Árnyékosztag -Lara története

3. fejezet

A lányok nem sajnálták a lovakat, gyorsan hajtották őket, hogy a megbeszélt idő előtt elérjék a találkozó helyét. Fel akarták mérni a terepet, hiszen mire a herceg és kísérete megérkezik, a nap már alacsonyan fog járni. Táborverés közben pedig nem a biztonságra fognak ügyelni a katonák.

- Keressünk egy jó táborhelyet. Ha a tervek szerint halad a menet, akkor késő délutánra érnek ide. De hogy mik őfelsége tervei, azt csak ő maga tudhatja, de készüljünk fel mindenre. Rossz érzésem van a reggeli köd miatt.

A lányok csak bólintottak, mert általában, mert Lara megérzései gyakran be szoktak jönni, mintha csak hatodik érzékkel rendelkezne.

A táborhelyet úgy választották ki, hogy jól védhető legyen. Az egyik oldalt a  sűrű erdő védi őket , mert bárki is tesz egy lépést, az ágak recsegése elárulja jöttét. Még nekik sem sikerült Árnyőrként végig haladni ezen a részen észrevétlenül. A másik irányba egy sziklafal van, így arról sem érkezhet senki, viszont remek lehetőség arra, hogy ők eltűnjenek, ha úgy hozná a sors. A harmadik irány visszavezet az útra, ahol most helyet foglaltak és várták felbukkanni az új kíséretüket.

Lara gyerekkorából némileg emlékszik a koronahercegre. Nathan, már akkor is távolságtartó volt mindenkivel, és minden szabályt betartott. Játszani se ment velük. Mindig komoly volt és ügyelt a helyes viselkedésre. Lara úgy emlékszik csak rá, mint egy felnőtt gyermekre. Amikor csak tehette elkerülte és inkább Ronnynnal szaladgált és játszott önfeledten. Vajon most is ilyen a koronaherceg?

Rea állt kint az úton , amikor feltűnt a porfelhő, ami azt jelezte, hogy egy csapat közeledik. Lara és Kalis a fák között bújt meg. A lovak patájának dobogása egyre közelebb hallatszódott. Lara csak elmosolyodott a maszkja mögött, amikor meglátta , hogy egy zárt kocsi is van a menetben. Vajon a hercegecske ennyire kényelmes lenne? A felvezető lovasok gyorsan odaértek és Reara szegezték fegyverüket, aki nem mozdult.

- Ki vagy és mit keresel az úton? – kérdezték a felderítők.

- Várom a vándor madarat, hogy elhozza a Holdat – a jelmondat hallatán a katonák eltették fegyvereiket.

- Hol vannak a társaid, úgy tudjuk hárman vagytok – nézet körbe a katona.

- Itt vannak, a küldemény is itt van? – érdeklődött a lány tovább mire újabb lovas érkezett. Rea alaposan megnézte magának az érkező férfit. Jó képű volt, testfelépítése erős, kellően magas amennyire meg tudta állapítani, karcsú, izmos. Idősebb nála.

- Árnyékőr – biccentett amaz, majd leszállt a lóról.

- Hívd elő a társaidat, a vándormadár hamarosan megérkezik. Ti ketten keressetek táborhelyet -adta ki a parancsot.

- Engedelmével uram mi már kerestünk és előkészítettük a táborhely egy részét– lépet elő a fák közül Kalis, majd a másik oldalról Lara is. A két lány megállt Rea két oldalán, mint ha ő lenne a kapitányuk.

- Remek – nézet a három alakra maga előtt, majd a katonákhoz fordult.

- Tudjátok mi a feladatotok – adta ki a parancsot, mire azok elindultak. A lányok tudták, hogy felderíteni küldték azt a kettőt, így csak jót mosolyogtak.

A menet közben lassan odaért és Lara meglepetésére a herceg elől lovagolt. Vonásai nem voltak már ismerősek számára, ugyan akkor egyértelmű volt, hogy csak ő lehet. A tartása , pillantása mindent elárult, ahogy a mozdulatai is. De akkor ki van a kocsiban, vagy miért van velük, hiszen az lelassítja őket. Mit is mondott az apja , honnan is érkezik a herceg? Végül gyorsan kiderült, amikor egy apró köz felnyitotta az ablakot és kiszólt: