Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~

29. Fejezet

Ahogy a konyhában csendben álldogáll és mosogat, azon gondolkozik hol lehet..? Vajon minden rendben vele? A nappaliból halkan szűrődik ki az esti híradó hangja, s egy autó parkol le a ház előtt. Értetlenül összehúzza szemöldökeit, s egy nagy sóhajtás után megtörli kezeit. Éppen lépett volna el a pulttól, hogy az ajtóhoz mehessen, mikor a ház csengője megszólalt. Ismét összeráncolta megfáradt orcáján az izmokat, s elindult az ajtóhoz. Lassan haladt el a nappaliban, a kanapén újságot olvasó férje előtt, s a bejárati ajtó kilincsére hejezte csontos, ráncosodó ujjait. Ahogy kinyitotta az ajtót, a szíve kihagyott egy ütemet.

-Jungkookie? - Kérdezte halkan, könnyesedő szemekkel. Fittyet sem vetett a fia mögött álló, komoly tekintetű férfire! A fiú torkában a gombóc ismét nőtt egy picit, de pont eleget ahoz, hogy levegőt se tudjon venni.

-Szia anyu.. - Tördelte ujjait egy reszketeg sóhaj kíséretében. Hónapok óta nem látta az anyukáját. Fogalma sem volt róla, hogy mi lesz az asszony reakciója.

-Kicsim.. - Ölelte magához elpityeredve. - Kihyun, a fiúnk itthon van! - Kiabált be a lakásba míg lassan araszolt hátra. Szapora léptek hangja szelte át a lakást, s az ötvenes éveiben járó férfi egy hitetlen arckifejezéssel vizslatta a fiát.

-Hát tényleg itt vagy te kis Hangoska!- Ölelte magához fiát ő is. - Merre jártál fiam? Mi történt? És.. - Tekintetét a csendben somolygó Taehyungra vezette aki szerelmes csillogással szemeiben, nézett Jungkookra. - Gyertek be gyermekeim, úgy hiszem sok dologról lesz most itt szó, kint pedig hideg van! - Intett a nappaliba. A két jövevény betért a házba, s a nappaliban helyet foglaltak szorosan egymás mellett. Egy papír lap nem fért volna el köztük, bár nem kulcsolták össze ujjaikat, még csak meg sem fogták a másik kezét, lehetett látni mi is van köztük! Ám azok a szívás és harapás nyomok a nyakaikon, igen csak árulkodók voltak, Jungkook szülei nem szóltak egy szót sem.

-Anyu.. Apu... Ahm.. Hol is kezdhetném.. - Sóhajtott a fiú. Szíve a torkában dobogott, s mintha egy hatalmas kő próbálta volna meg összenyomni őt! Fuldoklott és kavarogtak a gondolatai. Hol kezdhetné? Mit mondhatna? Hogyan?

-Hát fiam, kezd az elején! - Mosolyodott el Kihyun. A kis Jeon fiúcska párjára nézett segélykérőn, Taehyung pedig csak egy aprót bólintott jelzésképp, hogy ami a csövön kifér, mondja csak.

-Ahm.. - Egy reszketeg sóhaj hagyta el ajkait és remegő jobbját összekulcsolta Taehyung ballosával. A szülőknek azonnal feltűnt ez az apró mozzanat, így nem kicsit képedtek el, de továbbra sem mondtak semmit. - Szóval.. Amikor azt mondtátok teljesen mindegy, hogy kibe leszek szerelmes... Uhm... Szerintem nem pont így gondoltátok.. - Sandított Taehyungra. A férfi egy aprót kuncogott, majd egy apró puszit nyomott Jungkook fülére.

-Fiam, nincs azzal semmi baj, ha meleg vagy! - Mosolygott az édesanya.

-Uhm.. Tudom nem amiatt vagyok ideges.. - Nézett a szüleire. Tekintetét édesapjára ragasztott, majd remegő hangon megszólalt. - Apa.. Nem akartam szégyent hozni a családi rendőr jelvényre.. De.. Esküt szegtem, nem is akár milyen módon.. - Szemeit egy pillanatra lehunyta, nagyot nyelt, s egy reszketeg sóhaj kíséretében ismét felnyitotta szemeit.

-Fiam? - Kihyun felhúzta a szemöldökét, s előre dőlt. - Ne viccelj, esküt szegtél?? Azt ne mondd nekem, hogy komolyan beszélsz! - Morgolódott. Kook teljes testében megremegett és párja kezére szorítva próbálta állni apja tekintetét. Taehyung ismét egy apró puszit nyomott a fiú fülére, majd halkan odasúgott neki valamit.

-Ügyes vagy Szerelmem, menni fog! Itt vagyok veled! - Egy komoly arckifejezés öltött magára, s a szülőkre vezette a tekintetét.

-Halljam fiam! - Köszörülte meg torkát a ház ura. - Mit tettél, hogy megszegted az esküd? - A férfi szavai nagyon keménynek hangzottak, hiszen halál komolyan beszélt. Még tulajdon felesége is megborzongott. Ebben a családban nemzedékek óta minden férfi rendőr volt.. Mondhatni Kook erre a feladatra született. Vagyis az apja szerint biztosan. Kihyun nagyon ideges lett ahogy Jungkook azt mondta; esküt szegett! - Kirúgtak? -