„...mert lehetsz te a szépség, én meg a szörnyeteg."
Chad Dickens egy művészeti iskolába járó, tizenhat éves fiú, aki amikor éppen nem fest, akkor Iannel és Tommal, a két legjobb barátjával tölti a szabadidejét. Tehetségét az is mutatja, hogy harmad...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sóhajtok egyet, ahogyan előhalászom a mobilomat a zsebemből. Anyám az. Nem szívesen, de végül fogadom a hívását. Ő is tudja, mikor kell felhívni az embert...
– Szia, mondd! – Lehet, nem kedves a hangnemem, ám nem érdekel. Örülök, ha havonta egyszer, vagy néha bepattan nálam ez az érzés, olyan természetesnek érzem magam ilyenkor, erre ezzel mindent tönkre tesz. Már kezdem érezni a felgyülemlett izgalmam lecsillapodását. Csodás.
– Egy boltban vagyok, és van itt egy nagyon jó kabát, pont a méreted. Érdekel? – kérdez rá izgatottan, mit sem törődve az előző hangnememmel.
– Küldj képet róla – sóhajtok fel.
Amíg várok bocsánatkérően pillantok fel Todra. Annyira jó helyen van itt. Haza se kellene engednem.
A kép a kabátomról hamarosan meg is érkezik. Jól néz ki.
– Vedd meg! – és mielőtt bármit is reagálhatna, gyorsan lerázom. – Szia, majd itthon! – nyomom ki. – Ne haragudj! – túrok bele a hajamba – Csak anyám mindig mindent el tud rontani.
– Nem gond – húz vissza magához, ismételten ráültet a combjaira, és elkezd simogatni.
Elég fura ma a tapintása. Talán jobb is, hogy visszatértem saját önmagamhoz. Az előbb olyan lehettem, mint aki elvesztette az eszét. Kissé eltolom magamtól, és kezembe veszem a tenyerét.
Hm. Jól éreztem. Egy nagy vágás van rajta. Fél szemmel felnézek zihált arcára. Sajnálom Tod, először ezt beszéljük meg.
– Megvágtad magad?
– Próbáltam gyorsan összedobni valamit – dörmögi bele a nyakhajlatomba.
– Biztos?
– Biztos – kacag fel, lehelete csikizi a bőröm. – Gót vagyok, nem emós hogy bántalmazzam magam, nyugi.
Milyen nyugtató – gondolom magamba, és inkább úgy döntök, hogy átadom magam neki. Ha már elkezdtük akkor fejezzük is be. Különben semmi nem lesz úgy, ahogyan azt én elterveztem.
– Tod – szólítom meg, mikorra felettem helyezkedik el az ágyban –, mondtam már, hogy szó szerint olyan a bőröd, mintha apró csillámokkal lenne beszórva? Csillog.
– Már megint túlzol... – Tapintása a nadrágom korcánál áll meg. Vörösen pompázó fülei az égnek állnak. Felnevetnék, ha tehetném. Azonban ehelyett úgy döntök, hogy lehúzom magamhoz egy csókra.
Teste testemnek simul. Pihe súlya talán egy kicsit még izgat is... El se hiszem, hogy azzal a testtel, amivel ő rendelkezik, mikre képes.
Végig simítok az oldalán.
– Milyen pózba szeretnéd? – A kérdés váratlanul ért. Bár tudom, mit csinálunk, hogy mire készülünk, erre mégsem számítottam. Milyen pózok vannak egyáltalán?
