagyot. Elégedetten alszom el, és karácsony óta végre nyugodtan is.

Lakótárs a bárból (Befejezett) Donde viven las historias. Descúbrelo ahora