Hurrikán

Hurrikán 25. fejezet

William

London felé az autóban már nem tomboltam... annyira. Carolyntól zsongott az agyam, és ez nincs jól. Más lenne a történet, ha a turnénkból csak pár nap lenne hátra, akkor engedélyezném magamnak ezt az őrületet, hagynám, hogy teljesen elzsibbasszon és elvonja a figyelmem. Így viszont uralkodnom kell ezeken az érzéseken.

Célom van, és az utamba nem fér bele.

Képes lenne magával rántani. És képes lennék hagyni neki.

– Túlzásba estél, Will – jegyezte meg Zakery. – Mire volt ez jó?

– Kiadtam a feszkót – doboltam az ülésen. – Néha azt is kell.

– Erre más lehetőségek is vannak. A szervező egy barom, oké, de az, hogy megütsz valakit, nem megoldás – magyarázta, kábé úgy, mintha az apám lenne. – Az üvöltés belefér, bár szerintem az is hülyeség.

Unottan fordultam felé. Az erőszakmentes kommunikációról akar nekem előadást tartani? Pont ő?

– Brian ott lesz Franciaországban. Tudd, ha megütöd, fel fogom neked idézni ezt a beszélgetést.

– Brian elintézte a bőröndöt – fordult hátra Ani az anyósülésről. Elöl ült Carl mellett a kisbuszban. – Eddig nem akartam szólni, mert...

– Mert tartottál tőle, hogy veled hogyan fog viselkedni, miután megütött egy embert? – vette át a szót Zakery.

– Igen.

– Te félsz tőlem? – horkantottam fel. – Válaszként visszabújt a telefonjába, elrejtve magát sötét haja mögé. – Komolyan félsz tőlem? És mégis miért?

– Olyan agresszív tudsz lenni! Mármint nem bántanál, ezt tudom, ugyanakkor ilyenkor nem szeretek a közeledben lenni – motyogta esetlenül. – Érdekel, Brian hogyan szerezte meg a bőröndöt? Egy kisregényt írt róla.

– Ne tereld a témát! – Megfogtam az elülső ülés szélét és előrehúztam magam, így láthattam a profilját. – Tehát?

Anastasia némán birizgálta a telefon képernyőjét. Mögötte az ablakon csak a csillagtalan éjszaka némasága pislogott rám, csupán az autó érintőkijelzője sugárzott némi fényt.

– Ani!

Nagy levegőt vett.

– Nem bántanál, de néha olyan durva tudsz lenni, és attól a hangszíntől, amin megszólalsz, még egy katonatiszt is haptákba állna! Kerülöm a konfliktusokat, te is tudod. Ebben nem vagyok jó, és csak kikerüllek ilyenkor. Nem akarok céltábla lenni – magyarázta szokás szerint hadarva. Mintha így nem érteném meg a lényeget...

– Ez ostobaság! Hidd el, ha a legrosszabb pillanatomban is szólsz hozzám, nem leszek veled durva. Működnek bennem fékek, amik ilyenkor bekapcsolnak. Carolynt már kivágtam volna a hotelszoba teraszáról, ha nem len-nének ezek a fékek.

– Kár, hogy ezekből a fékekből ma semmit nem láttunk. – Lesújtó pillantással jutalmaztam Zakery ironikus megjegyzését.

– Ha elmesélném, miket művelt velem, elhinnétek, hogy igenis nagyon jó önuralommal rendelkezek. Más ember fele ennyiért megfojtaná! – Visszaültem az ülésbe. – Jó, beismerem, én sem a legjobb oldalam mutattam neki.

Anastasia apró mosolyra húzta a száját.

– És miket művelt? – kérdezte a bátyám.

– Megpofozott, leöntött egy adag vízzel, tiniket uszított rám, majd a végletekig felizgatott. Kényszerített, hogy jógázzak vele egy fecskében – mondjuk, ebbe én mentem bele és nem is szégyelltem, azonban tudtam, hogy a többieknek ettől jókedve lesz.