Mi történik, ha egy útját kereső gimis lány magához ragad egy üres füzetet, hogy megtöltse a problémáival?
Szanyi Tina hetente változtatja meg a továbbtanulási terveiről alkotott véleményét: időnként elhivatott orvos, máskor ikertestvéréhez hasonlóa...
Nem fogom azt mondani, hogy naplót írok. A naplóírás klisés, gyerekes, és egyáltalán nem passzol az én személyiségemhez. Nem az olyan emberek írnak naplót, mint én, az ikertestvéremre, Nellire sokkal jellemzőbb. Na, róla, az ábrándozó hegedűművészről el tudom képzelni, hogy minden nap leül a rózsaszín füzetével és úgy kezdi a bejegyzéseit, hogy "Kedves Naplóm!"
Én nem fogom ezt csinálni, mert ez véleményem szerint igencsak gyerekes dolog. Ez egy unaloműző és dokumentációs füzet, ahol nem csak naplóbejegyzésnek tűnő beszálomók lesznek, hanem minden: még nem találtam ki, hogy minek nevezzem, de mire betelik, addigra biztosan lesz címe. És műfaja.
Vannak vele céljaim is, ezen első bejegyzésben ezeket fogom tételesen felsorolni.
CÉLJAIM a füzettel kapcsolatban: Aki ezt a füzetet végigolvassa: -Ismerjen meg engem. -Ismerje meg a családomat és a barátaimat. -Nyomonkövethesse a szenvedésem a pályaválasztással és az élet minden értelmes területével kapcsolatban. -Olvashasson élménybeszámolókat a mindennapjaim arra érdemes eseményeiről.
CÉLJAIM (amiket meg szeretnék valósítani, mire betelik a füzet): -Német nyelvvizsga -Jogsi, azaz B-kategóriás vezetői engedély -Kiválasztani egy normális egyetemi szakot és tanulni az érettségire
Ráadásul nem igazán tervezem odaadni ezt a füzetet senkinek sem, úgyhogy igazából teljesen értelmetlen a létezése. Nem baj. Végülis ezzel az egésszel magamat szórakoztatom az olyan pillanatokban, mint amilyen ez is: Nelli a színpad mögött készülődik, mert valamelyik random politikus március 15-i beszéde bármelyik pillanatban véget érhet, aztán következik az ikertestvérem egy Bartók-darabbal. Zongorán kísér Hollóssy Koppány, Nelli egyik konzis osztálytársa és leendő barátja. Ha majd bármelyikük is egy percre elvonatkoztat A Zenétől. Így, két nagybetűvel.
A nem létező olvasónak azért elmondom azt is, hogy Nellivel egypetéjű ikrek vagyunk. Biológiailag biztosan érdekes a helyzetünk, mivel pontosan nyomon lehet követni rajtuk, hogy mik a genetikailag öröklött és mik a tanult tulajdonságok és viselkedési formák annak köszönhetően, hogy teljesen egyformák vagyunk mindenben, ami lényegtelen, és különbözünk egymástól a fontos dolgokban.
Úgy érzem, ezt példákkal tudom igazán jól érzékeltetni: egyformán nézünk ki és hasonlóan öltözködünk, a kedvenc színünk a zöld, Indiana Jones rajongók vagyunk és nagyon tudunk lelkesedni rengetegféle random dolog iránt. A különbségek viszont, hacsak nem egy Indiana Jones-filmet nézünk épp, szembetűnőbbek: Nelli művészlélek, viszont az az elhivatott és földhözragadt és a végsőkig makacsul kitartó fajta, aki kisgyerekkora óta küzd, gyakorol, versenyez, sír és nevet és a próbatermekben él azért, hogy elérje a célját, ami a sikeres felvételi a Zeneakadémiára. Neki csak ez létezik: egész nap hegedül, zongorázik, énekel, ha pedig nem, akkor is megtalálja a zenét mindenben. A filmekben neki a zene a lényeg, a boltban és a vonaton a figyelemfelkeltő jelzéseket hangközökként és hármashangzatokként azonosítja be, minden tevékenység közben zenét hallgat, a karján pedig ujjrendeket gyakorol, ha csendben kell lennie. Nekem pedig az a legfőbb szórakozásom, hogy a nagy senkinek írok ezekről a dolgokról. Vagy az is lehet, hogy ez a füzet kapu a multiverzumban és egy alternatív Szanyi Tina éppen ezt olvassa... Csak sajnos erre kevés az esély.
Szóval már az alternatív Tina is érti, hogy hogyan kerülök valamilyen március 15. alkalmából megrendezésre kerülő hatalmas rendezvény nézőterére, és miért itt kezdem meg ennek a füzetnek a kitöltését, Nelli szereplésére várva.
Tizenegyedikben, március 15-én valószínűleg mindenki másnak van jobb dolga, mint a tesója szereplését nézegetni. Ha nem a munkaszüneti napot kihasználva buli vagy pihenés, akkor tanulás. Csakhát úgy nehéz tanulni, hogy valakinek ötlete sincs, hogy miért érdemes tanulni. Vagyis van. Ezerféle, de valójában semmilyen egyetemi szakot nem érzek igazán magaménak. Kisgyerekként vonzott a zene, de rá kellett jönnöm, hogy, habár ez múlik tehetségen is, ami nekem volt, a művészeti pályához egy olyan lelkület, szorgalom és alázat kell, ami bennem nincsen. Nagyon király, hogy trombitálok, eljárok a fúvószenekarra (már amikor eljárok), ha ahhoz van kedvem, fújok egyet otthon és néha játszok egy indulót, fanfárt vagy boldog szülinapotot, de nekem ez ennyi. Plusz, a zene Nelli útja. Nekem valami másra van szükségem.
Szerettem volna régész is lenni, csakhát kiderült, hogy az nem olyan a valóságban, mint az Indiana Jones-filmekben. Ez szomorú, mert biztosan menő lehet megtalálni a Frigyládát, valaki olyannak, aki előtte szívesen tölt éveket kemény töritanulással. Én mindigis sokkal jobban szerettem a természettudományokat, mint a törit.
Kísérleteztem sportokkal, úszni is szerettem, de sosem nyertem semmit. Ahhoz tehetségem nem volt, lelkesedésem és szorgalmam lett volna. A vívás és az íjászat iránti elhivatottságot a koronavírus magányos edzései kiölték belőlem. Ezeket amúgyis túl későn kezdtem, ami kár. Menő lehet olimpián vívni.
Volt egy olyan időszak, amikor a földrajz érdekelt nagyon. Gyorsan tanulom ezt a tantárgyat és izgalmas is, szeretem benne, hogy gyakorlati haszna van. Szeretek túrázni, de ezzel mit lehet kezdeni?
Nyelveket is tanulok, mert kell. Németből tervezek nyelvvizsgázni, szeretem is ezt a nyelvet, és nem lenne rossz valamilyen turisztikai, vagy kommunikációs irány, de ez annyira túlzottan népszerű... Különlegesebb szeretnék lenni. Nelli hegedűművész lesz, valami egyedit szeretnék, hivatásszerűt és olyat, amiért őszintén, feltétel nélkül lehet lelkesedni.
Valójában, ami érdekel, az az egészségügy. Kár, hogy az orvosit túl nehéz elvégezni, semmi kedvem biosz és kémia emelt érettségihez (bőven elég az egyik) azért, hogy minimum hat, de inkább több évig a legnehezebb egyetemen szívjak, aztán... Bennt legyek egy rendelőben vagy kórházban. Eseménydúsabb dologra van szükségem.
Biztos vagyok benne, hogy létezik az a szak, amire nekem szükségem van, akár főiskolán, akár egyetemen. Csak még nem tudom, hogy mi az, de bízok benne, hogy ki fog derülni. Majd írok egy listát az elvárásaimról, ha vége Nelli szereplésének, ami jónak ígérkezik. Szeretem, ahogy Nelli Bartókot játszik, érződik benne a különleges, játékos lelkesedés. Nem csoda, hogy ő a kedvenc zeneszerzője. Ráadásul végre nem álmaim a zöld ruháját viseli, amit nekem nem vettek meg, mert ,,úgysem tudnám hol felvenni", hanem fekete-fehér ünnepit, kokárdával. Felkonferálták! Közreműködik Szanyi Kornélia, hegedűn. Csodás.
Szanyi Krisztina, alias Tina, 2023. 03. 15. Bartók terem, Szombathely
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
ELVÁRÁSAIM EGY EGYETEMI/FŐISKOLAI SZAKTÓL:
-NE a sikeres felvételi legyen a cél, hanem a diploma legyen az eszköz egy olyan foglalkozáshoz, amit szívesen csinálok. -Lelkesedjek. Őszintén. Alig várjam a napot, amikor végre dolgozhatok. -Bioszfakt kelljen hozzá. Szeretem a bioszt, jófej a tanár és bioszfaktos vagyok. Bioszból akarok emelt érettségizni és kész. -Pesten legyen. Nelli is Pestre megy, jó lenne egy helyen lenni vele. -Hasznos dolgot szeretnék csinálni. Még nem tudom, hogy kinek és hogyan, de emberek hasznára szeretnék lenni. -Eseménydús munkát szeretnék, lehetőleg mozogni/utazni/vezetni kelljen. -Max négy év, többet nem szeretnék tanulni!!! -Az a négy év lehet kemény, le kell kötni a felesleges energiáimat.
