Megveszve Egymásért (+18)

Első fejezet

2019. január 4.

Nem tudom, mikorra vált szokássommá, hogy szex után rágyújtsak, de most kifejezetten jól esik minden egyes slukk. Hosszasan szívom be a maró kátrányos füstöt és még hosszabban eresztem ki, miközben a füstben gyönyörködöm. Had kaparja végig a légcsövem, és altassa el bennem a megmaradt tüzet, ami lassan akar csak szűnni a testemben.
Még mindig reszket a kezem, ahogy az ágy mellé hamuzok lustán, nevetnem kell magamtól és az előbb átélt orgazmustól. Jesszusom!
- Mi olyan vicces? - kérdezi halkan, még pihegve az ismerős srác, miközben elnyújtózik a fehér pléden, felfedve a hasát és az annyira imádott köldökét, amit oly sokszor csókoltam. A tekintetem azonnal végig pásztázza a területét és a mosolyom csak szélesedik. - Na, mi az? Nem volt elég?
- De, még több is, mint szerettem volna kapni. - nézek fel kipirult arcára, és ő rám nevet. Mennyire imádni való ez a szép mosoly. És a kissé kiálló első fogai, és a karamell színű szemei és a nyakán a bőr, ahogy megfeszül az érintésem alatt. - Jól áll neked ez a "Most dugtam haj", azt tudod? - kapok az egyik szőkés tincse után, mielőtt elkaphatná a kezem és a hasára tehetné, jelezve égnek meredő férfiasságát. Azonnal megmarkolom és kezdem el lassan masszírozni.
- Lily... - szorítja össze a száját kissé morcosan és tudom, hogy oda lett a játékos időnek. - Már párszor megbeszéltük a dolgokat. Dolgozok a hét majdnem minden napján, egyedül a szombatjaim a szabadok, és azt is folyton veled töltöm, ha tehetem.
- Vehetnél ki szabadságot. - húzódok közelebb hozzá és úgy folytatom a babrálást. Finom, puha és nagyon jó illata van, ahogy közelebb hajolok a nyál a számban összecsordul. - elmehetnék egy hétvégére valahova. Aspenbe, vagy mittom én!
- És akkor ki marad a cégnél? Hm? - vonja fel kérdőn szemöldökét, és kissé felkönyökölve néz velem farkasszemet. - tudod jól, hogy fontos dolgokat csinálok, nem lehet csak úgy kivenni egy kis szabadságot.
- Tudom! - eresztem el mélabúsan és szívok egy utolsót a cigimbe, majd ahogy vissza fordulok hozzá, a szabad kezemmel közelebb húzom magamhoz és felé hajolok. A meztelen mellkasa az enyémhez ér, finom, meleg bőre az enyémhez nyomódik és ahogy rá nehezedek csípőből, szakaszossá válik lélegzete. Ám abban a pillanatban, ahogy a szájához hajolok, rögtön tudja mi a tervem vele és szétnyitja ajkait én pedig lassan eresztem ki a füstöt az ő szájába. Nagyot lélegzik, majd az orrán fújja ki azt, miközben egy letörölhetetlen Hollywood mosolyt villant. - Csak jó lenne néha több! - suttogom, ahogy az ajkunk összeér beszéd közben. - Még több!
Kissé váratlanul ért a támadása, de ahogy megéreztem édes ízét, azonnal átkapcsol az agyam.
Sosem tudnám őt megunni!
Késő délutánra járt, mire már a zuhanyzáson túl voltunk.
Folyton folyvást oldalra pillantottam, és néztem, miként húzza fel a boxerét és öltözik fel a kényelmes farmernadrágjába, majd lazán magára kapja a fehér pólóját. Szép, kissé fehér, de nem sápadt bőre van és kidolgozott felsőteste, olyan, amit minden nő órákon át tudna nézegetni.
- Akkor holnap? Kávé ahogy szokott? - kérdi, miközben a haját igazítja a tükrömben, majd onnan felnézve rám, elmosolyodik és felém fordul. - Ahj, tudod jól, hogy ha így nézel rám, meg tudnálak enni! - Mezítláb lép elém és magasodik fölém, majd a kezei közé veszi az arcom és lágyan megcsókol. Még mindig puha és édes.
- Hm! - nyögök fel halkan és most én távolodok el tőle. - Ne csináld, mert menten leteperlek és úgy duglak meg, hogy ketté áll a füled. - a hangom érdes az elfojtott vágytól és érzem, hogy a gyomrom párszor bukfencet vet a gondolatra. - Menj, mielőtt lekésed a repülőt!
- Mehetek az egyel későbbivel is. - suttogja, míg keze a nyakamra vándorol és onnan a trikóm szegélyéhez. - Kíváncsi lennék arra a dugásra.
- Ha hazajössz, megleplek vele és az új játékszerrel, oké? - nézek fel rá és látom az izgalmat a szemében. - Igen, mondtam, hogy beszerzek egy újat.
- Bár igen csábító az ajánlatod, - néz végig rajtam, úgy, hogy összefut a nyál a számban - Megelégednék én a kezeddel is. - lassan fogja meg a kezem és összefonja az ujjaimat az övével. - De igazad van, mennem kell! Ez fontos tárgyalás, nem cseszhetem el, a cégem jövője múlik rajta! - Lassan fordítja maga felé bal karomat és emeli a szájához, majd végig csókolja a belső felét a könyökömtől a csuklómig és vissza. - Hiányozni fogsz!
- Már most hiányzol, drágám. - simítom végig frissen borotvált arcát és megcsókolom őt.
A csókja közben, elfog egy ismerős érzés és most a gyomrom nem azért vet bukfencet, mert meg akarom őt dönteni, hanem mert félek.
Félek, hogy nem tér vissza hozzám!
Hogy egyszer ő is elhagy...
Nehéz a búcsúzkodás a reptéren, hosszasan öleljük egymást, már bemondták a járatának a számát is, be kéne szállnia, de ő se tud és én se akarom, hogy elengedjen. Mégis egy közös nagy sóhaj után szétválunk és ismerős műmosolyt erőltetek az arcomra, miközben integetve búcsúzok tőle és végig nézem, hogyan lépked el tőlem, egyre távolabb.