Szent Benjamin Akadémia

36.rész

-Te mit csinálsz?-döbbentem le, amint megláttam Raphaelt.

Ismételten a könyvtárban bolyongtam, ugyanis szükségem volt az egyik órámra egy könyvre, amikor is a polcok között haladva megpillantottam Raphaelt pont abban a sorban, ahol megtalálhattam, amit kerestem. E
Az angyal egy könyvtartó kocsit tologatott és arról pakolta vissza a példányokat.

-Neked is szia!-morogta vissza az orra alatt, mire akaratlanul is, de egyből mosolyra húzódott a szám. Akárhányszor meghallottam az angyal goromba hangját, mindig jobb kedvem lett.

-Szóval?-sétáltam oda hozzá-Mit művelsz?

-Visszarakom a könyveket a helyére.-felelte, miközben nyomatékosítva a mondanivalóját így is tett.

-Nem tudtam, hogy szoktál ilyet.

-Beszoktam néha segíteni.-vont vállat.

-Szóval akkor ezért kedvel téged ennyire a könyvtárosnéni. Rendesen lesokkolt, amikor ömlengeni kezdett rólad. Majdnem megkérdeztem, hogy ugyanarról a személyről beszélünk-e.-pimaszkodtam.

-Odavannak értem az emberek.-meredt rám amolyan "ez van" fejjel.

-Hát persze. Csak lenyűgözi, hogy a 21. században tudsz olvasni és szeretsz is.-vágtam vissza, mire Raphaelnek apró mosolyra húzódott a szája. Nagyon kicsi mosoly volt, de ez Raphaelnél felért egy vigyorral. Nekem pedig kétségtelenül megdobogtatta a szívemet.

-Na és te mit csinálsz itt?-tűnődött.

-Keresek egy könyvet.

-Mi a címe?

-A vad és a hontalan.

-Nagyon izgalmasan hangzik.-gúnyolódott, mire undokul néztem rá.

-Órára kell.

-Pedig már azt hittem ilyeneket olvasol.-csipkelődött, mire csak a szememet forgattam.

-Ennyire nem vagyok rászorulva.-mondtam, miközben a tekintetemmel ezt a bizonyos könyvet kezdtem el keresni.
Nem telt bele pár másodpercnél többe, amikor is kiszúrtam egy piros gerincű könyvet, amire pontosan ez a cím volt írva.

Az egyedüli probléma az volt, hogy iszonyat magasan volt.

Mivel nem volt kedvem elmenni egy létráért, kihasználtam a könyves kocsi nyújtotta lehetőségeket és felülve rá elkezdtem óvatosan feltérdelni, miközben a kocsi enyhén imbolygott alattam.

-Mit művelsz?-lépett oda a kocsihoz.

-Ott van fent a könyv.-nyújtózkodtam érte.

-Ugye tudod, hogy én is letudtam volna venni?

-Megoldom egyedül.-akadékoskodtam, miközben a kocsi egy fél centit arrébb gördült alattam a mozgolódás miatt és megkellett torpanom egy kicsit, le ne essek.

-Óvatosan.-fogta meg a kocsi szélét két oldalt Raphael, mire a segítségével sokkal stabilabban álltam, és már bátrabban nyúltam a könyvért.

Hiába térdepeltem a kocsin, a könyvet így is csak az ujjam végével értem el, így nagyon koncentrálva próbáltam kihúzni. Addig addig küszködtem, míg sikerült megmozdítanom és kihúznom. Győzedelmesen vettem magamhoz, amikor is a hiányzó darab miatt a polcon lévő könyvek megdőltek és már nem volt időm megakadályozni a bekövetkező katasztrófát.

A könyvek elborultak, én pedig ijedten sikkantva egyet ültem le vissza zökkenve a kocsira, miközben a fejem fölé emeltem a kezem, védve magamat a könnyzáportól.

Raphael is káromkodva támasztotta meg a fejem felett a kezét, miközben ő is a fejét behúzva hagyta, hogy leessenek a könyvek.

Mikor már nem hullott több az égből, és mindegyik példány hangos puffanással a földre vagy a mellettem lévő kocsira esett, akkor kinyitottam a szemem, és még mindig a kocsin üldögélve zavartan néztem rá Raphaelre, akinek csak a bosszús tekintetét láttam.