Várjak rád? /BEFEJEZETT/

7.

A haja fel volt fogva. Nem is vettem észre, hogy milyen szép arca van. Mikor felnézett megtorpant.
Magam mögé néztem, mert azt hittem valami furcsát lát, de sehol semmi. Akkor én lennék a szörny?

Egy másik könyvet tartott a kezében, ami mögé elrejtette az arcát és elsétált mellettem. Nem köszönt, de ezt már megszoktam.

" Nincs Hold, ha nem nézed"

Ez volt a könyv címe.

Zavartan felpattantam a buszra és leültem.

Egy idő után már feltűnően bámult valaki. Egy szőke kék szemű vézna lány pillantgatott rám elrejtett mosollyal.

Nem mondanám, hogy azok jönnek be akik félénkek, inkább a titokzatosak és ez a kettő tulajdonság nagyon hasonló hatást ér el.
Már azon gondolkoztam, hogy megszólítom, mikor felállt és leült mellém.

- Te vagy az a srác, aki most érkezett a Fenn suliba? - kérdezte magas hangon.

- Igen.

- Akkor jól tudtam. Tudod nehéz volt rájönni, mert rólad még nem készült kép az idei focicsapatban.

- És nem is fog.
Értetlenül ráncolja a homlokát.

Tévedtem, mégsem félénk, inkább túlbuzgó és kiváncsi. Ez egy rossz kombó.

- Nem rajongok a fociért - vonok vállat.

- Akkor inkább küzdősport, igaz? Az nagyon is illene hozzád. Thai box?
Megrázom a fejem.

- Pedig azt hittem. Izmosnak tűnsz. Jaj, boccs! Néha túl közvetlen vagyok.
Ha arra céloz, hogy a bicepszemet fogdossa, akkor igen, talán kicsit túl.. közvetlen.

- Nem gond.

- Amúgy Stella vagyok, Stella Warren.

- Caleb West - kezet fogunk.

***

Két könyvet néztem ki magamnak. Az egyik nem meglepően thriller. Agatha Christie Halál a Níluson című könyve.
A másik pedig a Nincs Hold, ha nem nézed.
Valahol a legeldugottabb és nem keresett könyvek között bukkantam rá.