𝐀 𝐋𝐞𝐥𝐤𝐮̈𝐧𝐤 𝐍𝐚𝐩𝐟𝐨𝐠𝐲𝐚𝐭𝐤𝐨𝐳𝐚́𝐬𝐚: 𝐄𝐥𝐬ő 𝐤𝐨̈𝐧𝐲𝐯 [ 𝐃𝐫𝐚𝐜𝐨 𝐌𝐚𝐥𝐟𝐨𝐲 𝐅𝐅 / 𝟏𝟔 ]

II. Szerelmes lázadók

A lelkünk napfogyatkozása
Szerelmes lázadók
II.

A vonat begördült az állomásra, a megszokott csónakok helyett, viszont most kocsikra szálltunk fel. A kocsikat Thesztrálok húzták, amik egészen a Roxfortig szállítottak bennünket.

Ahogy belépek a Roxfort falai közé, azonnal elbűvöl a varázslatos légkör. Az ódon kőfalak és a füstölgő kémények között sétálva úgy érzem, mintha egy másik világba léptem volna. A Roxfortban mindig is otthon éreztem magam, és most is boldogan lépkedek a folyosókon, ahol a varázslók és boszorkányok nyüzsgése tölti be a levegőt.
Beléptünk a nagyterembe, majd a mardekár asztalához érve megcéloztam a szokásos helyemet. Viol és Enzo között.

– Sajnálom a vonaton lévő incidenst — szabadkozott Viola.

– Nem neked kellene ezt sajnálnod! — pillantottam az Enzoval szemben ülő Malfoyra.

– Igen, Silvius? — ráncolta össze a szemöldökét Malfoy.

– Pofa be, Malfoy!

– Hogy mersz így beszélni velem? — ráncolta össze a szemöldökét.

– Ugyan, Malfoy! Nyugodj meg, úgysem szeret senki. Nem kell az arrogáns, nagyképű viselkedésed, hogy elriaszd őket — néztem rá bociszemekkel.

– Undorító vagy, Silvius!

Messzire mentem volna? Lehet. Bánom? Nem.

– Nem unod még, Malfoy? — szólt közbe Enzo.

– Berkshire, neked nem osztottam lapot! — mutatta fel a mutatóujját.

– Gyerekes vagy — horkantam fel.

– Diákjaim! Idén két változás történt a tanári karban. — Kezdett bele mondandójába, Dumbledore. — Köszöntsétek Suette Polts tanárnőt a legendás lények értő gondozóját, aki Hagrid tanár urat helyettesíti. – Folytatta Dumbledore. – Hasonló örömmel mutatom be az új sötét varázslatok kivédése tanárt, Dolores Umbridge professzort!

– Köszönöm e meleg szívéjes üdvözlést! – lépett ki a tanári asztal mögül, egy már-már undorítóan rózsaszínben egy alacsony hölgy. – Csodálatos látni ezt a rengeteg mosolygós arcot, és csillogó szemet.

– Ki a franc ez? — kérdezte Blaise.

– Biztosra veszem hogy mindnyájatokkal nagyon jó barátok leszünk. – mosolygott ijesztően a pink nő.

– Ja, persze. – kiabálta be George.

– A minisztérium már régen is fontosnak tartotta az ifjú varázslók, és ifjú boszorkányok képzését. Jól lehet, minden igazgató bizonyos mértékig megújította ezt a nagy múltú iskolát.
Ne feledjük, hogy az öncélú újításokat nem szabad támogatni. Őrizzük meg, ami megőrzésre méltó. És javítsunk ott, ahol van min javítani. De a rossz szokásokat gyomláljuk ki könyörtelenül. – nevetett ijesztően.

– Köszönjük Umbridge professzor! Szavai igencsak tanulságosak voltak számunkra. – vette át a szót ismét Dumbledore.

– Idegesít ez a nő! — sóhajtott Pansy.

– A minisztérium tagja. Carlos ismeri. Fogadni mernék, hogy Caramel küldte kémkedni.

– Néha megijesztessz, Faye! — meredt rám Viola.

Időközben arra lettem figyelmes, hogy egy villa repül egyenesen az arcomba. Viszont valaki elkapta.

– Jössz egyel, Silvius! — forgatta a szemeit Malfoy. — Melyik hülye volt? — állt fel.

– Köszönöm! — hebegtem lefagyva.

– Úristen, Faye! — kapott a szájához Viola.

– Jól vagy? — Fordult felém Theo.

– Igen, jól — néztem Malfoyra.

𖡼.𖤣𖥧𖡼.𖤣𖥧

– Olyan helyes Lorenzo! — dőlt hanyatt az ágyon Viola. — Csak egyszer! Nem cserélnél helyet vele?

– Kizárt, hogy Malfoyal szemben üljek! — tiltakoztam kapásból.

– Ennyit igazán megtehetnél!

– Jólvan, meglátom.

Bementem a fürdőbe, majd levetkőztem. Beléptem a zuhany alá, megnyitottam a csapot, és hagytam, hogy a víz végig csorogjon rajtam. A zuhany alól kilépve egy törölközőbe csavartam magamat. Bekentem magam a kedvenc csokis testápolómmal, felvettem a pizsamámat, a hajamat megtöröltem.

– Na végre! Azt hittem már soha nem szabadulok! — rohant a fürdő felé Pansy, akihez még mindig Viola beszélt. Ha jól sejtem, Enzoról áradozott.

A szoba négyszemélyes. Viola Richmond a legjobb barátnőm, Pansy Parkinson, és Gemma Farley a szobatársam.

– Siess Parkinson! Én is mennék — kiabált utána Gemma.

– Olyan utálatosak vagytok! Faye! — nézett rám segítségkérőn.

– Én alszom — mutattam a párnámra, majd rá is hajtottam a fejemet.

– Tudjátok mit? Átmegyek Malfoyhoz lelkizni!

– Ne siess vissza! — morogtam.

Viola kilépett az ajtón, majd egyszerre vissza is jött.

– Ezt nem gondoltam át! — sietett az ágyához. — De azért még Malfoy is kedvesebb mint ti! — mondta sértetten.

– Meglennél lepve — horkantam fel.

– Te nem alszol? — kérdezte gúnyosan.

– Ha befejezed a beszédet, akár megis kísérelhetem.

– Gemma! Szerinted tetszek Enzonak? Gemma, neked ki jön be?

– Az eszem megáll — húztam a fejemre a takarót.

– Hát.. Theo igazán nem rossz — felelte Gemma bátortalanul.

– Lefogadom, hogy tetszel is neki! — folytatta Viola.

– Tudja, hogy létezik? — lépett ki a fürdőből Pansy.

– Majd én teszek róla! — határozta el magát Viola.

– Most aztán már igazán elhalkulhatnátok — morogtam a takaró alatt.

– Ne már! Faye, ne légy ilyen!

– Aludni szeretnék. Ha nem tűnt volna fel.

– Jó akkor aludj! — csapta be sértetten Viola, a fürdőszoba ajtaját.

– Hát ez hihetetlen! — fújtatott Gemma. — Megelőzött!