Maffia szíve

21.rész.

A nap további része hamar el telet. Nem történt semmi érdekes. Majd a csengő hangjára leszek figyelmes. Az ajtót ki nyitva a legjobb barátnőm Hanna ált az ajtóban. Amint meglátott a nyakamba ugrott.
- Annyira hiányoztál.- mondja és szorosan ölelt.
- Te is hiányoztál.- mondtam,majd elváltunk egymástól és be mentünk a nappaliba,ahol elmeséltem mindent.
- Na ne te komolyan egy maffia vezér felesége lettél? - kérdezi ki kerekedett szemekkel.
- Igen.
- És te tényleg bele szeretél? - kérdezi.
- Igen.
- Na jó ez nekem sok.
- Na várj ha ez sok akkor mit kezdesz a következő hírrel.
- Milyen hírrel?- kérdezi kiváncsian.
- Terhes vagyok.
- Hogy miiii? ÁÁÁÁÁ- kiabált.
- Nem ez nem lehet igaz,neked babád lesz.- mondj még mindig kiabálva.
- Igen Hanna kis babám lesz.
- Na jó ez tényleg  pont az i tetején.- mondja.
- Igen az.
- Na és kis lány vagy kis fiú?
- Még nem lehet tudni.- mondtam.
- És az apjának el mondod?
- Nem, ha rajtam múlik soha nem tudja meg, és téged is kérlek hogy ne mond el senkinek.
- Jó persze, és a szüleid?
- Elsőre ki akadtak, de el mondtam mindent és most támogatnak,mármint anya, apám még a szemembe sem mer nézzni. - mondtam szomorúan és Hanna megölelt.

Majd még beszélgetünk,de sajnos menni e kellet. Én tovább folytattam pakolászást,épp zenét hallgatok és takarítgatók egész jól haladok amúgy, csak egy a bökkenő még hozzá az hogy éhes lettem. Ki mentem a konyhába és gyorsan össze állítottam valami kaját,majd békésen el fogyasztottam. A nappaliba érve leültem a kanapén és filmet nézztem volna ha az a rohadt csengő meg nem szólalt volna. Fel álltam és el ballagtam az ajtóig, az ajtót ki nyitva Zen- el találtam szembe magam. Aki sötét kék inget viselt egy fekete farmerral.
- Szia.- köszön, de én csak némán nézztem rá.
- Te mit keresel itt? - kérdezem felvont szemöldökkel.
- Bocsánatot szertnék kérni.- mondja, én meg ott álltam és csak néztem mint borjú az új kaput.
- Tessék?
- Igen jól hallottad.- mondja,de én még mindig nem fogtam fel az amit mondott.
- Én ezt nem értem.- közöltem vele.
- Figyelj én téged nem akartalak bántani csak Christiant.- mondja.
- Szerintem ezt ne az ajtóban beszéljük meg.- mondtam,majd mutattam hogy jöjjön be,majd a nappaliba leütünk.
- Mért is akartad Christ bántani.- kérdezem érdeklödve.
- Mert Christian megölte az apámat.- mondja teljes komolysággal.
- Hogy Chris?
- Igen, az apja és az én apám régebben barátok voltak, majd az egyik szálitmány miatt összevesztek, és annyira fajult a dolog hogy összeverekedtek, mire Christian és én oda értünk már javábban ütötték egymást. Christianal próbáltuk szét  választani őket,de nem sikerült. Majd Christian elő rántott egy fegyvert és lelöte az apámat aki azon nyomban meghalt.- mesélte és szemében láttam a szomorúságot.
- Sajnálom. Akkor ti régebben Chrisel barátok voltatok? - kérdezem.
- Igen azok. Jázmin esköszöm, hogy téged nem akartalak bántani, jó igaz megfordult a fejemben hogy ha téged bántlak akkor Christian- nak fájni fog,de utána rá jöttem hogy te nem tehetsz semmiről, viszont azt sem hagyhattam hogy apám halálát ne bosszújam meg. Kérlek bocsáss meg.- mondja egy szuszra, valamiért úgy érzem hogy őszintén beszél és hogy megbízhatók benne.
- Megbocsátok.- mondtam.
- Köszönöm, de tényleg és ha nem haragszol akkor én mennék is.- mondja, majd ki kísértem az ajtóig, épp ki ment volna,de utána szóltam.
- Várj Zen! - megfordult és kérdőn nézz rám.
- Tessék?
- Köszönöm az őszinteséged.
- Úgyan ez a legkevesebb.- mondta, majd intett és elment.