első fejezet

901 38 7
                                    

,,A nagy szerelmek gyűlölettel kezdődnek."

• Noel szemszöge •

- Jóreggelt. Hogy aludtál? - kérdezte anya amint leértem a konyhába.

- Van valahol aszpirin? - nyitottam ki az egyik konyhaszekrény ajtót.

- A másik szekrényben - szólt közbe apa aki a laptopon olvasott valamit - Hosszú volt az este? - kérdezte amikor leültem vele szemben és bevettem a gyógyszert.

- Úgyis mondhatjuk - vontam vállat.

- Noel nézd - levette a szemüvegét - Tudom milyen tinédzsernek lenni főleg ha a vezetékneved Adams...

- Khmmm - nézett rá anya.

- Úgyértem én is ilyen voltam mint te.

- Ümmm... azt kétlem - vágtam közbe és hátradöltem a széken.

- Oke - fújta ki a levegőt - Csak ne csinálj semmi hülyeséget - nyugtázta a dolgot.

- Megyek össze szedem magam. Ma én megyek Tylerért.

- Mikor lesz a meccs? - kérdezte anya lelkesen.

- Jövőheten.

- A fiam csapatkapitány. Nagyon büszke vagyok rád csak tudd! - ölelt át.

- Jolvan anya nem vagyok már öt éves.

- De nekem mindig is a kisfiam maradsz.

Útközben felvettem Tylert aki a legjobb barátom. Az egyetlen ember ebben az átkozott iskolában akivel ki lehet jönni.

- Csak nem Jessica Harrison? - kérdezte Tyler amikor befordultunk a parkolóba - Mikor lett ennyire nagy melle?

- Csak a látszat. Három számmal nagyobb melltartót hord - közöltem.

- Honnan... Na ne! Mikor?

- Tegnap este. Iszogattunk és történt ami történt. - leparkoltam a szokásos helyemre ahová senki nem mer beállni. Mindneki tudja , hogy ez az én helyem és ha valaki mégis elveszi tőlem annak vége.

- Hát tesó te aztán nem vagy semmi - boxolt vállon Ty.

• Lottie szemszöge •

Isten hozott újra itthon! feliratú táblával szaladt felém a legjobb barátnőm, Queen a reptéren.
Egy éve nem láttam ugyanis cserediák voltam Angliában. Jó volt, szerettem viszont az otthonomat Los Angelest,  soha semmi nem helyettesítheti.

- El sem hiszem , hogy végre itthon vagy! - ölelt át.

- Én sem! - válaszoltam sírva - Anyáékat nem láttad?

- Beszéltem velük azt mondták nem tudnak kijönni mert elhúzódik egy tárgyalás , ezért én jöttem. Miaz? Nem örülsz nekem?

- Jajj ne már! Hát persze, hogy örülök! Mióta nem láttalak? Újév óta? - kérdeztem közben elindultunk ki a reptérről.

Útközben Queen leengedte a kocsi tetejét én pedig élveztem ahogy a szél a hajamba kap. A pálmafák , az utcai gördeszkások , a meleg egyszóval minden hiányzott.

- Holnap reggel érted jövök! - szólt utánam Queen amikor kirakott a házunk előtt.

Csak abban a pillanatban jöttem is rá , hogy mennyire hiányzott az otthonom. Elővettem a házkulcsot és a zárba csúsztattam.
Amikor becsuktam magam mögött az ajtót felkapcsolódott a villany majd anya és apa egyszerre kiáltották, hogy,, Isten hozott itthon Lottie"

- Úristen! - szaladt ki a számon és odarohantam megölelni őket - Queen azt mondta tárgyaláson vagytok.

- Igen így volt, de semmiképpen sem hagyhattuk ki , hogy itthon várjuk meg amikor hazaérsz! - mondta apa majd egy nagy puszit nyomott a fejem tetejére - Nagyon megnőttél Újév óta kicsim.

- Apa, ugyan akkora vagyok - válaszoltam nevetve.

- Nagyon hiányztál - borult anya újra a nyakamba és elsírta magát.
Később anyával együtt kipakoltuk a bőröndöket, és végre a saját ágyamban alhatok.

Másnap reggel Queen jött értem a megbeszéltek szerint.

- Esküszöm neked még a suli is hiányzott - mondtam amikor megérkeztünk a három emeletes épülethez.

- De valld csak be nyugodtan, hogy a legjobban én hiányoztam.

- Természetesen! - bólintottam.

- Milyen órád lesz? - kérdeztem tőle mikor már a folyosón haladtunk.

- Azthiszem matek - mondta unott arckifejezéssel - Neked?

- Első órában az igazgatóiban leszek. Felveszem az órákat és rendezem a dokumentumokat. Később találkozunk. - elköszöntünk én pedig az iroda felé vettem az irányt.

Mr. Sephard egy igazán jófej igazgató. Mindig felnőttként kezelt minket és nem úgy mintha öt évesek lennénk.

- Nos Miss Franklin isten hozta újra nálunk - nyújtotta át az órarendemet és utamra is engedett.

- Hohohoho! A kiscsillag visszatért! - dölt a szekrényemnek az egyetlen ember ebben az iskolában ,akit ki nem állhatok.

- Noel? Csak nem hiányoztam? - mosolyogtam rá bájosan.

- Minden nap kínszenvedés volt nélküled - válaszolta cinikus hangnemben.

- Gondoltam. Arrébb állnál?

- Mikor kezdjük a közös munkát? - kérdezte miközben a szekrényemhez engedett.

- Fogalmam sincs miről beszélsz - mondtam és beütöttem a szekrény kombinációját.

- Ja hogy nem tudod! Egy pár lettünk édes, média órán. Együtt kell dolgoznunk a következő félévben.

- Kizárt.

- Hidd el én sem örülök ennek , de nem bukhatok meg.

- Figyelj! - becsaptam a szekrény ajtót - Nem érdekel a közös munka. Nem érdekelsz te és az sem , hogy bukásra állsz. Nem akarok időt tölteni veled , nem akarom , hogy a közelemben légy. Érted? - a könyveimet szorongattam és az ujjaim már fehéredni kezdtek.

- Miss. Franklin! - szakított félbe Mr. Johnson a média tanár - Örülök, hogy újra köztünk van. Gondolom Mr. Adams már tájékoztatta , hogy egy párt fognak alkotni a félév végéig. Biztos vagyok benne , hogy nagyszerűen fognak együtt boldogulni.

- Ez természetes - szólt közbe Noel.

- Ennek örülök. Szép napot önöknek. - azzal elment és megint magam maradtam azzal az őrülttel.

______________________________________
Sziasztok!❤️ Itt is az első rész ami tudom kicsit rövid lett , de a következő fejezeteket hosszabbra tervezem. Remélem szeretni fogjátok Noel és Lottie párosát is.🥰

Ne verj át!Where stories live. Discover now