𝐋𝐨𝐬𝐭𝐛𝐮𝐫𝐲. Avagy az elveszettek királysága. Egy erdő közepén rejlik. A Silvius család már évszázadok óta uralkodik, és védi e királyságot. Olyan növények nőnek ott, amik életeteket menthetnek. Ám ha ezt valaki engedély nélkül leszedi, száműzi...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A lelkünk napfogyatkozása: Begyógyult seb III
Reggel van. Korán lementem a nagyterembe, és a Griffendél asztala felé vettem az irányt.
– Colette! — ölelt át Hermione. — Örülök, hogy látlak! Hogy vagy?
– Jól vagyok, köszönöm! — mosolyogtam.
– Jól nézel ki — mondta Harry. A megjegyzése hallatán enyhén lángba borult az arcom.
– Kössz — mondtam esetlenül.
– És te — fordultam Harry felé. – Hogy vagy? — kérdeztem.
– A körülményekhez képest, jól — válaszolta.
– Annyira gáz ez a helyzet! — sóhajtottam.
– Az, de nem is kicsit — felelte Ron.
– Sajnálom, hogy a vonaton nem tudtam közétek ülni, de nem találtalak bennetek — szabadkoztam.
– Ugyan, Coley! Semmi baj! — simította meg a kezemet Harry. Azt hiszem tetszik.
– Kiváncsi leszek, Umbridge professzorra. — fújta ki a levegőt Hermione.
– Rá én is — helyeseltem.
𖡼.𖤣𖥧𖡼.𖤣𖥧
Viola mellett ültem Sötét Varázslatok kivédésén. Mindenki a teremben volt. Már csak Umbridgere vártunk. Padma Patil épp egy papír madarat röpetett, ami hirtelen lángra kapott, és lezuhant a padjukra.
– Jó reggelt, gyerekek! – jött egy hang a terem végéből. – A rendes bűbájos fokozat. – írta fel pálcájával a táblára. – Ez a vizsga vár rátok. Rendes, Bűbájos, Fokozat. – ismételte. – De inkább csak rövidítve emlegetjük: RBF. Ha jól tanultok, nem marad el a jutalma. De ha lustálkodtok annak a következményei igen csak súlyosak. – mosolygott ijesztően, majd kiosztott egy rakás tankönyvet. – Tudom hogy a tantárgyban szerzett ismereteitek igen csak... hiányosak. Örömmel közölhetem, hogy idén egy gondosan felépített, a minisztérium által jóváhagyott tanmenetet követünk. Tessék? – Szólította Hermionet.
– Ez itt nem ír a védőbűbáj használatokról.
– Bűbájhasználat? – nevetett. – Nem értem miért kellene bűbájt használnotok az órámon!
– Nem fogunk varázsolni? – kérdezte Ron.
– Megismerkedtek a defenzívmágiával de biztonságos, veszélytelen módon.
– Dehát annak mi értelme? Ha megtámadnak minket az nem lesz veszélytelen. – szólt közbe Harry is.
– Főleg most? Ilyen időszakban? — tettem hozzá.
– Az órámon a diák jelentkezik ha szólni szeretne. A minisztérium álláspontja szerint, az elméleti ismeretek elegendőek ahhoz, hogy letegyétek a vizsgáitokat.
– Az elmélet hogy készít fel minket arra ami odakint vár? – vette át a szót ismét Harry.
– Semmi nem vár odakint kedvesem! Ugyan ki akarna megtámadni egy magadfajta gyereket?
– Hát nem is tudom, például Voldemort.
– Hát akkor tisztázzuk ezt a félreértést. Azt mondták nektek hogy egy bizonyos sötétvarázsló sok év után visszatért. – lépett Harry elé. Ez szemenszedett hazugág.
– Dehogy hazugság! Láttam őt, harcoltam vele! – csattant fel Harry.
– Tudjuk ki visszatért! Akár hiszi, akár nem, akár titkolják, akár nem, ez az igazság! És amikor bebizonyosodik, akkor egy rakás felkészületlen diák áll szemben a leggonoszabbal — csattantam fel.
Délután ötkor, ahogyan kérte, ott ültünk az undorítóan rózsaszín irodájában. Én és Harry. Csak mi ketten.
– Á, hát itt vannak! — lépett be. — Teát? — kérdezte.
– Nem kérek — mondtuk Harryvel szinkronban.
– A büntetésetek a következő: fogjátok a Pennát ami az asztalon van. Írni fogunk — mosolygott ijesztően.
– Nincs tinta — mondta Harry. Igen ez nekem is feltűnt.
– Ez egy olyan penna, amihez nem kell tinta! — válaszolta. — A mondat pedig így hangzik: hazudni bűn. Írjátok a lapra.
– Hányszor? — kérdeztem.
– Amíg el nem érjük a kellő hatást.
A pennát a papírra nyomtam, és elkezdtem írni. Hallottam, hogy Harry felszisszen mellettem. Lassan én is megéreztem a kézfejembe sújtó fájdalmat. Átnéztem Harryhez. Ott tátongott a kézfején a hazudni bűn felirat. Majd megjelent az enyémen is. Csakhogy az enyém perceken belül begyógyult. Lefogok bukni. Most mit tegyek? Carlos mihez kezdjek? Felpattantam majd kimentem a teremből. Hallottam Umbridge ördögi nevetését. Elég valószínű, hogy azt hiszi most a sírás miatt szaladtam ki. Minél előbb bekell tekernem gézzel, a sértetlen kézfejemet, különben Harry rájön. Annak pedig nagyon csúnya vége lesz. Ez az év nehezebb lesz mint hittem.