Árnyékosztag -Lara története

20. fejezet

Reggel nem a saját szobájában ébredt Lara, akkor még sem csak egy rémálom volt, ami történt. Halk beszélgetés szűrődött be a szobába:  a király és az anyakirálynő beszélgetnek valamiről, majd Nathan csatlakozott hozzájuk. Felült az ágyon, vett egy mély levegőt, és elindult.

- Jó reggelt - lépett ki a szobából, mire mindenki odanézett rá. Elowen próbált rámosolyogni, hogy egy kicsit bátorítsa.  Mindenki nagyon komoly volt, és ettől az aggodalom újra feléledt benne. Nathan pedig elindult felé, kézen fogta, majd megállt vele szemben.

- Ugye nem? – kérdezte Lara elcsukló hangon.

- Megtalálta Ronyn, nincsenek még itthon, de hamarosan- kezdte óvatosan Nathan.

 A szívverése felgyorsult, és a torkában egy görcs keletkezett. Szívét pedig, mintha egy jéghideg kéz szorongatta volna.

- Kalisnak sikerült megszöknie, de menekülés közben harcolniuk kellett, és megsérült. A várostól nem messze már jó kezekben van, de egyelőre nem tudjuk hazahozni.Ronyn ott van mellette, és vigyáz rá. A támadok viszont eltűntek – folytatta a beszámolóját Nathan. Szíve viszont remegett, mert jól tudta, mi lesz Lara következő lépése. Szeretne oda menni, a saját szemével látni, de ezt nem hagyhatja, hiszen akárki volt a támadó, még szabad. Lara is tisztában volt azzal, hogy amit most tenni fog, az veszélyes számára, és felülír mindent, amit igyekszik betartani.

- Miért nem lehet hazahozni? Nincs szállítható állapotban igaz? – jöttek az első kérdések, de tudta rájuk a választ. Egy sérültet csak akkor nem szállítanak, ha a sérülése súlyos. Nem hagyta Nathant szóhoz jutni, mert rögtön kihúzta a kezét a kezéből; jelenleg csak két személy képes felülbírálni a herceget.

- Ne haragudj rám! – lépet el tőle könnyes szemmel, majd az anyakirálynő és a király elé lépett.

- Kérem felségeteket, hogy engedélyezzék számomra, hogy csatlakozzam az osztagom sérült tagjához.

A király és Elowen nem tudta mit válaszoljon a kérésre. Tisztában voltak maguk a veszéllyel. Larat teljességében megértették, de mindent leolvastak Nathan arcáról, amikor Lara elvált tőle, és tőlük kért engedélyt. Nathan szívét egy különös érzés szorította össze, amikor a lány ellépet tőle. Az aggodalom mélyen beleivódott minden porcikájába, és a sötét gondolatok csak még erősebben vették körül ebben a pillanatban. Újra a régi, oly ismerős gondolatok éledtek fel benne, amiket elzárt egy Holdfényes éjszakán magában.

- Leányom – szólalt meg végül a király.

- Tisztában kell lenned azzal, hogy ha a palotán kívülre mégy, ott veszélyben leszel. Mindannyian aggódunk, és szeretnénk, ha már itthon lennének, ugyan akkor ne feled, hogy ma kötelességek is várnak rád. Most még inkább be kell tartanunk őket, és megmutatni az egységet, ami köztünk van. Megmutatni, hogy te épségben vagy. Engedélyezem, de feltételekhez kötöm távozásodat.

A király beszéd közben a tekintetét a Laran és fián tartotta. Érezhető volt, hogy a király mindent megtenne annak érdekében, hogy megvédjen mindenkit a veszélytől, és az esetleges konfliktusoktól. Főleg most, amikor minden jó irányba halad. Mellette Elowen is ma felnyitotta a szemét a lánnyal és fiával kapcsolatban, és érzi, hogy ez egy igen fontos dolog. Akárhogy is, igent kell mondania, mert ha nem teszi, akkor a lány minden parancsot megszeg, és még nagyobb veszélynek teszi ki magát, valamint másokat.

- A feltételeim, hogy a másik két árnyékőr kíséretébe mégy, teljesen beöltözve. A maszkot egyikőtök sem veheti le, amíg vissza nem értek a szállásotokra. A menet úgy fog kinézni, mintha a koronaherceget kísérnétek és óvnátok. Felesleges veszélynek senkit sem teszel ki, közte magadat sem. Az ünnepségre pedig visszatértek Nixel és Seraval azon okoknál fogva, amiket az előbb említettem – a király hangja parancsoló, komoly volt ugyan, de mégis lágy. Remélte, hogy ezek a feltételek a fiának is megfelelnek, mert azok után amit most látott, nem engedné el a lányt egyedül. Az anyakirálynő is szót emelt.