Szent Benjamin Akadémia

39.rész

A folyosón sétálva a jegyzeteimet lapozgattam. Nem volt meg az egyik része így biztos voltam benne, hogy a könyvtárban felejtettem. Hiába lapoztam át újra és újra csak nem volt meg az a fránya lap.

Bosszúsan indultam meg a szobámból vissza a könyvtárba, ahol még 10 perccel ezelőtt tanultam, amikor is valaki olyan sebességgel ment el mellettem, hogy a kezemben lévő lapok egy része fellebent és kihullt a kezemből.

-Basszus.-próbáltam utána kapni, de persze az összes szanaszét szóródott.

-Kristen?-lepődött meg a szélvihar, aki miatt ez az egész történt, mire szórakozottan döbbentem rá, hogy Tristan az.-Ne haragudj!-kezdte el kapkodva összeszedni a jegyzeteimet.

-Hova ez a nagy sietség?-nevettem fel. Még sosem láttam ilyen szeleburdinak a fiút.

-Dolgom van.-mondta zavartan, mire ráncba szaladt a szemöldököm.

-Neked meg mi bajod van? Mi ez a titokzatosság?-tettem karba a kezem kíváncsian, mire már szinte hallottam Tristan macsó válaszát a fejemben, de meglepetésemre ezt most figyelmen kívül hagyta.

-Találtam valamit.-szolalt meg halkan hosszú tétovázás után, mire egyből izgatottság lett úrrá rajtam.

-Hogy érted?

-A legendáról.-felelte, mire a szívem egy nagyot szaltózott.

-Mit?-léptem közelebb hozzá.

-Még nem tudok semmit biztosan...Ez csak egy feltevés. De most sietnem kell. Ha találok valamit akkor szólok.-indult meg vissza a kollégiumba, mire mielőtt még megszökött volna előlem a karjánál fogva megállítottam.

-Mond el mivan, Tristan!-meredtem rá szigorúan, mire a fiú egy darabig a szemembe nézve latolgatta az esélyeit velem szemben majd egy nagy sóhaj kíséretében bólintott.-Mit találtál?

-Egy régi könyvben olvastam, hogy a fehér farkasok képességei eltérőek. Van, hogy évszázadokon keresztül ugyanazok a képességek jelennek meg minden fehér farkasnál, de előfordulhatnak az új generációkban változások, fejlődések vagy akár egy teljesen új képesség is kifejlődhet. Mivel ezeknek a képességeknek feltárása elég nehéz amiatt, hogy nem is tudják az adott egyednél, hogy mi lehet az, ezért száz évvel ezelőtt rájöttek, hogy a csípős parásgerebenből készült főzett képes előhívni a fehér farkas képességeit.-hadarta el.

-Mi az a parásgereben?-értetlenkedtem.

-Egy gombaféle.

-És ez úgy működne, mint a sárkányfű?-tanakodtam.

-Elvileg hasonlóan igen, de a sárkányfűt elég megszagolni, míg ezt megkell főzni és a levét meginni.

-Hű!-ámultam el a lehetőségen, hisz végre végre kiderülhetne arról valami, hogy mi is vagyok igazából.

-De ez nem biztos, hogy igaz. Csakis egy könyvben találtam róla feljegyzést, így nem biztos forrás.

-Akkor is megkell próbálni. Hol találunk ilyet?

-Elég látványos növény, így könnyű rálelni, viszont az akadémia területén nincs ilyen.-húzta el a száját, mire total lelombozódtam.

-Biztos?

-Ismerem az egész erdőt, Kristen. Nincs ilyen.-erősítette meg a mondanivalóját.

-A francba!-csaptam rá a lábamra.

-Viszont...-mosolyodott el halványan-a kapun túl tudom, hogy van. Nem egyet láttam, amikor beköltöztem ide.

-Oda nem tudunk kimenni.-közöltem vele a nyilvánvalót, hisz az akadémia levolt zárva. Nem lehetett elhagyni a területét.