Baby Heaven's in your Eyes ~ L.S [magyar fordítás] BEFEJEZETT

17.

- Szóval mikor lesz ez az utazás? – kérdezte Louis apja egy héttel később, egy vasárnapi vacsora közben.

- Két hét múlva. Tizenharmadikán.

- És hol fogsz megszállni?

- A Sandersonban.

- És mikor kell fizetnünk?

- Valószínűleg ezen a héten.

- Ezzel kapcsolatban Manchesterben leszek a hétvégén egy üzletkötés miatt. – mondta az apja.

Louis bólintott, de nem igazán törődött vele, hogy őszinte legyek. Csak az érdekelte, hogy kifizesse Harry szobáját, hogy együtt eltölthessék az éjszakát. És nem is lett volna olyan nagy baj, ha Louisnak nem lenne valami terve.

100%-ig biztos volt benne, hogy szexelni akar Harryvel. Annyira szerelmes volt, hogy az már fájt és fogalma sem volt, hogy Harry egyáltalán kedveli-e őt több, mint barátként vagy sem, de azt akarta, hogy Harry elvegye a szüzességét. Úgy tervezte, hogy ugyanazon az úton szakít majd Eleanorral. Szóval igen, igazán eseménydús és idegőrlő lesz.

Másnap reggel úgy döntött, hogy Harryt Ramones pólóját veszi fel az iskolában. A blézeren és a nadrágon kívül nem volt szigorú szabályzatuk, de a szülei szerették a gondolatot, hogy az iskolában mindig inget viseljen.

Végig begombolta a blézert, és megigazította a gallérját, mielőtt elhagyta a szobáját.

Barbara volt az első, aki rájött, hogy az a póló Harryé, de csak azért, mert látta korábban Harryn.

- Szép póló. – bókolt neki ebéd közben. – Honnan szerezted, a barátodtól?

Louis felnézett, és hamis mosolyt küldött Eleanorra, aki feléjük közeledett a tálcájával.

- Talán. – motyogta neki, amikor a barátnője leült vele szemben.

- Nagyon izgatott vagyok a londoni utazás miatt! Délután elengednek, hogy elmenjünk Oxfordba! És nézzük meg, hol fogunk élni, ha végeztünk!

Ó Istenem.

- Igen...ez nagyszerű.

- Valami gond van?

- Nem, csak ma nagyon rossz a saláta.

Felhúzta az orrát, megfogta a villáját és nekilátott a csirkéjének.

Üzenetet küldött Harrynek az utolsó órája előtt amikor a mosdóban volt, hogy megbizonyosodjon róla, hogy suli után még mindig elmennek Louis nagybátya szállodájába.

Louis: szóval ma is megyünk? :)

Harry: igen

Harry: értem jönnél suli után? Annyira izgatott vagyok, hogy lássam :D

Louis: Igen, Harolddal megyek érted a Lamborghinivel

Harry: A fenekedre gondoltam, de... :/

Louis az ajkába harapott, amikor megszólalt a csengő, hogy kezdődik az óra, és ezt tudta el fog késni. De azon kapta magát, hogy önmagával vitatkozni, hogy meg kell-e tennie ezt az őrült dolgot, ami megfordult a fejében.

Bassza meg, gondolta, mielőtt lehúzta a nadrágját, és hátat fordított a tükörnek. Megnyitotta a kamerát és elkészítette a képet magáról, megbizonyosodva arról, hogy az ajkába harapott ártatlanul, és hogy a feneke látható legyen a tükörben.

Fülig elpirult, mire felhúzta a nadrágját és rányomott a küldés gombra. Ezután rögtön rohanni kezdett az órájára nem volt ideje megnézni a telefonját Harry válasza miatt.

Louis érezte, hogy megrezzen a telefonja a zsebében, tíz perccel később az osztályteremben, diszkréten előhúzta, hogy megnézze. Majdnem felsikkantott a fényképen, amit Harry küldött vissza.

Harry: nagyon jól nézel ki kicsim

A szöveg alatt volt egy kép, amin Harry kemény farkának körvonaláról a farmerjában. Úgy tűnt, hogy az osztályteremben készült, és Louis nem csak azért mosolygott, amit Harry mondott neki, hanem azért is mert, ez azt jelentette, hogy Harry órára jár, és valójában erőfeszítéseket tesz.

Amikor kicsöngettek, Louis nem is lehetett volna boldogabb. Meg kellett várnia, míg a legtöbb ember elmegy, hogy ne lássák, amint áthajt az állami iskolához.

Negyed három volt, amikor végre beszállt a kocsijába, és elhajtott vele Harry iskolájához.

Harry a Bentleyje mellett várt keresztbe tett kézzel és komoly kifejezés az arcán.

- Szia. – mondta Louis, miután kinyitotta az ajtókat.

- Szia. Vissza tudnál hozni ide, miután végeztünk, hogy hazavigyem a motorom? – kérdezte Harry, amikor beszállt.

- Természetesen.

- Amúgy szép felső.

- Gondolod? – mosolyodott el Louis, majd vezetni kezdett.

- Mhm. Jobban áll rajtad.

- Sajnálom, hogy várnod kellett. Megkellett várnom amíg mindenki elmegy.

- Nincs baj. Bementem a mosdóba, szóval nem vártam olyan sokat.

- Ó? – nyelt egyet Louis, és próbált az útra koncentrálni.

- Tetszik, hogy kezd magabiztosabb lenni.

- Mindig magabiztos vagyok melletted, ne hízelegj magadnak. – viccelődött Louis, Harry pedig elmosolyodott.

- Mármint a saját testeddel.

Louis elfordította a fejét, és Harryre nézett egy pillanatra.

- Felerősíted az egomat. – ismerte be.

- Tényleg? – ugratta Harry.

Louis bólintott, és bekapcsolta a rádiót.

Öt perccel később megérkeztek a szállodába és Louis oda adta a kocsikulcsát az inasnak majd Harry felé fordult, tekintetét rászegezve.

- Nem választhattál volna egy másik napot amikor kosárlabda mezben vagy?

Harry lenézett magára, majd újra fel Louisra.

- Kivettem a piercingjeimet.

Louis elmosolyodott. – Jól nézel ki.

- Kösz. És köszönöm, hogy ezt teszed; a beszélgetésért a nagybátyáddal és minden.

- Mindenesetre is akartak felvenni pincérnek valakit. Rendesen fizet, megkérdeztem. Ezer font havonta.

- Ezer? Szent ég.

Louist lenyűgözte, hogy Harry milyen izgatott lett az összeg hallatán, összehasonlítva az apjával, aki ennyit keresett óránként.

A nagybátyja az előcsarnokban várta őket, széles mosollyal az arcán üdvözölte mindkettőjüket.

- Louis! Örülök, hogy látlak! És te biztosan Harry lehetsz?

- Örvendek. – mondta Harry, és megrázta a kezét.

- Körbevezetlek egy kicsit, és elmagyarázom mit kell tenned, akkor tudsz már holnap kezdeni?

- Nem kell interjút adnom, vagy? – kérdezte Harry.

- Ó, nem, Louis biztosított róla, hogy nagyszerűen dolgozol, és én megbízom benne.

- Ó, akkor rendben.

Louis leült az egyik kanapéra a hallban, miközben megvárta, amíg a nagybátyja körbevezeti Harryt, fél óra múlva már végeztek is.

- Gondolod, hogy tetszeni fog itt? – kérdezte Harryt, miközben az inashoz tartottak felvenni a kulcsot.

- Igen. Köszönöm.

Harry kedvesen mosolygott rá, Louis pedig vissza mosolygott, beszállt az autójába, miután jattolt a férfinek.

- Mit fogsz csinálni, miután kitettelek? – kérdezte Louis.

- Ömm, elszívok egy cigit, majd hazamegyek. Kaptam ma házit

- Meg fogod csinálni a házi feladatodat! – mondta Louis kellemesen meglepődve.

- Két nap múlva van egy matekvizsgám, és át kell mennem jó osztályzattal.

- Ha már az iskoláról beszélünk ömm. Akkor jössz Londonba a többiekkel?

- Megtenném, de nem hiszem, hogy addigra kapok fizetést.

Louis a szemét forgatta. – Kifizetem a szobádat.

- Nem.

- Nos, gyakorlatilag az enyémet fogom fizetni, hiszen én is ott alszom.

- Te is?

Louis bólintott.

- Mi van a barátnőddel?

- Kiszökhetek, ha elalszik. És azt tervezem, hogy szakítok vele az utazás alatt.

Harry felvonta a szemöldökét, majd elmosolyodott.

- Miért?

- Hogy érted, hogy miért? Mert nem látom vele van jövőm.

- Nem, úgy értem, miért most?

- Mert... – Louis nyelt egyet, nem volt biztos benne, hogy kellene valamit mondani arról, hogy teljesen szerelmes belé. – Lehet, hogy tetszik valaki más.

Harry elmosolyodott, és felé fordította a fejét, hogy ránézzen.

- Ó, igen, ki?

Louis vállat vont. – Valami punk seggfej, aki határozottan nem jó nekem.

- És tetszel neki?

- Nem tudom, tetszem? – kérdezte Louis, és kérdőn nézett rá, miközben lelassított Harry iskolája előtt.

- Talán. – mosolyodott el Harry, Louis pedig az érezte, hogy a gyomra bukfencezett egyet.

Harry kinyitotta az ajtót, és megvárta, hogy teljesen kinyíljon, mire Louishoz fordult újra.

- Köszönöm, igazán...kedves vagy. Viszlát holnap.

- Itt is elszívhatod a cigidet. – kapta magát Louis azon, hogy szinte teljesen rohanó hangon mondta. Nem akarta, hogy Harry még elmenjen.

- Lehet? – kérdezte Harry meglepetten.

- Igen, de tartsd nyitva az ajtót.

- Akkor rendben.

Harry hátradőlt az ülésen, és kivett egy cigarettát a dobozból, amit a szűk farmer zsebében tartott.

Louis nézte, ahogy meggyújtja, és egy hosszú slukkot szívott belőle. Szemei ​​a balra csuklójára, vándorolt, Louis meglepetésére a halványodtak a fehér vonalak.

- Kezd jobban kinézni a csuklód.

Harry lenézett rá.

- Igen, már egy hónapja tiszta vagyok.

- Nagyszerű! Mi késztetett arra, hogy abbahagyd?

Harry az ajkát rágta. – Tulajdonképpen te.

- Én? – kérdezte Louis a szemébe nézve, és rendkívül büszke és boldog volt emiatt.

- Most bámulsz. – mondta Harry.

- Mert nagyon dögösnek nézel ki, amikor dohányzol.

- Sörétes fegyvert akarsz?

- Olyan mintha füstöt tennél a számba?

- Olyan. – mondta Harry szórakozottan.

- Rendben. De ezt korábban is megtetted.

- Akkor egészen biztos vagyok benne, hogy gáz voltam.

- Ugyanaz. – mondta Louis, és Harry megszívta a szálat mielőtt az arcát Louis felé fordította.

Louis nem tudott nem buta arcot vágni, mert annyira szerelmes volt, Harry pedig egyenesen az arcába engedte a füstöt, amin nevetnie kellett.

- Ne vágj vicces arckifejezéseket! – tiltakozott, de Louis megrázta a fejét.

- Úgy nézel ki, mint egy béka, amikor felháborodsz.

- Hééé.

- Az én véleményem. – nevetett Louis, Harry pedig duzzogva, egyedül fejezte be a cigarettája végét.

- Nos, most mennem kell, és te is ezt tehetnéd hacsak nem akarod, hogy a szüleid újra megbüntessenek hét hétre.

Louis a szemét forgatta. – Nem fognak megbüntetni.

- Ha te mondod.

- Igazából csalódott vagyok. – ismerte be Louis, szíve hevesebben vert, amiatt, amit mondani akart.

- Miért?

- Útfejet* vártam.

Harry szeme elkerekedett.

Louis soha nem vallaná be, hogy tudta mit jelent az 'útfej' azért tudta, mert mostanában pornót nézett miközben kiverte magának. Rájött, hogy nem is olyan nehéz, mint gondolta.

Így amikor Harry fölé hajolt, hogy megnyomja az ajtózár gombot, beharapta az ajkát miközben várt.

- Útfej? Mit szólnál, ha most csak fejjel? – kérdezte Harry, mire Louis kétségbeesetten bólintott, miközben Harry kicsatolta a nadrágját.

Harry megmarkolta a farkát, és könnyedén kihúzta. Nyelvével végigsimított a hegyén néhányszor gyorsan, mielőtt teljesen bevette volna a szájába.

Louis lehunyta a szemét, és hátrahajtotta a fejét mert ez volt a legjobb módja annak, hogy élvezze. Megborzongott, amikor Harry végig csókolta a farkát, és megnyalta a makkja alját.

Amikor kinyitotta a szemét, azt találta, hogy Harry egyenesen a szemeibe bámul, a farka betöltötte a száját, és az állán folyik már a nyála.

Nem tehetett róla, felemelte a kezét, hogy belegabalyodjon Harry hajába, és fel-le emelgesse a farkán. És baszki, Harry olyan jól csinálta, hogy még csak nem is öklendezett. Többször megütötte a torka hátsó részét, és igazából dugni kezdte Harry száját, amíg egy halk nyögéssel a szájába nem élvezett.

Beletelt néhány pillanatba, hogy megnyugodjon, és Harry egyenesen tudjon ülni, a száját törölgette a kézfejével.

- Jó volt? – kérdezte, mire Louis bólintott.

- Akarod, hogy én...

- Nem, minden rendben van. – biztosította Harry annak ellenére, hogy Louis kissé bűnösnek érezte magát.

- Biztos vagy benne?

- Igen, Louis.

- Akkor rendben.

- Akkor holnap találkozunk. – mondta Harry és odahajolt hozzá, és egy csókot nyomott a szája sarkára mielőtt kiszállt a kocsiból.

Louis megvárta, hogy megbizonyosodjon róla Harry épségben elvezetett, és csak ezután indította be az autóját, hogy hazavezessen.

***

- Hogy megy? – ez volt az első dolog, amit Louis kérdezett, amikor másnap felhívta Harryt a szünetében.

- Nagyon jól! Valaki húsz font borravalót adott nekem! Huszat! – mondta izgatottan a telefonba.

Louis felnevetett. – Tudtam, hogy tetszeni fog. Mikor végzel?

- Amikor úgy döntesz, hogy leszállsz rólam. – válaszolta és el tudta képzelni, hogy Louis ettől elpirult.

- Nem, de most komolyan

- Azt hiszem, hétkor. A műszakjaim négy órások.

- Tudok számolni. – mondta Louis, és Harry szinte hallotta mosolyogni.

A konyha ajtaja kinyílt, és Amy, az egyik pincérnő lépett be az egyik rendeléssel.

- Harry, a hátsó VIP-asztalhoz pincér kell és te vagy az egyetlen, aki szabad. 5. asztal.

- Mennem kell Lou, de holnap még mindig elhozol munkába, igaz?

- Persze. Szia.

- Szia.

Harry letette a telefont, és a farmerja hátsó zsebébe csúsztatta, mielőtt megfordult és felkapta a kis jegyzettömböt a pultról.

Tudta, hol vannak a VIP asztalok; volt hátul egy kisebb szoba sokkal elegánsabb terítéssel és nagyobb csillárok lógtak a plafonról. Arról nem is beszélve, hogy a világítás halványabb volt, és még egy zártkörű zenekar is volt egy kis színpadon.

Gyorsan megtalálta az ötös asztalt, közvetlenül a sarokban az ajtónál. Megesküdhetett volna, hogy felismerte az széken ülő férfit, de nem nagyon tudta elhelyezni magában.

- Hello, én leszek a pincérük ma este, Mr..?

- Tomlinson. Christian Tomlinson.

Oh

OH

Talán meg kellene kérdeznie Harrynek, hogy ismeri-e Louist? Nem volt teljesen biztos benne, hogy ő Louis apja, csak 95%-ban.

- És ön akkor biztosan Mrs. Tomlinson. – mosolygott le a barna hajú nőre.

- Ó, n...

- Üzletkötés miatt vagyunk itt. – szólalt fel Louis apja, mintha Harry az alkalomról kérdezett volna. – Szeretnénk egy üveg Chateau Margaux-t és két menü.

- Persze, mindjárt hozom. – mondta Harry, és kíváncsian a hölgyre nézett. Már látta Louis anyját és ez biztosan nem ő volt. És megvolt róla győződve, hogy ez minden, csak nem egy normális üzletkötő találkozó.

Felkapta a borosüveget, amit Mr. Tomlinson kért, és nem igazán lepődött meg, amikor meglátta, hogy ez a legdrágább bor náluk csaknem százezer fontba került. Kicsit nevetséges volt, de Harry ismerte Louist.

Elmosolyodott, amikor Louisra gondolt menet közben az asztalhoz két menüvel az egyik kezében a másikban pedig egy borosüveggel.

Úgy döntött, úgy tesz, mintha nem ismerné Louis egészen addig, amíg kitalálja, hogy ez a nő szerető volt-e vagy sem.

Végül a legdrágább menüt rendelték meg az étlapról (persze, baszki), és Harry már érti, miért aggódik Louis annyira arról, hogy elmondta az apjának, hogy szakítani akar fel Eleanorral. Mr. Tomlinson nem zavartatta magát ahogy szemérmetlenül végignézett Harry tetoválásain és undorral az arcán. Nagyon pártfogónak tűnt.

Amikor visszatért az asztalukhoz húsz perccel később a desszerttel a kezében, amiket majdnem leejtette. Mr. Tomlinson éppen az üzleti partnerét csókolta...vagy mit. Aki nem Mrs. Tomlinson és Harry tudta, hogy Louis büszke a szüleire, akik a szeretet tökéletes példái voltak.

Beharapta az ajkát, és letette a tányérokat miután abbahagyták a csókolózást, és megkérdezte, hogy van-e másra szükségük.

- Nem, megvagyunk. Köszönjük.

Harminc perccel később kérték a számlát a desszertet után. Harry rákérdezett Louisra, amint letette elé a számlát az asztalra:

- Ön véletlenül nem Louis apja?

Látta Mr. Tomlinsont megdermedni, és már tudta. Louis apja megcsalja a feleségét.

- Ismered Louist?

Igen néha kinyalom és egészen meg is kedveltem.

- Egy kicsit. Azt is tudom, hogy nagyon felnéz önre.

Úgy tűnt, Mr. Tomlinson felfogta Harry szavait, mert idegesen rágta az ajkait.

- Hát akkor. Remélem jól érezték magukat és ízlett az étel. Várjuk vissza hamarosan. – mondta Harry szépen és összekulcsolta a kezét mielőtt megfordul és távozott.

Amikor visszatért (miután megbizonyosodott róla, hogy Mr. Tomlinson elment), felkapta a kis füzet, amelyben Mr. Tomlinson otthagyta a pénzt, de észrevette, hogy egy igazán bőkezű összeget, hagyott ott, ötszáz fontot. A bor a ház ajándéka volt (mivel Mr. Tomlinson testvére a hely tulajdonosa), és csak háromszáz font értékű ételt ettek.

Harry tudta, hogy megvesztegetik. Azt is tudta, hogy ha elmondja Louisnak az apja ügyét abba teljesen belepusztulna.

De holnap elmondja Louisnak, mert Louis soha nem bocsátaná meg neki, ha megtudná az apját, és hogy Harry már tudott róla, és nem mondta el neki.

***

- Szia. – ez volt az első dolog, amit Harry mondott Louisnak következő nap.

Louis rámosolygott, és odahajolt, hogy az ajkaik találkozzanak.

- Hali. Milyen volt az iskola?

- Jó volt anya. – válaszolta Harry és Louis megrázta a fejét, miközben kihajtott az iskola parkolójából.

- Hogy ment a teszt?

- Jól. Úgy értem, azt hiszem, tényleg jó jegyet kapok rá.

- Ez nagyszerű. Látod? Mondtam, hogy ha összekapod az ambícióidat és eltökéled a szándékaidat, akkor menni fog. Büszke vagyok rád.

Harry elmosolyodott, de aztán eszébe jutott, hogy mit kellett mondania Louisnak.

- Ó, vicces dolog! Apád tegnap a szállodában vacsorázott. Vagy inkább egy késői ebéd volt.

- Ő volt?

Oké, szóval Louis nem tudott róla.

- Igen. – mondta lassan Harry. – Én voltam a pincére.

- És kérdeztél rólam?

- Tényleg rákérdeztem. Hogy megbizonyosodjak arról, hogy ő az apád.

- Mit mondott?

- Semmit. De adott egy nagylelkű borravalót.

Louison volt a sor, hogy mosolyogjon.

- Ő...az anyáddal volt?

Louis összeráncolta a homlokát. – Nem? Azt hiszem, valami üzlettel kapcsolatos valami volt, vagy rokon.

- Ó.

- Mi az? – kérdezte Louis zavartan, és elfordította a fejét, hogy ránézzen.

- Semmi...csak...nem úgy nézett ki, mint akik rokonok.

- Hogy érted?

- Csókolóztak.

Louisnak elakadt a lélegzete a torkában és Harry pedig nem mert levegőt venni, ahogy őt figyelte. A következő, ami eljutott a tudatáig, hogy az autó hirtelen megállt az út szélén.

- Kifelé. – mondta Louis szigorúan, rá sem nézve Harryre.

- Mi?

- Szállj ki. – ismételte.

- De én nem...

- Hogy merészelsz ilyet mondani az apámról? Megvádolni ilyesmivel? Soha nem csalná meg az anyámat! Soha! Az, hogy a szüleid kapcsolata nem működött, nem jelenti azt, hogy az enyéimnek sem fog!

- Lou én...

- Ne Louzz nekem! Szálljon ki a kocsiból!

Harry felsóhajtott. – Rendben. De ne mondd, hogy nem szóltam.

Louis nem nézett rá, amikor Harry kiszállt az autóból és becsukta az ajtót.

Meg sem várta, hogy Harry odébb menjen csak elszáguldott. Az agya szinkronban járt a szívével, és biztos volt benne, hogy Harry színezte ki a történteket. Az apja soha nem csalná meg az anyját.

Biztos volt benne.

***

Végre eljött a második péntek, ami azt jelentette, hogy Londonba utaznak aziskolával.

Közgazdaságtan tanáruk, Mr. Lance (aki az utazást szervezte) buszt foglalt (egy TÉNYLEGES busz), ami elviszi őket az iskolájuktól Londonba. Az út körülbelül négy óra hosszú volt, mire megérkezzenek a szállodába hét körül.

Múlt szerda óta nem beszélt Harryvel, amikor közölte vele, hogy az apja állítólag megcsalta az anyját. Felháborító volt és Louis arra gondolt, hogy talán azért mert, nem akart az egyedüli lenni, akinek elváltak a szülei.

Úgy döntött, hogy el kell engednie az egész Harry-ügyet a hétvégére, és meg kell próbálnia jól érezni magát az utazás során. De még így is szakítani akart Eleanoral.

- Úgy tűnik, nem izgat az utazás. – mondta Barbara aznap ebédnél.

- Nincs miért. – motyogta, és körül nézett, hogy Eleanor a közelben van-e.

- Miért nem?

- Összevesztem Harryvel. Nem fontos.

- Min vesztetek össze?

- Őszintén szólva nem akarok róla beszélni.

- Ó. Oké? Tudod, hogy még mindig jön ugye?

Louis nem tudta, hogy Harry tényleg eljön, több mint egy hete nem beszéltek, és talán volt még némi józan esze.

Hogy őszinte legyek, Louis csalódott volt a ténytől, hogy összevesztek, mert azt tervezte, hogy szexelni fog Harryvel a hétvégén. Még síkosítót és óvszereket is csomagolt és tippeket keresett az interneten. És annak ellenére, hogy minden kárba veszett, Louis még mindig a táskája titkos zsebébe rejtette ezeket.

Amikor aznap Eleanor megcsókolta az arcán iskola után, nem tudott mást tenni, mint mosolyogni; fogalma sem volt arról, hogy a véget vet a dolgoknak vele vasárnap.

A busz tizenöt óra körül állt meg az iskolájuk előtt, ahogy tervezték. Már mindenki átöltözött valami kényelmesebbe az öltöző helyiségekben, mielőtt átadták a csomagjaikat és felszállt a buszra.

Louis Liam mellett ült, Eleanor pedig Barbara mellett, közvetlenül velük szemben. Ráakart kérdezni Zaynre, de tudta, hogy nem teheti, mert Eleanor ott volt mellettük.

Két órája utaztak amikor Liam közelebb hajolt és Louis fülébe súgott:

- Zayn mondta nekem, hogy te és Harry nem beszéltek többé. Minden rendben?

Louis bólintott, és az elméje legmélyén tudta, hogy teljesen túlreagálta, de annyira megijedt, hogy Harrynek igaza lehet könnyebb volt mást hibáztatni, mint a sajátját apját.

- Mit mondott neked pontosan? Vagy mit csinált?

- Ő csak...nem fontos. Hazudott valamiről és nagyon mérges vagyok rá. Ennyi az egész.

- Majd megoldjátok.

- Miért akarod egyáltalán, hogy ezt tegyük?

- Mert akkor vagy a legjobb passzban, amikor vele vagy Louis. Nem magadra gondolsz, nem próbálsz bizonyítani neki, és jobb emberré tesz. Azt akarja, hogy legyél önmagad, és csak ez számít. Szóval bármin is vesztetek, túl lesztek rajta, mert mindketten törődtök egymással, de túl makacsok vagytok, hogy beismerjétek.

- Ez baromság. – motyogta Louis, bár tudta, hogy Liamnek igaza van.

- A skinny love az, ami.

- Skinny love? Mit jelent ez egyáltalán?

Liam vállat vont, és azt mondta neki, hogy keressen rá mielőtt a fejét az ablaknak döntötte és az utat nézte.

Nem sokkal fél nyolc után érkeztek meg a Sanderson szállodába.

- Mikor jön Zayn? – kérdezte Louis Liamtől.

Liam valószínűleg tudta, hogy Louis igazából Harry érkezéséről érdeklődött.

- Nyolcra lesznek itt. Nem tudom, hogy Harry jön-e.

És ez biztosan nem okozott csalódást Louis szívének. Egyáltalán.

Nyolc órakor már a szobájában volt, táskáját az ágy mellé helyezte. Leült, és előhúzta a telefonját, megnyitotta a google-t bármit is jelentsen a „skinny love".

Skinny Love: amikor két ember szereti egymást, de túl ostobák ahhoz, hogy beismerjék, de mégis kimutatják.

Louis felhúzta az orrát, és becsukta az oldalt. Lehet, hogy Liamnek igaza volt. Talán túl makacs volt ahhoz, hogy beismerje a tényt teljesen odavolt Harryért.

Lezuhanyozott, mielőtt felöltözött volna egy bíbor YSL felsőbe, kék farmerbe és a fekete conversébe. Nagyon hidegnek tűnt odakint, ezért úgy döntött, hogy felvesz egy sapkát is, hátha fázni kezd a füle.

Kilenckor kellett találkozniuk a vacsora miatt, amit a hotel éttermében a hall mellett fogyasztanak el, de az volt az utolsó dolog, amit Louis tenni akart. Remélte, hogy Harry is eljött Londonba Zaynel és Niallal; csak tudni akarta, hogy Harry is ott van bár nem beszéltek.

Felkapta a bőrdzsekijét és kihúzta a kártyát az ajtóból, azelőtt elhagyja a szobát. Már mindenki ott volt étteremben, amikor odaért. Leült Liam és Eleanor közé.

Vacsora közben a négy tanár, akik kísérték őket beszélgetni kezdtek a holnapi menetrendről. Kilenckor reggeli, és fél tízre A Buckingham-palotához kell érniük. Meglátogatják még a Big Bent és a Madame Tussaudst is. A városban ebédeltek, mielőtt elmentek a londoni óriáskerékhez. Ezt követően szabadon mehettek, ahova csak akartak tizenegyig. Vasárnap elmehettek vásárolni, vagy bármi mást csinálhattak délig, amikor visszaindulnának.

Tízkor fejezték be a vacsorát és Barbara javasolta, hogy menjenek ki egy bárba Niallel, Zaynek és Harryvel. Louis majdnem elesett a kérdést hallva, meglepődött, hogy Harry valóban itt van, de összeszedte magát az utolsó pillanatban.

Így végül belemarkolt Eleanor karjába (mert egyszerűen már nem tudta megfogni a kezét), miközben elsétáltak a szállodájuk mellett, a sarkon található ír bár felé.

Eleanor kezei tovább siklottak a karján, amíg az ujjaik összeértek, de nem fogták ténylegesen egymás kezét. És ez volt az első alkalom, amikor Louis fáradtnak érezte magát a vele való együttléttől; éppen egy boltról beszélt, amit mindenképp meg kell látogatniuk vasárnap. Louis sikítani akart és elmondani neki, hogy hagyja békén.

Zayn, Niall és Harry már a bárban voltak, egy fülkében ültek a sarokban.

Louis lélegzete elakadt a torkában, amikor felvette a szemkontaktust Harryvel, aki elsőként szakította meg heves pillantásukat.

A szíve szó szerint a torkában dobogott amikor leült vele szemben, Eleanor és Barbara között. Eleanornak már voltak sejtései Zaynről és Liamről, és Louis nagyon remélte, hogy nem mutatnak jeleket egymás felé az elkövetkezendő pár órában.

Mindenki Londonról kezdett beszélni, és arról, hogy mennyire izgatottak voltak, kivéve Louist és Harryt, akik egész éjszaka hallgattak.

Louis látta, hogy Harry pár alkalommal ránéz, gondolva, hogy ez valami finom gesztus, de nem az volt.

Valamivel tizenegy után hagyták el a bárt, mert szigorú volt a szabály, hogy tizenegyre a szobájukban kell tartózkodniuk. Valószínűleg szidást kapnának tanárjaiktól a késésért, de a többieknek úgy tűnt, hogy jól érezték magukat, és nemnagyon érdekelte őket.

Már majdnem éjfél volt, és Louis már a takaró alatt volt Eleanor szobájában (próbálta elmondani neki, hogy a saját szobájában akar aludni, de sikertelenül), amikor meghallotta, hogy valaki kopogtat a szomszédos szoba ajtaján, ami valójában az övé volt.

Felkelt az ágyból anélkül, hogy felébresztette volna Eleanort, kinyitotta az ajtót, és meglátta Harryt a hátizsákjával a jobb vállán. Harry a lábát bámulta, és az alsó ajkát harapta, míg várta Louis reakcióját.

Még mindig nem vette észre Louist, ezért a homlokát az ajtónak döntötte.

- Louis kérlek nyisd ki az ajtót. Kérlek, fáradt vagyok.

Louis felsóhajtott, mire Harry elfordította a fejét.

- Eleanor szobájában vagyok.

- Ó...nos, betudsz...beengedsz? Úgy értem, hogy nem beszélsz velem, de tényleg szükségem van egy helyre, ahol alhatok.

Louis bólintott.

- Igen, persze.

Visszament Eleanor szobájába, hogy felvegye a kártyáját az éjjeliszekrényről, és mielőtt észhez tért volna, becsukódott az ajtó mögötte és automatikusan kizárkózott a szobából.

- Bassza meg. – szitkozódott, amikor rájött.

Kinyitotta a saját szobáját, és belépett Harry előtt, aki becsukta maguk után az ajtót.

- Úgy tűnik ki vagy zárva. – mondta Harry és hagyta a hátizsákját az ajtó mellé esni.

Louis nem válaszolt neki; csak bebújt az ágyba, és az álláig húzta a takarót. Harry felsóhajtott, és keresett valamit a táskájában. Elővett egy kis ezüstüveget, amit Louis már ismert, alkohol volt benne.

Nézte, ahogy Harry lehúzza a pólóját és a nadrágját, mielőtt leült az ágy szélére. Harry kinyitotta az üveget, és nagyot kortyolt.

Így aludt el, Harry ivott, isten tudja, amit az apró ezüstüvegből.

Amikor fél kilenckor felébredt, Harry mellette aludt háttal Louisnak. Louis nem ébresztette fel, amikor kikelt az ágyból és átment a fürdőszobába.

Fehér pólót vett fel, ami kék csíkos volt, fekete nadrágtartóval és ugyanazzal a kék farmerral, mint előző nap.

Louis a szobában hagyta a kártyáját, csak a táskáját vitte magával, mert úgy érezte, hogy Harry gondoskodik majd a kártyáról, és nem veszíti el.

Nem látta Harryt a nap hátralévő részében, addig meglátogatták a London Eyet és egészen tizenegy óráig bármit csinálhattak. Hozzájuk csatlakozott Perrie, Jade és a másik három fiú, hatkor egy kocsmában találkozta, hogy kitalálják mit csináljanak. Végül, csaknem fél órányi civakodás után, úgy döntöttek, hogy a bevásárlóközpontba mennének vásárolni.

Nem igazán volt hangulata hozzá. Felsóhajtott, amikor Eleanor megkérte, hogy menjen vele Sephorába. – Fáradt vagyok.

Gúnyosan felhorkantott. – Rendben, akkor egyedül megyek. Ülj csak a seggeden a Starbucksban.

Ez az, amit valójában csinált; ült egy padon, egyik kezében tejeskávéval és a telefonjával a másikban. Látta Harryt közeledni a szeme sarkából, de úgy tett, mintha túl elfoglalt lenne ahhoz, hogy észrevegye őt.

Harry közvetlenül mellé ült egy üveggel sörrel a kezében, de nem mond semmit. Louis úgy érezte, hogy a köztük lévő csönd fullasztó, de mielőtt bármit is mondhatott volna, meglátott valamit, amitől felgyorsult a szívverése.

- Mia...? – suttogta magának mire Harrynek felnézett.

- Mi?

Louis felállt, Harry pedig egészen addig követte a tekintetét amíg ő is meglátta.

- Louis...

- Csak egy pillanat.

Louis elindult az étterem felé közvetlenül a Starbucksal szemben. Úgy érezte mindjárt összeesik holtan, amikor felismerte. Felismeri azt a Versace blézer bárhol.

A torka elakadt, és nem tudott megszólalni, vagy igazából bármit tenni, csak nézte, ahogy az apja éppen áthajol az asztal fölött és megcsókol egy másik nőt.

*****

* útfej=road head angol szleng amikor az egyik fél vezet amíg a másik hááát tudjuk mit tesz vele hehe

Anyway az a múltheti 1D night valami esszméletlen volt!! Innen is köszönöm a szervezőknek, hogy megcsinálták ezt az estét <3