Love Game || Oscar Piastri

𝒄 𝒉 𝒂 𝒑 𝒕 𝒆 𝒓 𝒕 𝒉 𝒊 𝒓 𝒕 𝒆 𝒆 𝒏

‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹

𝑯𝒆 𝒔𝒂𝒊𝒅, "𝑳𝒐𝒐𝒌 𝒂𝒕 𝒚𝒐𝒖: 𝒘𝒐𝒓𝒓𝒚𝒊𝒏𝒈 𝒕𝒐𝒐 𝒎𝒖𝒄𝒉 𝒂𝒃𝒐𝒖𝒕 𝒕𝒉𝒊𝒏𝒈𝒔 𝒚𝒐𝒖 𝒄𝒂𝒏'𝒕 𝒄𝒉𝒂𝒏𝒈𝒆
𝒀𝒐𝒖'𝒍𝒍 𝒔𝒑𝒆𝒏𝒅 𝒚𝒐𝒖𝒓 𝒘𝒉𝒐𝒍𝒆 𝒍𝒊𝒇𝒆 𝒔𝒊𝒏𝒈𝒊𝒏𝒈 𝒕𝒉𝒆 𝒃𝒍𝒖𝒆𝒔 𝒊𝒇 𝒚𝒐𝒖 𝒌𝒆𝒆𝒑 𝒕𝒉𝒊𝒏𝒌𝒊𝒏𝒈 𝒕𝒉𝒂𝒕 𝒘𝒂𝒚."
𝑯𝒆 𝒘𝒂𝒔 𝒕𝒓𝒚𝒏𝒂 𝒔𝒌𝒊𝒑 𝒓𝒐𝒄𝒌𝒔 𝒐𝒏 𝒕𝒉𝒆 𝒐𝒄𝒆𝒂𝒏, 𝒔𝒂𝒚𝒊𝒏𝒈 𝒕𝒐 𝒎𝒆
"𝑫𝒐𝒏'𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒔𝒆𝒆 𝒕𝒉𝒆 𝒔𝒕𝒂𝒓𝒍𝒊𝒈𝒉𝒕, 𝒔𝒕𝒂𝒓𝒍𝒊𝒈𝒉𝒕?
𝑫𝒐𝒏'𝒕 𝒚𝒐𝒖 𝒅𝒓𝒆𝒂𝒎 𝒊𝒎𝒑𝒐𝒔𝒔𝒊𝒃𝒍𝒆 𝒕𝒉𝒊𝒏𝒈𝒔?"
- starlight

‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹

𝑨𝑩𝑰𝑮𝑨𝑰𝑳 𝑱𝑨𝑵𝑨𝑬 𝑵𝑬𝑳𝑺𝑶𝑵
2023.03.25. , Monaco

Bár március végét írtunk, az apró, mégis ékességekben gazdag országot elérte a napok óta a rádióban oly sokat emlegetett hidegfront, ami miatt az időjárás is hatalmas fordulatot vett, és a napsütés helyett heves zivatar érte Monacót, ahol éppen eltöltöttem pár napot a kikapcsolódás érdekében. Az ablakon keresztül csendben figyeltük, ahogy az esőcseppek halkan kopognak ahogy az ablak üvegéhez érnek, majd víz formájában folynak tovább, miközben a kényelmes fehér bőrhuzatos kanapét foglaltuk el a brit fiúval. Míg ő kényelmesen kidőlt, addig én fejemet az izmos, kidolgozott hasán pihentettem, a fiú pedig hatalmas ujjaival apró köröket írt a hasamra, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, amit valaha is tett, én pedig nem ellenkeztem. Az elején még kirázott a hideg az érintésétől, hiába választotta el egy vékony ruhadarab a bőreinket, a férfi még így is óriási hatást gyakorolt rám, amit egyáltalán nem bántam, sőt, egy idő után ezt az érzést átvette a nyugalom, a természetesség, és csak élveztem a csendes kis környezetet, amit ő az otthonának mondhat.

A bal oldali falon elhelyezkedő aprócska, mégis modern kandallót is begyújtotta, miután a mellette lévő, ízlésesen elhelyezett fatárolóról elvett pár darabot, és a kandallóba dobta, én pedig csendben azon idegeskedtem a háttérben, hogy a fiú meg ne gyújtsa magát. Senki sem lepődik meg, ha azt mondom, hogy egyébként ez majdnem megtörtént, mert a fát próbálta meggyújtani, sikertelenül, majd miután nem bírtam elnézni a szenvedését, nevetve kaptam fel egy feleslegesnek vélt újságot a dohányzóasztalról, kezéből kivettem az öngyújtót, majd meggyújtottam a papír végét, és gyorsan bedobtam a kandallóba, becsukva az ajtaját, hogy a keletkező füst ne árassza el az egész szobát. A mellettem lévő fiú csak ajkába harapva figyelte az egész jelenetet, és igyekezte nem elnevetni magát, hogy milyen szerencsétlen is valójában, én pedig nem is tagadnám ezt egy percig sem.

- Nem rakunk be egy filmet? - szólalt meg egy idő után, és ragyogó kék íriszeivel engem pásztázott, aminek hatására a gyomromban lappangó pillangók újra életre keltek.

- Nem bírod a csöndet, Norris? - kuncogtam, miközben kezeimet összekulcsoltam a hasam alatt, és reménykedtem, hogy nem mozdulnak el egy pillanatra sem a hasamon játszadozó ujjai.

- Csak nem vagyok hozzá szokva - motyogta, majd lehunyt szemekkel hátradöntötte a fejét. - Nézhetünk bármit, amit csak szeretnél, csak menjen valami a háttérben! - hangja könyörgően csengett, én pedig nem tudtam ellenállni neki. Egyszerűen ki tudna?