A nevem Caleb West.
A szüleim határozottan úgy döntöttek, hogy keményebb kezekben kell fogni és elküldtek egy fiú iskolába, a Bostonhoz közeli Fenn gimibe.
Talán azért döntöttek így, mert minden héten az igazgatóiban ültem és 3 napja ki is csaptak.
Nem mintha nem tisztelném a szabályaikat, csak vannak saját szabályaim, amiket jobban tisztelek.
Így kerültem Concord városába, ahol konkrétan senkit sem ismertem a keresztszüleimen kívül. Biztosan nagyon örültek, amikor beállítottam hozzájuk és elfoglaltam a vendégszobájukat úgy két évre.
A második félévemet már itt kezdem. Szerettem volna megismerkedni a közeli szórakozóhelyekkel meg kocsmákkal, de a keresztapám, Trevor árgus szemekkel figyeli minden léptem. Így leginkább otthon videójátékoztam. Még azt sem engedték meg, hogy szilveszterkor együtt ünnepeljek a haverjaimmal, helyette...
- Fél egyig hallgathattam, amíg Amaya beszámol a tavalyi szilveszterezésükről.. - mesélem Chadnek, a legjobb haveromnak.
- Ki az az Amaya? Máris becsajoztál? - hangzik a vonal túlsó oldaláról.
Olyan tuskó, hogy szinte már nem tudnék nélküle élni.
- Amaya a kereszt anyám, már meséltem... de nem ez a lényeg! - masszírozom az orrnyergem. - 2 nap és kezdődik a suli, mégis hogy a rákba szerezzek egy repjegyet a világ legtávolabbi országába innen?
- Mondanám, hogy segítek, de tavaly nyáron én foglaltam le a szállást és mindenki Atlantába készült, aztán kiderült, hogy Alaszkába megyünk. Hallod ketté fagytunk..
Nevetve vissza emlékeztem a sztorira.
- Akkor valahogy megpróbálom túlélni, majd keresek valamilyen kiskaput.. - dőlök az ágyamra.
YOU ARE READING
Várjak rád? /BEFEJEZETT/
Teen FictionCaleb West új városba költözik a keresztszüleihez, hogy a gimnázium utolsó két évét egy fiú iskolában fejezze be. Nem is sejti, hogy Concord milyen hatással lesz rá. Talán nem is a város, hanem egy konkrét személy az oka. A lány kiszámíthatatlan és...
