03.16.

10 0 0
                                    

15:37
Ez egy hosszú és eseménydús nap volt, és még nincs is vége.
Kezdhetjük ott, hogy reggel nagyon kevésen múlt, hogy nem késtem el, mert Nelli irreálisan korán kelt, ugyanis az órái előtt még gyakorolni szeretett volna a konziban. Ezért én nem keltem fel vele együtt, hanem békésen visszaaludtam és fél órával a becsöngetés előtt ugrottam ki az ágyból.
Nem reggeliztem, csak a létező leggyorsabban összekészültem és bebicikliztem a suliba. Ennek viszont az volt a következménye, hogy irodalomórán kis híján éhen haltam. Egyszerűen muszáj volt kikéreszkednem a mosdóba, hogy aztán természetesen a büfébe menjek. Aztán természetesen lelepleződtem. Csodás.

Szonja ráasádul nagyon rossz passzban volt egész nap. Ő a legjobb barátnőm gimi eleje óta, sőt, igazából az első olyan barátnőm, akit Nelli ismert meg általam, és nem fordítva. Nagyon-nagyon értékes embernek tartom őt, mert annak ellenére, hogy szörnyű anyagi és családi körülmények közt él, mindig csupa mosoly, lelkesedés és optimizmus.
Ma viszont reggel irtózatosan összeveszett az apjával, aki részegen leborított egy fél polcot, ami Szonja kezére esett. Szerencsére nem sérült meg nagyon, de egy-két horzsolás volt a jobb karján.
-De jól vagyok, meg ilyen meg is történhetne akár bárkivel-vonta meg a vállát.-Csak vele túl sokszor megtörténik. Meg hát a viselkedése utána is, ami nem mindegy. Annyit kellett volna mondania, hogy bocs.
Annyira sajnáltam szegény lányt, hogy alig tudtam megszólalni a dühtől. Velem ellentétben Boti, aki Zazával mögöttünk ült irodalmon és szinte minden más órán is, és aki nekem bevallotta, hogy valószínűleg Szonja élete szerelme, egész nap fennhangon dühöngött. Felajánlott mindent, hogy mivel tegye jóvá ezt az esetet, de Szonja végül elhallgattatta.
-Boti, nagyon jól esik, hogy aggódsz, tényleg. De hidd el, nem ezzel segítesz, nem tudsz rajta változtatni, örülj, hogy nem sérült meg annyira a kezem, hogy ne tudjak röpizni. Csak érezzük jól magunkat meg menjünk valahova délután, hogy csak este kelljen hazamennem. Akkor úgysem lesz otthon senki.

Ráadásul a magyar és a töri kisérettségi jegyeit is kihirdették ma, amivel Zaza hangulatát is sikerült tönkretenni, az ötös törije és négyes nyelvtanja mellé ugyanis irodalomból kettest kapott. Az ő szüleinél ez abszolút ok hetekig tartó veszekedésre. Botinak és Szonjának természetesen minden ötös lett, nekem pedig a töri sikerült gyengébben, de abból is meglett a négyes. Sokan az osztályban egész nap a hülye kisérettségiről vitatkoztak, mi viszont egy-két mondatban lerendeztük, aztán néhány pillantás elég volt ahhoz, hogy hallgtólag megegyezzünk a kisérettségi ignorálásában. Túl sok szó volt már róla.

A biosz témazáró egyébként egészen jól sikerült. Botival mindigis sikeresen űztük a kooperatív dolgozatírás fortélyát, ennek köszönhetően mindketten szinte biztos ötöst tudhatunk a zsebünkben.

Suli után, amikor Boti vonata elment Sárvárra, ahonnan bejárt, hirtelen ötlettől vezérelve meghívtam Szonját egy mekis ebédre. Örült neki, hiszem látszott rajta, hogy éhes volt, szinte biztos, hogy nem reggelizett.
-Annyira köszönöm, Tina!-nézett rám hálásan a hamburgere fölött.
-Nincs mit-vontam meg a vállam.- Nellinek négyig órája van, úgyhogy fél ötre idejön és bemegyünk az autósiskolába, ha gondolod, velünk jöhetsz. Aztán Nelli visszamegy fél hétre még egy próbára, addig is csinálhatunk valamit hárman!
Szonja lelkesen bólogatva fejezte ki a támogatását ezzel az ötlettel kapcsolatban. Azonban az ebéd még ezen túl is tartogatott egy meglepetést: Apa hívott. Körülbelül utoljára másfél évvel ezelőtt történt ilyesmi. Messengeren meg szoktuk beszélni, hogy mikor találkozunk, Nellivel felvonatozunk Százhalombattára, ahol szombaton ottalszunk, vasárnap pedig hazajövünk minden lényegi kommunikációt mellőzve az édesapánkkal. Mindezt három-négy havonta, és ennyi. Meg időnként random küld egy csomó pénzt, az jó szokott lenni.
-Szervusz Krisztikém-felállt a hátamon a szőr. Rajta kívül senki nem szólított Krisztinek, mert mindenki tudta, hogy gyűlölöm.
-Szia Apa-köszöntem kíváncsian, túltéve magam a problémám.
-Édesanyátok-kezdett rögtön bele gúnyosan,-említette, hogy jogosítványt szeretnétek.
-Igen, így van-válaszoltam várakozóan.
-Viszont én vele nem tudtam egyeszségre jutni, úgyhogy rajtad keresztül kommunikálok. Kornélia nem vette fel a telefont.
-Nellinek próbája van-hangsúlyoztam a becenevet, de nem vette az adást.
-Úgy gondoltam, hogy ha édesanyátok vállalja hasonlóképpen a tiédet, én kifizetem Kornélia teljes jogsiját.

A beszélgetés hátralevő része teljesen érdektelen volt. Közöltem, hogy megbeszélem, megköszöntem és felhívtam Anyát, aki rám zúdította, hogy milyen sunyi Apa, aztán mondta, hogy neki így megfelel. Persze, hogy megfelel, pénzt ad Apa. Úgyhogy végülis elértem a célom, szupi. Eddig Szonjára vártam, aki elment mosdóba, de visszaért, úgyhogy majd folytatom az élménybeszámolót... Később.

18:09
Nos, sikeresen megvásároltuk Nellivel a KRESZ-tananyagot. Mert ugye online csináljuk mindketten, butaság lenne bejárni. Alig várom, hogy nekiállhassak! Elsősegély-tanfolyam pedig március 30., április 2. és április 3. napokon lesz, akkor mehetünk is!
Két perce köszöntünk el egymástól Nellivel és Szonjával, akikkel hárman együtt töltöttük a délután hátralevő részét fagyizással és lelkizéssel. Nelli elment próbára, sőt, felajánlotta Szonjának, hogy hallgassa meg a próbájukat, aki kapott az alkalmon, úgyhogy egyedül maradtam a szombathelyi csótón. Ami tökéletes alkalomnak ígérkezett arra, hogy gyorsan leírjak pár szép mondatot ebbe a csodás füzetbe. Bye, everyone!

03. 16.
Tina, aki örül a leendő jogsijának

Tina, aki örül a leendő jogsijának

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.




Annyira rossz, hogy rengeteg ember nől fel úgy, mint Szonja, hogy nem szeretik otthon és ő sem szeret otthon lenni. Szörnyű.

Mit tehetek?
-Minél több időt töltök vele délutánonként is!
-Sokszor meghívom hozzánk, hogy aludjon ott. Kár, hogy Anya nem szereti az ottalvós partikat, mert ez tényleg nagy segítség.
-Hozok neki sütit. Szar lehet, hogy nem engedheti meg magának, hogy azt reggelizzen, amit akar, úgyhogy a süti határozottan segítség.
-Támogatom a jogi pályáját lelkileg. Otthon nem kap bátorítást, azt hiszik, hogy már szülnie kellett volna. Basszus.
-Szerzek neki ismerősöket és barátokat, hogy ne én legyek az egyetlen, akihez fordulhat. Meg a fiúk, de ők komolytalanok.
-Össze kell hoznom őket Botival!

Újratervezés!Where stories live. Discover now