𝒄 𝒉 𝒂 𝒑 𝒕 𝒆 𝒓 𝒆 𝒍 𝒆 𝒗 𝒆 𝒏

932 69 20
                                    









‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹






𝑰 𝒉𝒂𝒅 𝒕𝒊𝒎𝒆 𝒕𝒐 𝒕𝒉𝒊𝒏𝒌 𝒊𝒕 𝒂𝒍𝒍 𝒐𝒗𝒆𝒓
𝑨𝒏𝒅 𝒂𝒍𝒍 𝑰 𝒄𝒂𝒏 𝒔𝒂𝒚 𝒊𝒔 𝒄𝒐𝒎𝒆 𝒄𝒍𝒐𝒔𝒆𝒓
𝑻𝒂𝒌𝒆 𝒂 𝒅𝒆𝒆𝒑 𝒃𝒓𝒆𝒂𝒕𝒉 𝒂𝒏𝒅 𝒋𝒖𝒎𝒑 𝒕𝒉𝒆𝒏 𝒇𝒂𝒍𝒍 𝒊𝒏𝒕𝒐 𝒎𝒆
- jump then fall






‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹










𝑨𝑩𝑰𝑮𝑨𝑰𝑳 𝑱𝑨𝑵𝑨𝑬 𝑵𝑬𝑳𝑺𝑶𝑵
2023.03.19. , Dzsidda


A tükörképemet nézve a meseszép szállodánk arannyal díszített fürdőjében, elgondolkodtam azon, hogy vajon meddig tudom még eljátszani a külvilág előtt azt, hogy mennyire szerelmes is vagyok magába Oscar Piastriba úgy, hogy legbelül semmi érzelmet nem kezdek el táplálni a ragyogó mosollyal rendelkező fiú felé. Hetekkel ezelőtt simán azt válaszoltam volna magamnak, hogy nyugodjak meg, szinte lehetetlen, hogy bármilyen érzelmek is fűzzenek hozzá barátságon kívül, azonban most legszívesebben fejbe csapnám magamat egy hatalmas serpenyővel, hogy az előbbi gondolatok távozzanak el az agyam mély bugyraiból, mert nincs arra szükségem, hogy még jobban bezavarjanak a gondolkodásomba, hiszen annak sosem lesz jó vége, ahogyan azt mindenki tudhatja.

Azonban mégis itt vagyok, a tükörképemmel társalogva a fiúval közös hotelszobánk fürdőjében, miközben Oscar a nappaliban várta azt, hogy végre elkészüljek, hiszen tudta szerint ezért is zárkóztam be, és megindulhassunk a pályára, hiszen ma van a nagy nap, tehát a futam, amit már alig vár, főleg hogy a tegnapi időmérő edzésen sikerült neki megszereznie az ötödik helyet, míg Lando csak a kilencedik helyről indulhat a szaúd-arábiai nagydíjon, ami igazából nem is rossz teljesítmény ahhoz képest, hogy még újonc, így mindenki őt ünnepelte tegnap a garázsban.

Apropó, Lando. Tegnap nem igazán volt időm vele társalogni, hiszen amikor nem az autóban ültek a pilóták, Oscar folyton a nyomomban járt, mintha teljesen kicserélték volna. Csak az interjúk idejére hagyott magamra, ami gyorsan eltelt, tekintve, hogy olyan rövid válaszokat adtak a kérdésekre, hogy nem volt kedvük tovább faggatni őket a riportereknek. Arról is gondoskodott, hogy normálisan egyek, illetve ha egyedül voltam, Kim mindig mellettem termett és szórakoztatott, amit szintén a fiú ötletének tudok be, és őszintén, fogalmam sincs mi ez a hirtelen nagy törődés, de nem érzem azt, hogy ezt azért csinálja, mert tényleg meg akar védeni mindentől. Valami nem stimmel vele.

- Abigail, kész vagy már? - sóhajtott fel a fiú, miközben a világos színű faajtón kopogtatott, én pedig még egyszer utoljára végignéztem magamon, hogy nem nézek-e ki hülyén.

- Egy pillanat - kiáltottam ki, majd az ajkaimra még egy utolsó réteg vörös árnyalatú szájfényt vittem fel, hogy hivatalosan is késznek nyilvánítsam magam.

Egy egyszerű fekete topot viseltem, rövid farmerszoknyával, és hogy támogassam a csapatot, az Oscar nevével ellátott McLarenes dzsekire esett a választásom, ami nem volt annyira vastag, hogy melegem legyen benne, viszont tökéletesen védte a karomat a leégéstől, amiből már az ausztrál kapott egy kicsit, hiszen tegnap este olyan vörös volt az arca, hogy nem győztem kenegetni szenzitív arckrémmel, hogy mára enyhüljön fájdalma.

Kilépve az ajtón az arcomra hatalmas mosoly ült ki, és a hatás kedvéért megfordultam egyet a saját tengelyem körül, hogy tökéletesen végig tudja mérni az aznapi öltözetemet, ami olyannyira az egyik kedvencemmé vált, hogy ha tehetném, minden nap felvenném. Igazi vagány lánynak éreztem magam, aki most először gondolta azt, hogy a viseletével is jobban beilleszkedett a környezetébe.

Love Game || Oscar PiastriWhere stories live. Discover now