A csapat riasztást kapott, de ezúttal nem egy számukra átlagos démontámadás miatt. Egy nagyobb démont észleltek az Intézet közelében, ami egyenesen Edomból érkezett. Underhill és Magnus is csatlakozott a társasághoz, hogy megfékezzék a démon egyre gyakoribb támadásait.
– Először néhány méterre az Intézettől jelent meg. Folyamatosan helyet változtat, utoljára a Central Parkban bukkant fel. Ott kezdjük a keresést – hadarta a bátyjának Izzy.
– Rendben, akkor két csapatra oszlunk. Jace, Clary és Izzy körülnéz a környéken, hátha azóta továbbállt. Magnus, Underhill és én pedig egyenesen a Parkba megyünk. Ha valaki megtalálta, értesítse a többieket – adta ki az utasításokat Alec, aminek eleget is tettek, így a csapat kettévált.
– Szerinted merre lehet? – kérdezte Alec Magnustól, miközben rohamtempóban igyekeztek átnézni a Park minden egyes zugát.
– Ha még a közelben van, le tudom nyomozni. Maradjatok mögöttem, én küldöm vissza oda, ahová való – jelentette ki Magnus.
– Te csak segítőnek jöttél alvilági, engem ne utasítgass. Alec vezeti a küldetést – szólt rá ingerülten Underhill.
– Én vagyok az egyetlen, akit olyan erős pajzs vesz körül, amin a pokol hercegei sem tudnának átjutni. Szóval tedd félre az egódat árnyvadász, és csináld amit mondok, vagy te leszel a következő, akit élve eléget ez a démon – fenyegető hangszíne meglepte Alec-et, így még soha nem hallotta beszélni.
– Igaza van, Underhill. Magnus jobban ismeri ezeket a szörnyeket, mint mi – adott igazat Alec a boszorkánymesternek.
– Persze, hogy jobban ismeri – jegyezte meg Underhill. Kijelentésére Magnus macskaszeme felvillant, és dühösen nézett az árnyvadászra, de nem támadta meg. Alec néha csodálta Magnus türelmét.
– Ne beszélj így róla, és mutass egy kis tiszteletet. Mellesleg, attól, hogy egy árnyvadász nem a Kör tagja, még megütheti a bokáját, ha ilyen véleménye van az alvilágiakról – figyelmeztette Alec.
– Érzem a démon jelenlétét – állt meg Magnus egy pillanatra, majd elkezdett haladni a nagyobb démon irányába. A két árnyvadász követte. Alec értesítette a csapat másik felét, akik azonnal a segítségükre siettek.
A démon támadásba lendült, mikor meglátta Magnust, de a varázsló gyorsabb volt. Vörös szikrák törtek elő a kezei közül, amivel egyenesen a démonra célzott. A mágia célba ért, sikerült megsebesítenie. Alec íjával fedezte őt, Underhill pedig előkapta a szeráfpengéjét, de nem tudott elég közel kerülni hozzá. Izzy, Clary és Jace körbeállták a démont, ezzel elterelve a figyelmét. Eközben Magnus többször is eltalálta, majd végül egy utolsó varázslattal visszaküldte Edomba.
– Ez nem is volt olyan vészes – jegyezte meg Jace, eltéve a szeráfpengéjét.
– Mert itt voltam, és elvégeztem a munka háromnegyed részét – vágott vissza Magnus.
– Ez tény, de azért jól jött a segítség, nemde? – kérdezte Alec egy mosollyal, átölelve Magnus vállát. A csapat csak nevetett rajtuk, de Underhill összeráncolt szemöldökkel nézett a párosra.
– A te jelenléted mindig jól jön, Alexander – a bókra Alec csak édesen elmosolyodott, karja pedig lecsúszott Magnus derekára, és közelebb vonta magához.
